The Eighth Tribe, 1979 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
Page 14 THE EIGHTH TRIBE February, 1979 zog ellenségeinkkel szemben. Hogy egy nagy, pompás és felemelő “erdélyi nap” keretében hívjuk föl a világsajtó figyelmét arra, ami Erdélyben történik, s bebizonyítsuk előttük elsőszülöttségi jogunkat abhoz a földhöz, mely annyi sok évszázadon keresztül volt a magyar szellem bölcsője és táplálója, s ahol a vallásszabadság először vált törvénnyé ezen a földön. A lehetőség adva van, május 6 és 12 között- Mi, akik váltunkon horduzzuk a nemzetünkért való felelősség terhét, mi ott leszünk. S kiáltunk ma a világ négy sarka felé: ébredjetek, magyarok! Kik valamiképpen is megtehetitek, legyetek ott zászlóval a markotokban, emeljétek magasra és lengessétek meg büszke bátorsággal a nagyvilág előtt, tanúbizonyságul, hogy vagyunk, élünk s nem nyugodunk addig, míg őseink véráztatta földjén idegen elnyomást szenved a magyar. Aki meghallja ezt a hívást, akihez eljut a távolságon át küldött trombitaszó, aki vállalni meri és kívánja küzdelmünkből a reá eső részt, az lépjen érintkezésbe minél előbb a fent megadott címmel, ahonnan megkapja a részletesen kidolgozott tájékoztatót. Magyar seregszemle magyarok nélkül: magyarok szégyene. Ha azonban mindnyájan ott leszünk: puszta jelenlétüikkel is elindíthatjuk azt a történelmi földindulást, amely valamikor még hazánk és nemzetünk felszabadulását eredményezheti.-----o----AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG FELHÍVÁSA FABRICY KOVATS MIHÁLY HŐSI HALÁLA 200-IK ÉV FORDULÓJÁNAK MEGÜNNEPLÉSÉRE Az Amerikai Magyar Szövetség Igazgatósága legutóbbi rendes ülése során megemlékezett az amerikai magyarság első nagy hősének, Fabricy Kováts Mihály huszárezredesnek a hősi háláláról és e nevezetes történelmi esemény 1979 május 11-én esedékes 200-ik évfordulójáról. A kiváló magyar katona, aki később “Pulaszki Légió” néven emlékezetessé vált, eredetileg “American Legion” nevű föggetlen csa-WASS ALBERT ADJÁTOK VISSZA A HEGYEIMET! Regény (folytatót) Megkocogtattam az üveget, halkan, hogy csak a pap hallja, más senki. Felkapta a fejét és figyelt. Újra kocogtattam. Erre fölkelt az asztal mellől, az ablakhoz jött és félszárnyát kinyitotta. “Ki van itt?” kérdezte halkan. “Tessék kinyitni az ajtót, tisztelendő ur” mondottam neki súgva. “Miért?” “Tessék kinyitni az ajtót”. A pap nem szólt többet, hanem fogta a lámpást és kiment a szobából. Nemsokára hallottuk csikorogni a kulcsot a zárban. “Mit akarnak, emberek?” A kovács lepett be elsőnek. Félretolta a papot és mi mentünk mögötte. “Hol van a komiszár?” A pap az átellenben lévő ajtóra mutatott. A kovács elvette tőle a lámpást és azt mondta, “Tisztelendő úr most menjen be a szobájába”. “Mit akartok emberek?” kérdezte a pap és a hangja reszketett “az Ur Jézus irgalmára kérlek...” “Tisztelendő ur menjen be a szobájába” ismételte a kovács sötéten “ami pedig a Jézus Krisztust illeti azt már amugyis kikergették ebből az országból”. A pap sóhajtott, aztán megfordult és ott hagyott bennünket a folyosón. Megindultunk a komiszár ajtaja felé. A kovács kezében volt a lámpás, mi meg levettük a puskáinkat és a kezünkben tartottuk. Az ajtó zárva volt. “Gyorsan kell történjék minden” súgta a kovács, azzal fölemelte lábát és teljes erővel beingott az ajtóba. Az ajtó bedőlt. Amit a lámpás didergő fényénél először megláttunk a szobából, az egy asztal volt., tele üvegekkel. A szoba levegője nehéz volt a pálinkaszagtól. A komiszár ott hevert ruhástól az ágyán és föl sem ébredt a zajra. Kövér nyakán ki volt gombolva az ing és nyitott szájjal horkolt. A kovács odament az ágyhoz és a lámpással belevilágított az arcába. Yörösképű, kövér, tömzsinövésű ember volt. Borotválatlan álián végigcsorgott a nyál, ahogy nyitott szájjal aludt. “Hé!” ordított rá a kovács “kelj föl, hé!” “Há? Hő! riadt föl a komiszár és álmos zzemekkel meredt a lámpásra, arcán a részegek bamba csodálkozásával. “Kelj föl!” mordult rá a kovács, azzal fölrántotta a komiszárt az ágyból és megrázta kissé, hogv térjen magához. Ellenkezni akart, de ekkor odalépett hozzá a báró is és a kováccsal együtt megmagyarázták neki, hogy okosabb lesz ha rendesen viseli magát és a komiszár azért nem volt annyira részeg, hogy ezt ne értette volna meg. Én azalatt körülnéztem a szobában és először is a fegyvereket szedtem össze, azután az ennivalót, amit találtam. Az egészet belegyüjtöttem egy nagy bundatakaróba. A báró átvizsgálta az asztalon levő üvegeket és talált közöttük egyet, amelyikben még volt a dugó. Ezt a zsebébe csúsztatta, aztán mentünk. A kovács maga előtt taszigálta a megijedt komiszárt. “Jó emberek . . . ! Mit akartok . . . ! Jó emberek . . . ! nyöszörögte ijedtiben, de a kovács megvigasztalta, hogy ne féljen, mert nem vagyunk .jó emberek. Éppen olyan 122
