The Eighth Tribe, 1978 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
April, 1978 THE EIGHTH TRIBE Page 19 golással, de — a teljes és színtiszta igazságot, a való tényállást tartalmazzák. A történet tényelemei speciálisak, személyemet és a könyveket illetően. Éppen azért senkinek nem kívánok például szolgálni, különösen nem szülőhazánk megvagy meg nem látogatása ügyében. Most pedig hadd fejezzem be ezt a történetet, — zárószóként, útravalóul, — azzal, hogy sokan sokféleképpen vélekednek a jelen otthoni helyzetről. Én mindenkinek a véleményét tisztelem, aki nem feledkezik meg arról, hogy 1978 egyenes következménye 1956- nak. Aki ezt híven emlékezetében tartja, az bizonyosan átérzi azt is, hogy nincs joga az 1956-os fiatalok holttestén lakodalmat ülni, mert ezt a lakodalmat a nemzeti átok kiséri. Dr. Bognár Kálmán: Márciusi ünnepség Sarasota, Floridában. A sarasotai magyarok a március 15-i nemzeti ünnepet idén március 5-én ünnepelték az Amerikai Magyar “Petőfi” Kultúregyesület rendezésében, ünnepi műsor keretében, díszebéddel egybekapcsolva. Az ünnepséget az egyesület elnöke, Kajcsa László nyitotta meg, és a közel 200 főnyi hallgatóság az amerikai és a magyar himnusz eléneklése után hozzákezdhetett az ízletes magyar ebéd elfogyasztásáho, aminek elkészítése elsősorban az új gazdasági alelnök, Szalay József érdeme volt. Egyúttal ő volt a vendéglátó házigazda is. Ebéd után az ünnepi beszédet dr. Bognár Kálmán mondotta. A délután hátralevő részét énekszámok, szavalat töltötte be. Szerepeltek a lakelandi vendégek is, Pataky Bettyvel az élen, akinek szép énekszámait mindig élvezik a floridai magyarok. Zongorán kísért — nagy hozzáértéssel — a nemrégiben elhunyt nt. Balogh István özvegye. Elhangzott az elmaradhatatlan “Nemzeti dal” is, és Szalay József közérdekű bejelentései után a tervezett Magyar Házzal kapcsolatban, a jelenlegi megválasztott új lakelandi református lelkész, nt. Ferenczy Pál szavai zárták be a szép műsort. Május 7-én, vasárnap d.u. 1:30-as kezdettel a helybeli Salvation Army központi székházában nagy szabású “Anyák Nap-i” ünnepséget rendez díszebéddel egybekapcsolva Az ebéd ára: $3.56, kiskorú gyermekeknek $1.50. ELŐADÁS 1978. május 19-én, pénteken este 7:00 órai kezdettel Dr. LÁSZLÓ GYULA, régész és őstörténész tart előadást az un. “kettős honfoglalás” elméletéről. Az előadás színhelye: Duquesne University, College Hall, Room 104, Pittsburgh, Pennsylvania. kapod ingyen. Most pedig gyere, megisszuk a vásárra az áldomást. Azzal bort hozatott a báró és koccintott velem. Aztán az inassal együtt kimentem az istállóba és kiválasztottam a báró pompás félvérlovai közül egy takaros, szelíd kancát. A báró kijött, megnézte, azt mondta, hogy jól választottam. Aztán fölrakatta a szekeremre a rókabőröket s ráadásul egy kis hordó bort is. Hát igy volt ez, látod. így mentem el a bárótól harminc esztendővel ezelőtt. És most újra itt van a kezemben ez az óra .. .” így mondta el az örmény a dolgot az órával és a báróval. Aztán sóhajtott, fölállt, oda jött hozzám és letette az órát elém az asztalra. “Itt van” mondotta “vidd vissza a bárónak és mondd meg neki, hogy most mind a kettőnket földhöz vágott valaki más s ezért az a régi bőrös örmény ma megfizeti neki annak a bizonyos kancának az árát. Tizennégy esztendeig húzta a szekeremet az a kanca, mondd meg neki, és soha semmi bajom nem volt vele. És most eljött az ideje, hogy megfizessem az árát. Mert az a birkózás annak idején tréfa volt csak és játék. De ez a mostani már nem játék és nem tréfa többé és ezért a bőrös örmény ma el akar számolni becsületesen a kancáról és a huszonhat rókabőrről, amit harminc évvel ezelőtt ingyen vitt el. Az órát pedig vidd vissza, fiam, s mondd, hogy az emlékek ma fontosabbak, mint valaha is, ezt üzeni az a hajdani bőrös örmény”. Aztán megtömött egy átalvetőt élelemmel és két csergepokrócot is adott és megbeszéltük, hogy minden héten egyszer eljövök és fölviszek egy átalvetőt a bárónak, a kanca és a bőrök árában. Mikor fönt a Ciba-pojánon elmondtam az öreg bárónak, amit az örmény üzent, félre fordította a fejét és láttam, hogy egy könvcseppet törült le a szempillájáról. Aztán elvette az órát és sokáig nézte, mielőtt a zsebébe dugta volna. “Bizony” sóhajtotta “az emlékek ma fontosabbak, mint valaha. Nekünk. De ha mi már nem leszünk .. .?” A sztinaház előtt álltunk, a hóban. Hirtelen kinyílt az ajtó és a küszöbön megjelent a doktorkisasszony. “Találkoztál a vőlegényemmel?” Nem tudom mi okozta, talán a doktorkisasszony szeméből sugárzott át belém valami, talán a meghatottság adta csak számba a szót. De én azt feleltem: “igen”. A kiasszony egv ugrással mellettem volt és görcsösen markolt belém. “Mit mondott? Mit üzent? Elmondtál neki mindent? Beszélj, ember, beszélj !” “Elmondtam neki mindent” feleltem, de zavar fojtogatta a torkomat, mert nem szoktam volt a hazudozáshoz és éreztem, hogy vörösödik az arcom. A kiasszony csak fogta a karomat és szorította. “És mit üzent? Mondd! Mondd már! Mikór jön értem?” folytatjuk — 103
