The Eighth Tribe, 1979 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1979-05-01 / 5. szám

May, 1979

THE EIGHTH TRIBE

Page 13

Könyvismertetés:

Könnyű László: “TAMÁSI MONOGRÁFIÁJA” Amerikai Magyar Szemle kiadása.

St. Louis, 1979.

Az író meg az első világháború kitörésének az évében született, 1914-ben. Űj hazájában itt a U.S.ben most mehetett volna nyugdíjba, betöltve február hó 28-án a 65-i életévet. A folytonos és igen erős szellemi munkától megterhelt törékenyebb szervezete — kenyérkereső hivatásában —, azonban már 60 éves kora előtt “megálljt!” parancsolt neki, de csak a munkában felőrölt elfáradt testnek és nem az örökké virulens magyar szellemi embernek, a költő- és író Könnyű Lászlónak. Idő előtt ment nyugdíjba, — egészségügyi okokból —, mint az amerikai légi-térképészet egyik ismert kartografus-geográfusa, de a nemzetünkért és a fajtánkért dolgozó tolla továbbra is szilárdan a kezében maradt. Mi akik ismerjük őt a magyar betű- és írás szerelmesének tartjuk. Erről tanúskodik a minden évben megjelent egy-két könyve is mint legutóbb a “Professional Hungarian Artists outside of Hungary” c. alatt megjelent hézagpótló, komoly nagy munkája, 264 oldalon, 174 művészi képpel I korábban magyarul is megjelent Gyimessy Kásás Ernő festőművész társ-szerkesztésében I. Pár évvel ezelőtt a clevelandi Árpád Akadémiánk “Arany Árpád Érem”-mel jutalmazta egyik munkáját (“Acacias stb. I Könnyű László kétségtelenül sokoldalú író, hiszen ezzel az új könyvével most mint szociográfus mutatkozott be. Falukutatónak is nevezhetnénk, ami nem ledegrandálása a költőírónak, hanem inkáid) feldícsérése az örökké tevékeny magyar szellemnek.

Könnyű méltó emléket állított fel ebben a könyvben szülőfalujának, a tolnamegyei Tamási községnek, amiből lassan fürdő-város lett, erősen fejlődő gyáriparral, két évvel ezelőtt létesített Zeneiskolával és a sokáig nélkülözött főgimnáziumával. Korábbi lirai munkáiban, verseiben mindig zsongtak-bongtak a tamási emlékképek; a múltnak ilyetén felidézése sokszor szebbé tette a néha sivárnak is mutatkozott jelent. Most — ebben a próbái szak-írásban — megtaláljuk a volt falu

WASS ALBERT

ADJÁTOK VISSZA A HEGYEIMET!

Regény

(folytatás)

“Odaát születtem. Bukovinában. Anyám rutén volt, apám román. \ olt cgv kis földünk, de csak éppen annyi, hogy élni lehetett rajta, ha az ember reggeltől estig dolgozott. Hat testvérem volt, de én voltam köztük a legidősebb, reám kellett, maradjon a föld. A többi szerte széledt, mint a juhok a legelőn. Volt egy öcsém az gépészinasnak ment a városba. Majd segéd lett és akkor egyszer husvétkor haza jött és olyan dolgokról beszélt, amiket ott nálunk a faluban nem lehetett megérteni. Szakszervezetekről, meg titkos gyűlésekről, meg arról, hogy közeledik a világ felszabadulása. Az öcsém kommunista lett- De ezt csak későbben tudtam meg. Elébb jött a háború.”

“Mindjárt az elején elvittek katonának és én átszöktem az oroszokhoz. Nem azért, mintha valami közöm lett volna hozzájok, csak mert azt mondták, hogy a hadifoglyokat elviszik hátra és csak dolgozniok kell, többet nem lődöznek reájok. Féltem attól, hogy meglőnek a háborúban és ezért első alkalommal, ahogy lehetett, átszöktem az oroszokhoz.”

“Ott elvették a fegyvereimet és megkérdeztek, hogy miért jöttem át. Azt mondtam nekik, hogy kommunista vagyok s azért. Kezdtek kérdezgetni, de rájöttek hamar, hogy nem értek semmit a kommunizmushoz s akkor kinevettek és elküldték hátra, hadifogolynak. Egy bányában dolgoztam, sok már hadifogoly között. Egyszer aztán megkérdezték, hogy ki jelentkezik önként kommunista átképzésre. Én jelentkeztem. Miért ne, gondoltam, nem kell majd bányában dolgoznom és jobb lesz. Jobb is lett. Egy nagy táborba vittek, rendesen felöltöztettek, jól tartottak élelemmel és nem kellett tennünk egyebet, mint hallgatnunk mindenféle beszédeket. Közben úgy hirlett, hogy a háború dolga rosszul áll az oroszok számára és suttogva terjedtek különböző hírek a táborban. Hogy a németek elérték a Kaukázust és nemsokára a Volgánál lesznek és hogy az emberek mindenütt a németeket várják, mert még sincsenek egészen megelégedve mindennel és szeretnének már egyszer úgy élni, hogy maguk választhassák ki azokat, akik parancsolnak nekik és hogy ne géppisztollyal parancsoljanak az urak, hanem törvénnyel és igazsággal”.

“I)e aztán mégsem úgy történt, ahogy az emberek várták. A németek nem jöttek el a Volgáig, hanem egy idő múlva nagy plakátok jelentek meg a táborban, melyek nevezetes győzelmekről tudtak és a hangszórók egész nap a prolctárhadsereg diadaláról ordítottak. Egy napon aztán megjelentek valami díszes nagy tiszturak a táborban, akik olyan pompás ruhákban voltak, hogy igazán nem lehetett elhinni róluk, hogy ők is csak olyan egyszerű szegényemberek, mint mi vagyunk és arról beszéltek, hogy a háború a vége felé jár, Románia átállt az igazság

124