The Eighth Tribe, 1980 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
Page 12 THE EIGHTH TRIBE February, 1980 A VÁRDY HÁZASPÁR Két amerikai az anyanyelvi mozgalom vendégei közül Az erdélyi származású Ruffy Péter, a kisébbségben élő magyarság kiváló ismerője és ismertetője és a Magyar Nemzet főmunkatársa, 1979 nyarán interjút készített a Pittsburgh, Pa.-ban élő Dr. Várdy Bélával és feleségével, Dr. Várdy Huszár Ágnessel. Az alant közölt cikk a Magyar Nemzet 1979 aug. 19-ik vasárnapi számában jelent meg. Várdyék azóta számos levelet kaptak ismeretlen magyarországi olvasóktól akik munkájukhoz gratuláltak és elismerésüket fejezték ki. Megkérdezem a kedves, szép, szőke asszonyt: — Hány éves volt, mikor elkerült Magyarországról? — Még iskolás sem. A magyar elemi iskolát már nyugat-németországi menekülttáborban kezdtem el. — És te? — a férfihoz fordulok. — Idehaza két és fél elemit végeztem. Az asszony édesapja hivatásos katonatiszt volt, így kerültek menekülttáborba; a férfié behívott katona, egyébként építesz. A két család a menekülttáborokból az Egyesült Államokba vándorolt ki — végül abban a Clevelandben ismerkedtek meg, amelyet az anyanyelvi mozgalom védnökségi ülésén az egyik felszólaló Budapest után a második legnagyobb magyar városnak, Amerika Debrecenjének nevezett. Magyarul írnak, a nyelv tökéletes birtokában beszélnek, két fiuk, a tizennégy éves Attila és a nyolcesztendős Zoltán is magyar anyanyelvű, s az angol nyelvű amerikai iskolában, ha választani kell, mindig Magyarországról, a magyarokról írnak dolgozatot. Várdy Béla a mi hazai fogalmaink és szóhasználatunk szerint nyilvános rendes egyetemi tanár, a pittsburghi egyetemen Kelet-Közép-Európa, s ezen belül a Habsburg-monarchia történetét adja elő, a közép-európai török uralom és a kelet-európai társadalmak történetével foglalkozik. — Ágnes asszony docens a pittsburghi Robert Morris kollégiumban, összehasonlító irodalmat tanít, angol és német irodalomból szerzett magísterfokozatot a pittsburghi egyetemen és német nyelv és irodalomból doktorátust — 1970-ben, még pedig Budapesten. Mire példa a Várdy házaspár, akik olyan tiszteletre méltó módon veszik ki a részüket a világ magyarságának anyanyelvi mozgalamából, az anyanyelvi konferenciák és a védnökség munkájából? Először arról beszélgetünk, hogy a “népek nemzete” körében, az amerikai társadalomban egyre több ember keresi múltját, rég volt etnikumát és, Várdy Béla szóhasználatával élve, “olyan emberek kezdik felfedezni gyökereiket, akik ezeket addig eltagadták”. Várdyék azonban nem ezek közül valók. Várdyékban nem hamvadt el, soha nem hunyt ki a magyarságtudat, ők arra példa, hogy az ember képes megőrizni etnikumát olyan mostoha körülmények Várdyék Balmazújvároson a Veres Péter emlékmúzeum előtt, Veres Péter lányával, Julcsa Nénivel, Dr. Nagy Jánossal, a debreceni irodalmárral, a debreceni nyári egyetem vektarával és kisfiúkkal Várdy Zoltánnal. közt is, hogy iskolás korban vagy még iskolás kor előtt szakad el az anyaföldtől és az anyanyelv zárt közösségétől. Arról már tudtam s írtam, hogy vannak olyan amerikai magyar családok, amelyek hazai középiskolákban, vagy egyenesen hazai egyetemeken taníttatják gyermekeiket — Várdyék 1969-ben, a Kulturális Kapcsolatok Intézete és az amerikai IREX között kötött magyar—amerikai tudományos csereegyezmény keretében érkeztek felnőtt életükben először Magyarországra. Várdy Béláné, amint már említettem, Budapesten szerzett doktorátust 1970-ben német nyelv és irodalomból; doktori disszertációja Karl Beck XIX. századi magyarországi német költő életpályájáról és munkásságáról szól. Várdy Bélát, aki első diplomáját Clevelandben szerezte történelemből, a politikai tudományokból és filozófiából, a másodikat és a harmadikat pedig a bloomingtoni egyetem Kelet-közép-európai Intézetében — a magyarországi tanulmányok során Eötvös József munkássága és a magyar történetírás kialakulása érdekelte és foglalkoztatta. — 1969—70-ben tíz hónapot, 75 végétől 76 elejéig nyolc hónapot töltöttünk Magyarországon a tudományos csere keretein belül — beszéli el Várdy Béla, s elmondja, hogy 1968-ban Angliában jelent meg Paul Coles angol történész munkája az Európára tett török hatásokról. Coles sem magyarul, sem törökül nem tud, a magyar történetírást naivnak, primitívnek tüntette fel és olyan magyar történészeket, mint Marczali Henrik, Fraknói Vilmos, vagy Salamon Ferenc, német történészeknek tüntetett fel, inert törökkori tudományos müveiket csak német fordításból ismerte.
