The Eighth Tribe, 1979 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1979-08-01 / 8. szám
August, 1979 THE EIGHTH TRIBE Page 15 dallamom egyszere áhítatra kelt mindenkit. Az arcok megmerednek. A szemek megtelnek könnyel. És alighogy az utolsó sor elhangzik, a tapsolásnak és éljenzésnek orkánja rázza meg a színházat. Az enyém lett a dicsőség. Gárdonyi Géza: Apróságok Erkel Ferenc életéből. — Budapest, 1910. KOVÁTS ÜNNEPÉLY New York városában Egy ünnepélyes Bankett lesz a 7th Armory—Park Ave.— 4. em. Kaszinó helyiségeiben 1979 szeptember 25-én kedd este 6:30-kor. Előtte cocktail és fogadás. Ezen a banketten lesz átadva Charleston város díszpolgári oklevele a Charleston-i Kováts ün-Az egyik orosz még élt, annak kést nyomtunk a torkába. Aztán lehúztuk a lábukról a hócsizmákat és kezükről a keztyüket. Szerencsénk volt, mert a képkocsi lőszert és élelmiszert szállitott. Egyikünk felváltva őrt állt, mint rendesen s a másik kettő sorra át cipel te a Maroson a ládákat és a zsákokat. Derékig gázoltunk a vizben és a ruha keményre fagyott a testünkön. Az utón nem járt senki és a köd is egyre sűrűbb lett. Gyorsan reánk szakadt az este. Honnan is tudhattuk volna, hogy éppen ezen az estén született meg a kicsi Jézus. Mikor az utolsó ládát is áthoztuk, már sűrű sötétség volt. És akkor elindultunk föl a barlanghoz, hogy hirt vigyünk a többieknek. Zsebeinket megtömtük tölténnyel és hátizsákunk feszesen dudorodott a kenyértől és a konszerves dobozoktól. Néhány üveg vodkát is találtunk. Aztán tapostuk a havat fölfele a Korbuly üverén és még mindég nem gondoltunk arra, hogy karácsony van. Nem volt csillag, a köd fölért az égig. A kerincen megálltunk fújtatni és megszagoltuk a levegőit. “Havazás kellene” mondotta valamelyikünk “mert gyűlnek a nyomok”. Napok óta ez a gond rágott mindannyiunkat. Gyűltek a nyomok és az égből nem akart új hó hullani, hogy befödje őket és félni lehetett attól, hogy ha megint vadászni kezdenek reánk, meglelik a barlangot is. A barlang szájában égett a tűz, amikor fölértünk és rőt fénye megvilágította a Butka katlanában a ködött. A félszemű kovács ott guggolt a tűznél és alighanem valami történetet mesélt újra a gyerekkorából. Odébb az öreg báró hasalt a farkasbőrein és fehér szakállán olvadt zubmara csillogott. Az adóhivatali Írnok rongyos kapcáit szárította és csupasz talpait odatartotta melegedni a lángok elé. A doktorkisasszony egy szénaszálat rágott és úgy bámult bele a tűzbe, mintha még mindig Barótot látta volna égni. Beléptünk a tűz fénykörébe és egyszerre valamennyien felénk fordultak. Meggyujtottam a tüzet. A doktorkiasszony vacogva kuporodott le a láng mellé. A láng megvilágította az arcomat és megismert. “Te vagy az?” A kovács abbahagyta a mesélést, a doktorkisasszony kiköpte a szénaszálat és fölugrott. “Találkoztatok a vőlegényemmel? Megmondtátok neki, hogy itt vagyok?” Én feletem neki hármunk helyett, mint mindég: “Azt üzeni a főhadnagy ur, hogy még nem jött el az idő. “Még nem jött el az idő . . .” sóhajtotta tompán és visszaült a tűzhöz. A barlang mélyében mozgás támadt és többen körénk gyűltek. Beszámoltunk a vadászatról. A szemek felcsillantak és a bozontos arcokra kiült az öröm. “Kenyeret eszünk, kenyeret!” ujjongott föl az írnok és lyukas csizmáját földobta a levegőbe. folytatjuk — népségek elismeréséért mindazoknak akik az ünnepély sikeréért munkálkodtak. Bankett jegy ára $25.00 További felvilágításért forduljunk Dr. Udvardy Tiborhoz. 79-20 Kneeland Ave., Elmhurst, N. Y. 11373,-----o----Mi mindig építünk Romboljanak mások, mi mindig építünk. Egy évezreden át tört reánk a puszítás. Víz megáradt, föld megszakadt, kelet és nyugat tombolt fölöttünk s álltunk a Kárpátok alatt. Romboltak mások, mi mindig építettünk, családnak otthont, gyermeknek iskolát, jogot a jogtalanság ellen, igazságot hazugsággal szemben. Istennek fényes templomot. Hitünkből építettük az Úr házát, erős várat a romlás ellen. S a falak kiállták a puszitást. Ledőlt a torony, a harang néma lett, de Isten velünk maradt. Bármerre jártak a világ négy táján üldözött és szenvedő magyarok, építettek mindig: házat a családnak, gyermeknek iskolát, Istennek templomot. (Hogy új földön is honra leljenek először mindig templomot!) S a falak kiállták a próbát, hitünk nem ingott meg sehol. Ha ledőlt a torony, újat építettünk, s az elnémult harang helyett fölzendült a szivünk. Építsetek magyarok, keleten és nyugaton, mindenütt. Építsetek házai, iskolát, templomot! Flórián Tibor Támogassa és terjessze Lapunkat! És a Nyolcadik Törzs Alapot! 132
