The Eighth Tribe, 1978 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
March, 1978 THE EIGHTH TRIBE Page 17 Dr. Bognár Kálmán: Egyesületi Élet Floridában Február hó 5-én mutatkozott be az Amerikai Magyar “Petőfi” Kultúregyesület új vezetősége. A közgyűlés délután fél három órakor kezdődött az Amerikai és % Magyar Himnusz eléneklésével. Kajcsa elnök keresetlen de világos okfejtéssel beszélt a jövő feladatairól. Közelebbre és szorosabbra akarja építeni az egyesületi tagok között a barátságot és vissza szeretné szerezni azokat is, akik a közgyűlésekről évek óta elmaradtak. Számít a tagság jelentékeny megnövekedésére, amiben az egyesület egyik sarkalatos programját is látja. Utána Szalay József, az új agilis gazdasági alelnök beszélt a tervezett Magyar Ház vételéről. Itt “pro és contra” több felszólalás hangzott el, de végül is mindanynyian megegyeztek a Magyar Ház szükségességében. Az idő rövidsége miatt Korponay Miklós tervezett előadása a “Rákóczi Alapitvány”-ról most elmaradt, de szeretnénk hinni, hogy erre a tavasszal még sor kerül. Zárószavaiban az elnök még kitért arra is, hogy a St. Petersburgban tartandó nagy nemzetközi kiállításon a sarasotaiak idén nem vesznek részt. Március Idusát azonban idén is méltóképpen ünnepelik meg, díszebéddel is egybekapcsolva. A házigazda tisztét Szalay József látja el. A közgyűlés berekesztése után élénk barátságos eszmecsere alakult ki az új és a régi tagok között; az uzsonna, — a régiekhez hasonlóan, — Ízletes és finom volt, a külön dicséretet érdemlő Mrs. Thereza Thomas gondozásában, aki mindenütt ott volt, ahol a többi felszolgáló háziasszonynak segíteni kellett. Vendégek voltak Youngstown, Ohioból, a Katolikus Magyarok Va-WASS ALBERT ADJÁTOK VISSZA A HEGYEIMET! Regény (folytatás) Fölkötöttem a magam csinálta hótalpakat s megindultam a báró mögött föl a Cihára. A tisztás közepén ott állt a régi Sztinaház. Még ugyanaz, amelyiknek a küszöbén valamikor Anikóval együtt ültem. A Sztinaház födélén füst szivárgott ki. Levetettük a hótalpakat és a báró benyitott az ajtón. A szűk kis deszkaház közepén kövekből összerakott tűzhelyen égett a tűz. A füst vastagon kavargóit és kereste a repedéseket a falon. A tűz mellett, nyers medvebőrön egy leány hevert. Különös látvány volt, az a leány. Csizma volt rajta és kopott katonanadrág. Kötött ujjas és birkabőrmellény. Vállig érő barna haja kócosán lógott az arcába. Az arca sovány volt, keskeny, de szép. Felugrott, amikor beléptünk és tágra meredt szemekkel nézett reám. A szeme nagy volt és sötét és különös tűz égett benne. “A vőlegényem üzent, ugye?” kérdezte és lihegve szakadtak föl belőle a szavak, izgalom hevitette forróra őket. “Mit üzent a vőlegényem? Szólj hát!” Csodálkozva bámulhattam reá, mert a báró alig észrevehetően megbökött a könyökével. Aztán ő felelt helyettem. “Az ember nem találkozott még a vőlegényével, kisasszony. De oda készül, hozzá”. A leány elkapta az ujjasomat és csillogó szemekkel hajolt hozzám. “Igazán hozzá mégy?” “Hozzá” feleltem komolyan, mert éreztem, hogy nem szabad mást mondanom. “Az jó” suttogta lázasan “az jó . . . üzenhetek neki legalább. Ide figyelj hát. .. mit is üzenjek csak neki. . .?” Végigsimított a homlokán és elnézett mellettem a nyitott ajtón át ki a hóba temetett erdőkre. Aztán sóhajtott és lassan visszaült a medvebőrre. Belebámult a lángokba és szinte nem is hozzám beszélt, hanem a lángokhoz. “Égett Bárót. Mondd meg neki, hogy égett Bárót. Mondd meg neki, hogy egy csorda vadállat gázolt keresztül Baróton és eltaposott mindent. Minket is, valamennyiünket. És égett Bárót. A házak égtek. Minden ház égett. A mi házunk is égett és az égő házban végiggázoltak rajtunk . . .” Hirtelen fölkapta a fejét és vadul sebesen hadarta. “Nem! Erről ne szólj semmit ! Semmit ne szólj erről, érted? Felelj ! Érted?” “Értem”, bólintottam komolyan. “Semmit erről!” “Nem szólok erről semmit”. Láthatóan megnyugodott. Csöndesebben folytatta. “Csak azt mondd meg, hogy itt vagyok és várok reá. Várok reá és itt vagyok. Oltsa el a tüzet és jöjjön. Jöjjön, oltsa el a tüzet és ölje meg a vadállatokat, ezt mondd meg neki! Csak annyit, hogy jöjjön! Érted? Megmondod neki?” “Megmondom” feleltem. Hosszasan nézett reám és a nézésében hála volt. “Jó ember vagy” mondotta halkan és láttam, ahogy egy könnycsepp kigördült a szeméből és végigfolyt keskeny, sovány arcán. Aztán lehajtotta a fejét és tovább nézte a tüzet. “Gyere” szólt halkan a báró és kilépett az ajtón. Kint fölcsatoltuk 98 I
