The Eighth Tribe, 1980 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
Page 14 THE EIGHTH TRIBE March, 1980 TOLLAS TIBOR PITTSBURGH-BAN 1979 nov. 18-án Tollas Tibor a pittsburghi Magyar Irodalmi Kör és a Hungarian Professional Society közös rendezésében beszámolót tartott a Nemzetőr eddigi működéséről és számos elgondolkoztató témát vetett fel a külföldi magyarság jövőjéről és teendőiről. Tollas Tibort mindig szívesen látja a pittsburghi magyar közönség, s reméljük, hogy a jövőben több időt tölt városunkban. MAGYAR KULTÚRA A PITTSBURGHI DUQUESNE EGYETEMEN Az elmúlt hat év folyamán igen sok külföldi és hazai magyar tudós, művész, irodalmár, történész és író fordult meg Pittsburghban a Dr. Várdy Béla és felesége Dr. Várdy Huszár Ágnes által sponzorált Duquesne University-féle előadás sorozat keretében. így például 1974 oktobérétől kezdve — amikor Dr. Czine Mihály irodalomtörténész (Budapest) ismertette a határokon kívül élő magyarság irodalmát — itt volt Dukász Anna színművésznő (Sepsiszentgyörgy), Dr. Illyés Elemér történész és közíró (München), Jancsó Adrien előadóművész (Budapest), Dr. László Gyula régész és őstörténész (Budapest), Dr. Lőrincze Lajos nyelvész (Budapest), Dr. Lőte Pql közíró (Cleveland), Dr. Nagy János irodalomtörténész (Debrecen), Dr. Péter László irodalomtörténész (Szeged), Dr. Ránki György történész (Budapest) , Dr. Sinor Dénes orientalista (Bloomington, Ind.), Dr. Somogyi Ferenc m) velődéstörténész és közíró (Cleveland), és még sokan mások. Legutóbb (1979 novemberében) Ruttkai Éva színművésznő járt Pittsburghban, s igen nagysikerű műsoros estet tartott. WASS ALBERT ADJÁTOK VISSZA A HEGYEIMET! Regény (folytaid») földre. Mintha ellágyult volna kissé az arca. “Nem érdekel” mondotta mégis sötéten “új hazam lesz és új életem. Ahol még nem rontották el a világot. Talán új asszonyom is”. “Uj hazád .. ?” kérdeztem. “Lehet az .. ?” Öcsém összeharapta a fogait. “Mindent lehet, csak akarni kell”. Hallgattunk. En néztem öcsémet, az ő szeme pedig a tengert mérte föl, amelyik nemsokára örökre elviszi magával. “Mondd” kérdeztem hirtelen. “Kommunista vagy még?” Rám nézett és az arca kemény volt. “Nem” mondotta “nemzetiszolialista vagyok. Náci, ahogy itt mondják. Fasiszta. Addig szidtak annak, amíg az is lettem”. Aztán kezét nyújtotta. “Szervusz”. Megszorítottam a kezét és tudtam, hogy utoljára látjuk egymást ebben az életben. “Szervusz... és ha találkoznál mégis az apostolokkal.. .” “Nincsenek apostolok” felelte az öcsém határozottan és föllépett a hajóhídra “hidd el, hogy nincsenek. Csak üzletemberek vannak”. Aztán a parton álltam és néztem, ahogy a hajó lassan tovauszott a vizen és eltűnt a szemem elől. Egyedül maradtam és éreztem, hogy egyedül maradtam és ez rossz volt. Leültem egy kőrakásra és néztem a vizet. És arra gondoltam, amit öcsém mondott. És arra, hogy ezt nem szabad megtudják azok, akik otthon várnak a Butka barlangjában. Nem szabad megtudják soha. Hogy csak üzletemberek vannak a világon. Estig ültem ott. Estefele egy idegen úriember haladt el mellettem és reám nézett. Szánalom volt a szemében és felém nyújtott egy pénzdarabot. Megráztam a fejemet. “Nem kell” mondottam neki “a pénzért tudok dolgozni még. Adja vissza az igazságomat. Adja vissza a békességemet. Adja vissza a hegyeimet!” Az idegen ur csodálkozva nézett reám és láttam, hogy csak szánalom volt a szemében, megértés nem. Nevetett. “Bolond vagy” mondotta és a pénzt odalökte a lábaim elé. Aztán elment. És én egyedül maradtam a j>énzzel, amit alamizsnának adtak az igazságom helyett. Ez tegnapelőtt történt. És ma újra itt iilök a kőrakáson és nézem a tengert. És ma még nem ettem. Talán, ennek az idegen urnák igaza volt és bolond vagyok valóban. Mert nem tudok egyébre gondolni, csak arra, hogy ott messze keleten, az én hegyeim között, véresre vert emberek élnek, őrületben taposott nők és kétségbeesésbe taszitott férfiak, akik még mindig várnak valamire. Kunyhók mélyén lapuló parasztok, erdőkben bujkáló szénégetők, papok, rablók és eszelősök, akik még nía is kiznak abban, hogy vannak apostolok, akik érvényt szereznek az írott szónak és valóra váltják az Ígéreteket. És várnak a szabadságra, hogy lehessen újra fát dönteni, házat 141
