The Eighth Tribe, 1979 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
July, 1979 THE EIGHTH TRIBE Page 13 WASS ALBERT: A CHARLESTON! GYŐZELEM A televízió bemutatta már, az angol nyelvű lapok is megírták s ideje, hogy észak-amerikai kontinenes magyarjai is megtudják végre: a dél-karolinai Charlestonban, kétszáz esztendő után újra győzött a magyar! Ebben a mai elanyagiasodott, szellemi béklyókba kényszerített világban csak a gyermekek s bolondok képesek csodát művelni, kiket nem kötöz a részvétlenpég tudása s nem sorvaszt a csalódások félelme. Dr. Udvardy Tibor viszont már több mint félévszázada nem tekinthető gyereknek s az orvostudomány szerint bolondnak sem nevezhető. Mégis csodát művelt Charlestonban május 6 és 12 között: magyart ünnepeltetett egy magyartalan várossal, pápai áldással, katonai parádéval, tárogató szavával, tisztelgő ágyúszóval, ahogy magyart még nem ünnepeltek Kossuth óta ezen a földrészen. Amerikai tábornokok, admirálisok — élükön a nyolcvanhat éves, köztiszteletben álló Mark Clark tábornokkal, Ausztria meginegmentőjével — tisztelegtek a magyar zászló előtt és megköszönték a magyar nemzetnek Fabricy Kováts Mihály huszárezredeet, Charleston megmentőjét, ki életét áldozta a csatatéren, 1779. május 11-én, Amerika szabadságáért. Mondhatná valaki, hogy a charlestoni Citadel katonai akadémia megrendezte volna a maga bicentenniális ünnepséget Udvardy nélkül is, magyarok nélkül is. Ez igaz. Annak ellenére azonban, hogy Kováts ezredes szobra ott áll a Citadel Kovátsról elnevezett díszterén, nagyon kevesen tudtak arról, hogy Kováts Mihály magyar ember volt s még kevesebben ismerték fel az összefüggést az amerikai lovasság megalapítójának hőstette és az ősi magyar nemzeti erények között, melynek angolra fordított jelmondata, mint “Kováts örökség” ott áll aranybetűkkel a Citadel homlokzatán újabb és újabb katona-nemzedék irányítására: Hűséggel mindhalálig! Hogy egy amerikai hőst tisztelni kívánó bicéntcnuiális ünnepségből pápai áldással induló, világraszóló, huszonnyolc állam és kilenc idegen ország képviselői előtt lezajló magyart tisztelő ünnepség lett, ez kizárólag Udvardy érdeme. Ha az amerikai földrész egymilliónál is jóval magasabb létszámú magyarságának minden számot tevő intézménye közösen szervezte volna meg ezt a számunkra annyira kedvező alkalmat önmagunk megismertetésére: az ünnepség akkor sem lehetett volna szebb, felemelőbb, történelmileg kiemelkedőbb és nemzetpolitikilag eredményesebb. Igaz, hogy alig háromszáz magyar vett részt mindössze ezen a magyart ünneplő nagy amerikai parádén, mely ágyúszóval, tárogató hangjai mellett, pápai áldással, huszár egyenruhás csatajelenetekkel adózott a nagy magyar hős emlékének, akit Clark tábornok példaképül állított oda Amerika ifjúsága elé. A Kováts tér, Kováts szobor, Kováts utca, Kováts múzeum és emléktábla mellé odakerült a katonai akadémia nagytermének falára Bodó Sándor gyönyörű festménye is: a charlestoni csatajelenet. Ott nyargal Kováts ezredes huszárjai élén az amerikai hadsereg új nemzedékeinek szeme előtt, lelkűkbe oltva a sok-évezredes magyar jelszót: hűséggel mindhalálig! “Tisztelgünk a szabadság-szerető magyar nemzet előtt” mondotta Mark W. Clark tábornok szombaton, május 12-én este a Citadel záróbankettjén “és csak az szomorít, hogy nem menthettem meg Magyarországot is Ausztriával együtt, az oroszoktól.” Clark tábornok volt ugyanis a második világháború során az amerikai déli hadsereg parancsnoka, kinek tervét, hogy a Balkánon felszaladva megelőzze az oroszokat a Kárpátok medencéjében, elnöki parancs akadályozta meg az utolsó pillanatban. Később, mint “High Commissioner” ő kényszerítette az oroszokat Ausztria elhagyására és amiért az osztrák nép még ma is hálával emlegeti a nevét. A bankett végén, az Erdélyi Világszövetség Végrehajtó Bizottságának ott levő tagjai a Világszövetséget képező 108 magyar egyesület nevében ünnepélyesen átnyújtották Clark tábornoknak, Anderson tábornoknak, a Citadel parancsnokának és Nicholson ezredesnek, a Kováts ünnepségek katonai rendezőjének, az Erdélyi Becsületrend Csillagkeresztjét. Az ausztráliai, argentínai, brazíliai, németországi, svájci és ausztriai magyarság kópviselőin, helyi polgári előkelőségeken kívül hat tábornok és három admirális vett részt az ünnepségen. Történelmileg fontos és nevezetes esemény volt a charlestoni magyar hicentennium. Nem csak azért, mert hivatalosan is oda helyezte a magyarságot az Amerikai Egyesült Államok alapítói közé, hanem az új amerikai katona nemzedék felé megalapozta a magyar hősiesség, becsület és önfeláldozás követendő mintaképet minden időkre. Közvélemény-formálás szempontjából ajtót nyitott számunkra ahol tddig kőfalba ütköztünk és panaszaink előtt megnyitotta az eddig annyira nélkülözött rokonezenvet. A jó tábornokok, a Citadel kadétjai, Charleston derék népe, akárcsak az amerikai történelem oktatói, még azt sem tudták eddig, hogy Kováts ezredes magyar volt. Voltak, akik németnek tudták, mert Nagy Frigyest szolgálta s voltak, akik osztráknak vélték,
