The Eighth Tribe, 1978 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
February, 1978 THE EIGHTH TRIBE Page 23 Uj “népviselet” Magyarországon— FARMERNADRÁG Aligha kisért még termelési kooperációs megállapodást akkora közfigyelm, mint a Magyar Május 1 Ruhagyár és az amerikai Levy Strauss farmercég közelmúltban megkötött szerződését. Ez öt évre s évente egymillió farmernadrág elkészítésére szól. A gyártási eljárást, az alapanyagot, különleges komplett varrógépeket és a kellékeket az amerikai cég szállítja, ő tanítja be a magyar szakembereket, s a nadrágok — természetesen megfelelő ellenőrzés után— a cég márkájával kerülnek forgalomba. Évente mintegy 600 ezret a Levy Strauss értékesít külföldön, mintlegyintett. “Veri Isten a világot”. Aztán lassú mozdulatokkal bontani kezdte az átalvetőt és előszedett belőle két kenyeret, málélisztet, nehány tojást és egy oldal szalonnát. “Ez van” mondotta “uj dolog pedig nem történt. A tiszttartó úr még nem jött meg a fogságból, egy mérnök méri a földeket. . . más semmi”. “Ott van a hús” mondotta a bőrruhás “elviheted mind”. Samu bácsi a félig nyúzott disznóhoz ment, lefejtette róla a bőrt, aztán a húst feldarabolta s amit lehetett, berakott az átalvetőbe. Az úr pipázott és elnézett messzire az erdők közé, én még segítettem Samu bácsinak. De szólni nem szólott egyikünk se semmit. Később együtt mentünk Samu bácsival fölfele az üveren. Délre járt az idő, a nap melegen tűzött és Samu bácsi izzadt a tömött átalvető alatt. Fönt a plájon, mielőtt elváltunk volna, megkérdeztem: “Miféle úr ez?” “A madarasi báró” felelte Samu bácsi és sóhajtott. “Gyerekei, unokái idegenbe futottak, házát, földjét elvették, őt magát lecsukták s hogy megszökött tőlük, halálra is Ítélték. Azóta itt van. Tudod, mikor az oroszok jöttek, én rejtettem volt el a puskáit, meg egyéb dolgait itt fönt a havasban. Ennyije maradt. Valamikor jó szívvel volt hozzám s ha vadászni jött, engem vitt magával, vagy a fiaimat. Jó borravalókat adott. Ur volt mindég. Hát most igyekszem megszolgálni utólag, tudod”. Aztán sóhajtott még. “Veri Isten a világot, fiam. Csakhogy ezek a bolondok ott lent nem tudnak még róla”. így kerültem össze az öreg báróval, fönt a Benedekben. Attól kezdve találkoztunk olykor. Vagy én mentem föl hozzá, segítettem neki fát vágni, ezt-azt, vagy ő jött le a Korbulyba a kemencékhez, odaült a tüzem mellé és beszélt pipafüst mellett régi vadászatokról és régi emberekről. Aztán beállt a tél, a hó belepte az üvereket, befújta a hágókat és sokáig nem látam többet. Nekem is több dolgom volt a szénnel, szánkóval csusztatam alá a Marosig, hogy elhordhassa az örmény és nem volt könnyű munka egyedül vonszolni a szánkót föl a hegyre, le a hegyről. Kegyetlen hideg tél volt. A fák zúgtak és recsegtek és egyre nőtt a hó és nőtt a hideg és az ember keze ráémberedett a baltanyélre, meg a szánkó rudjára. Éjszakánként néha hallottam a farkasokat orgonálni fönt a plájon. Aztán egy reggel, úgy vízkereszt tájékán, tótalpakon lejött a hegyről a báró. Szakálla, bajusza, szemöldöke fehér volt a zúzmarától. “Fiam” mondotta, amikor leült hozzám a tűz mellé és száraz öreg kezeit odatartotta a lánghoz “szeretném, ha följönnél velem a Ciháig. Látnod kell valamit s aztán majd beszélünk a dologról.” folytatjuk — 97 egy 400 ezer pedig a hazai farmerellátást javítja. A nagy közérdeklődésnek egyszerű a magyarázata: a farmer Magyarországon is valóságos új népviseletté vált, márkás farmernadrághoz azonban csak nagy nehezen lehetett hozzájutni. Igaz, hogy kezdetben — csakúgy, mint a világ sok más országában — Magyarországon is heves ellenállásba ütközött ez a viselet, de ma már fiataltól öregig szinte mindenki kedveli, s hordja is. Az “igazi” persze a márkás farmer, s mivel ennek importjára az országnak nem tellett, a nyugati országokban élő rokonok és a nyugatra utazó magyar, vagy onnan ideérkező külföldi turisták látták el velle részben egész családjukat, ismerős köröket, részben a feketepiacot. S bizony, a feketepiacon az árak elég borsosak, de mégis sokan inkább megfizették, mintsem hogy az üzletekben viszonylag olcsón kapható magyar farmerekkel érjék be. A vásárlók részéről sok panasz volt a magyar farmerek minőségére, a hazai gyártóknak pedig ugyancsak voltak kifogásaik: egyáltalán nem volt kifizetődő számukra a farmergyártás, a tiszta pamut anyagok árát ugyanis — életszínvolan politikai megfontolásokból — nem emelhették. Ekkor a termelési együttműködés gondolata merült fel, s a Május 1 Ruhagyár több neves farmercéget is megkeresett ajánlatával. Köztük volt az amerikai Levy Strauss is, amelynek üzletemberei több ország számottevő eladási piacára már korábban felfigyeltek. A világhírű amerikai cég megfelelőnek találta a magyar vállalat technikai színvonalát, így írták alá végülis a kooperációs szerződést, amelyet — lia a magyar vállalat kívánja — az első öt év után további öt esztendőre meg lehet majd hosszabbítani.
