The Eighth Tribe, 1979 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
May, 1979 THE EIGHTH TRIBE Page IS chez az újabb munkájához is. Mint tudjuk otthon ő erdetileg tanítónak készült, majd tanár volt és lapot is szerkesztett. Változatos írásait az emigrációban is ismerk, jóllehet szép számmal kiadott könyveire csak ráfizetett. Ha otthon maradt volna a kádári-rezsim bizonyára jobban megbecsülné, talán irodalmi díjakat is kapott volna, ha. .. Ha engedne a koppánymagyarságából, amit azonban ő nem tudna megtenni. Ezért lett a miénk: a szétszórtsági magyarságé. Ráczegrespuszta vagy Ozora “Nagy Tanúja” után most már a szétszórtságban Tamásinak is “jó tanúja” van Könnyű Lászlóban, ezzel a jól összeállított monográfiával. Címe: The American Hungarian Review, 5410 Kerth Road, St. Louis, MO. 63128. USA. Dr. Bognár Kálmán Sarasota, Florida Búcsú egy jó bárótól . . . DR. SOMOGYI PÁL Dr. Somogyi Pál orvos váratlan és hirtelen halálával újból szegényebb lett az amerikai magyar emigráció. Április hó 6-án hajnalban szólította magához az Úr. Olyan harcost vesztettünk el vele, amilyen egyre kevesebb van közöttünk. Ő azok közé a hűségesek közé tartozott, akik az amerikai magyar televényeken — szétszórt szigeteinken — mindig szilárdan “őrt álltak a vártán”... Azok közé, akik magyarságukat sohasem tagadták meg, azt utódaikba lelkiismeretesen és híven átplántálták; unokáikban is megpróbálták azt továbbvinni. A gyászszertartást április 9-én nt. Ferenczy Pál, a floridai Lakelandi Református Egyház lelkésze végezte, és búcsúztatójában részletesen méltatta az elhunyt termékeny életét és eredményeit. A közel egyórás gyászszertartás befejezése előtt vitéz Jezierszky László, a sarasotai magyar egyesület elnöke keresetlen szavakkal mondott búcsút az egykori orvosszázados bajtársnak, a volt m. kir. fegyveres erők nevében is. Dr. Somogyi Pál élt 74 évet. Rövid szenvedés után hagyott itt bennünket. Élete legutolsó napjáig magyarságszolgálatot töltött be szeretetreméltó egyéniségével, ezért nagyon is éles vonásokkal véste be nevét itteni magyar közösségi életünkbe. Régi magyar református családból származott mint papi gyerek. A még élő négy fivér közül egy él Magyarországon, egy Ausztráliában és kettő az Egyesült Államokban. Az Űr megmásíthatatlan szent akaratába keresztényi alázattal bele kell nyugodnunk, de Somogyi Pali a kis magyar gyülekezetünkből mindig hiányozni fog. Távozásával lezárult egy eredményekben gazdag, de küzdelmekkel is terhelt, szép életpálya. Sikereit, eredményeit céltudatos, következetes, kitartó munkásságának köszönhette, orvosi szaktudásának, amivel az egyetemes emberiséget szolgálta. Küzdelmei a magyar sorssal vannak összefüggésben. Hamvai, hisszük, egyszer visszakerülnek az édes anyaföldbe, ahova az ő magyar lelke mindig visszavágyott. Nyugodjék békében! Dr. Bognár Kálmán az összeesküvésben. Az asszony nem tudott semmiről semmit. Megostoroztad-e? kérdeztek, csavarba szorítottad-e a kezét? Egy asszonyt? kérdeztem, hogy ostorozzak meg, aki semmi rosszat nem tett? Összeszidtak. Azt mondták, hogy nevelésre van még szükségem. Le kellett vetkőzzek és egy órán keresztül vertek és kínoztak mindenféle borzalmas módon. Akkor megkérdezték, hogy most már tudom-e. hogyan kell csinálni? Tudom, feleltem. Hát azért, mondották, mert ha még most sem tudnám, akkor tovább kell tanítsanak. Másnap reggel újra a kezembe adták azt az asszonyt. Előbb megittam két vizespohár pálinkát, hogy bátorságom legyen hozzá. Rettenetes erő volt abban a fiatal asszonyban. Előbb csak szelíden próbáltam kínozni és folyton kértem, hogy mondja már azt, amit mondania kell. De az asszony csak szidott és az arcomba köpött. Akkor megmérgelődtem és egy óra alatt puhára vertem az asszonyt. És akkor bevallotta, hogy az ura résztvett az összeesküvésben. Mikor a jegyzőkönyvet elkészítettük az asszony vallomásáról, akkor tudtam csak meg, hogy az öcsém felesége volt”. “Meg akartam szökni. Elfogtak. Egy hétig tartottak bezárva és naponta megkínoztak valamivel. Akkor azt mondták, hogy vagy engedelmeskedtem nekik ezentúl, vagy addig kínoznak, amig meghalok. Attól kezdve nem volt több baj velem. Aki a kezembe került, az vallott. Mindegy, hogy férfi volt, gyerek, vág}- asszony. Naponta megittam a magam liter pálinkáját és aki a kezembe került, az vallott. Meg lehettek elégedve velem. Nagyon meg lehettek elégedve velem”. “Aztán ide kerültem. Azt a parancsot kaptam, hogy félniük kell tőlem a népeknek, mert ha nem ... igen, ezek a rettenetes fenyegetések örökösen ott úsztak fölöttem a levegőben és én naponta reszkettem, hogy valamit nem jól csinálok egyszer és újra azokba a szörnyűséges pincékbe kerülök, ahol meztelenre vetkőztetik az embert és . . . nem, ti ezt nem érthc.titek meg. Ezt nem értheti meg senki, csak aki ott volt és látta . . .” “Tulajdonképpen már régen föl kellett volna kössem magamat, de gyáva voltam. A gyávaság okozta az egészet, tudjátok. Mert ma már hiába menekülnék el, hiába bújnék akárhová: nem tudnék megszabadulni azoktól, akik üldöznek. Mert üldöznek, értitek? l'ldöznck a nyögések és az ordítások, az átok és a jajgatás, az összezúzott csontú emberek árnyéka üldöz és az asszonyok, akik kínba facsarodva haltak meg ott a pincékben a kezem alatt. Itt hallom a hangjukat a fülemben, értitek? Itt a fülemben. Folyton-folyton. A vinnyogásukat, az üvöltésüket. Csak, ha iszom, akkor nem hallom. Csak, ha iszom és egy asszony jajgat a kezem között, csak akkor nem hallom. De máskor, jaj. Vadállat vagyok, igazatok van. Vadállat”. 126 folytatjuk —
