The Eighth Tribe, 1980 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
Page 12 THE EIGHTH TRIBE FLÓRIÁN TIBOR: ISTEN ORSZÁGA FELÉ Milyen nagyszerű és áldott a világ. Milyen csodálatos az élet. Örömben és fájdalomban egyaránt gazdag. Boldogok az erősek, a fájdalom és öröm tékozlói, kiknek egyik szemük a sír 8 a másik nevet. Boldogok, akik önmagukon uralkodnak, s akiknek a fájdalom és öröm nem állapot — melybe végérvényesen elmerülnek — csupán szükséges változás. Szín a színek között, melytől tökéletes és egyéni lesz a festmény: az élet. Bátrak, akik nem félnek a változástól, s a lomha kényelemért nem áldozzák fel az eszmét, a tervet, melyért minden igazi férfinak élni kell. A bátrak tartják vállukon a világot, a bátrak építik a haladást. Légy bátor, légy erős! A folyton változó élet a nagy Változatlant tükrözi különböző változataiban. Nemcsak a Sátán árnyéka hull tehát lépteidre, hanem Isten tündöklő fényessége is mutatja az utat. Bízzál! Az árnyékból a fényre lépnek a liívők! Áldott a világ és csodálatos az élet a sír közelében és a börtönök ajtajában is. Csak föl kell fogni az ízeket, színeket, illatokat, füvek zsongását, fák sóhaját, szél sírását, rohanó vizek zúgását, bolygók zengését, csillagok fényét, madarak énekét. Feléd szállnak, körülfognak téged. Ha föltárulsz, megérzed a tárgyak sugárzó áramát, a világ különös és titokzatos hullámait. A természet árad és zeng benned, s a végtelen emel tenyerén a magosba. Ne habozz tehát! Ne tapadj gyáván a göröngyhöz. Csak gyávák temetője a föld. Ne hagyd, hogy lábaid nyomát szél és por betemessék! Szánts mély barázdát a térben, és rohanj előre, célod felé, a lüktető időben. írd nevedet a jelenbe, mert a legcsodálatossahb ajándék: élni; de építsd te a jövőt az építőkkel. Csak a jövő az igazi feladat, csak a jövő a cél! Ne térj jobbra, se balra! Ne kövesd a törpe tervek után futókat. Hagyd a részletezőket, a megbontókat és osztogatókat. A nagy egész, a cél, az egyetlen terv ellenségei ők. Az emberiség útja egyenes, a magyarságé is, Válaszd a magyar utat. Menj te is előre tehát! Ne tévesszen meg sohasem, hogy az útvesztők bejáratánál szónokok és próféták állnak színes ruhában. Az útvesztők csak útvesztők maradnak, és a jobbra vagy balra tévelygők nem érnek soha a jövőbe. Ne higgy a sok beszédnek, sem a programot adóknak, sem az ötéves terveket hirdetőknek. Különböző előjellel, de mindig csak egy csoport (mindig egy másik csoport) érdekében fecsegnek és ígérgetnek, s önmaguk országát, nem Isten országát készítik elő. Fordulj el azoktól, akik a nagy egész helyett csak a tört részt képviselik, és nemzet helyett pártokról, emberiség helyett fajokról és hit helyett mindig csak felekezetekről beszélnek. Száguldj utadon előre, a végtelenbe: Ne tapadj gyáván a földhöz! Alkoss, változtass, építs! Légy bátor! Isten és sors magukhoz ölelnek. New Milfor —Erdőszállás WASS ALBERT: NEGYEDÉVI BESZÁMOLÓ Az idő telik, s ezzel együtt változik a világ. Ha elgondoljuk, hogy alig húsz esztendővel ezelőtt még egyetemi tanárok között is alig akadt olyan, aki valaha is hallott volna Erdélyről, s a köztudatban Magyarország Ausztria egy izgága kis tartománya volt, akkor tudjuk csak fölmérni a maga teljes valóságában ennek a változásnak a méreteit és jelentőségét. Ma már nincs olyan szenátor, képviselő, külügyi hivatalnok vagy történelemtanár ebben az országban, aki nem tudna az erdélyi magyar őslakosság elnyomásáról, s aki ne hallott volna arról, hogy az ezeréves magyar haza Közép-Európa kultúrájának bölcsője és bástyája volt. Szép és jó érzésekkel tölthet el bennünket, hogy ezeknek a kedvező változásoknak az előidézésében magunk is hozzájárulhattunk. Meg kell azonban állapítsuk egyidejűleg azt is, hogy ez a kedvező világváltozás még mindig nem halad párhuzamban az idő múlásával. Szalad az idő, míg a változások lassan botorkálnak előre. Hamarosan kifutunk az időből, s célunkat, melynek életünket szenteltük, még mindig nem értük cl. A világ közvéleményén inég mindig rengeteg a javítani való, s ha mi nem leszünk többé, ki bajlódik ezzel? Az októberben megindított “Transylvanian Quarterly”-nek már a második száma is megjelent, s még mindig csak két magyar akadt ezen a földön, aki ennek a negyedévi kiadványnak az anyagi támogatására vállalkozott volna. S még mindig csak négyven vagyunk, akik fáradságot áldozunk arra, hogy ennek az angol nyelvű negyedévi tudósítónak a példányait eljuttassuk olyan helyekre, ahol az erdélyi magyarság javára hasznosakká válhatnak. Pedig azok a szenátorok, képviselők és külügyi hivatalnokok, akik olvasták az első két számot, nagyon kedvezően nyilatkoztak szemlénk ismeretterjesztő anyagát illetően.
