The Eighth Tribe, 1978 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
Page 18 THE EIGHTH TRIBE February, 1978 Az ERDÉLYI MAGYAROK SORSA Király Károly romániai Pártvezető Önfeláldozó leleplezései. A “Committee for Human Rights in Rumania” jelenti: Január 23-án és a rákövetkező napokban a hírügynökségek jelentéseit és a világsajtó hasábjait elárasztották Király Károly ügyének hírei. Király, a legmagasabb román állami és pártpoziciókat elért magyar, évekig küzdött a rendszeren b.elül a nemzetiség elnyomása ellen. 1977-ben levelekkel bombázta a legfelső pártvezetőséget, javasolva a nemzetiségi politika hibáinak kijavítását. Miután minden kísérlete sikertelen volt, és ellenséges fogadtatásra talált, végső elkeseredésében úgy döntött, hogy levelezését a nagyvilág elé tárja. Király Károly 1930-ban Dicsőszentmártonban született, melynek mai román neve Tirnaverni. Édesapja hatgyermekes ácsmester volt. A háború után Király csatlakozott a kommunista ifjúsági mozgalomhoz. Mivel kitűnt értelmével és szervezőkészségével, gyorsan haladt előre egy máskülönben tipikus pártkarrier lépcsőin. Megjárta a moszkvai Komszomol-iskolát, és igen magas pozíciókat ért el a párt- és állami hierarchiában. Kovászna (Háromszék) megye párttitkára és tanácstitkára volt, nemzetgyűlési képviselő, az államtanács tagja, és a legfelső pártvezetőség, az úgynevezett politbüró póttagja. E hivatalait 1972-től kezdve fokozatosan feladta, és a legutóbbi időkig mint a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsának alelnöke tevékenykedett. Király Károly a pártot — minden rendelkezésünkre álló jel szerint — meggyőződésből követte és szolgálta. Nagy Imréhez hasonlóan azonban kommunista meggyőződése sem tudta népe árulójává tenni. A nagyromán soviniszta nacionalizmusnak ellenállt minden posztján. Valószínűleg ennek tudható be pozícióinak fokozatos elvesztése. Király ennek ellenére hitt a pártban, a jelek szerint meg volt győződve, hogy a legfelső vezetés nincs tisztában a magyarellenes visszaélések mértékével, és ha ő felvilágosítja őket, a hibák ki lesznek javítva. 1977. június 2-án Király levelet intézett Ilié Verdethez, a legfelső román pártvezetés ideológiai főmegbizottjához. A levél felhívta Verdet figyelmét a nemzetiségi politika súlyos fogyatékosságaira, és javaslatokat tett azok kijavítására. Bár a levél szövege őszinte segítőkészségről és bizalomról tanúskodik, Király kezdi sejteni, hogy levele esetleg nem fog lelkes fogadtatásra találni. Levelére Király választ nem kapott. Augusztusban elküldte e levél egy példányát Fazekas János miniszterelnök-helyettesnek, a Politbüro tagjának, aki a legmagasabb rangú magyar származású vezető Romániában. A Fazekashoz írt kísérőlevél egyik legérdekesebb pontja az, ahol Király a tavaly tavaszi magyarellenes terrorhullámról ír ilyenképpen: “Akik a nemzetiségi kérdés törvényes és az alkotmánynak megfelelő kezelése érdekében szót kérni merészelnek, azokkal szemben megengedhetetlenül megfélemlítő módszereket alkalmaznak. Amint Önnek tudomása van róla, bántalmazások, kínzások is voltak. Szikszait, a kiváló brassói tanárt a zaklatások öngyilkosságba kergették ...” Király újabb levelére is süket hallgatás volt a felelet. Szeptember 12-én Király újabb, minden eddiginél részletesebb levelet küldött, ezúttal Vincze Jánoshoz, a román párt központi bizottsága tagjához. Ebben megírja addigi kísérletei kudarcát és hosszasan felsorolva a magyarellenes román kampány egyes elemeit, kéri Vincze közbenjárását a párt legfelső vezetősége felé. Ez után végre megmozdult a párt. Nem úgy azonban ahogy azt Király remélte. Bukarestbe idézték, és vádakkal halmozták el. Marosvásárhelyre való visszatérése után pedig a hírhedt titkosrendőrség, a Securitate, kezdte aktivan és rendszeresen zaklatni. Király mellett szót emeltek pedig tekintélyes kommunisták is, köztük Ion Gheorghe Maurer, aki ma már nyugdíjas, de 14 évig volt miniszterelnök Dej és Ceausescu alatt. Maurer kijelentette, egyetért Király nézeteivel, s ebben csatlakozott hozzá több más prominens kommunista. Király Károly jószándéku és a párt szabályainak megfelelő kezdeményezése kudarcot vallott, mert a nemzetiségi elnyomás Romániában nem csak valamely könnyen kijavítható időleges kisiklás, hanem a brutális, embertelen Ceausescu rezsim lényegéhez tartozik. Hogy ezt a következtetést Király Károly levonta-e, nem tudjuk. Levelei azonban kijutottak Romániából és ő kifejezte akaratát, hogy azok a világ nyilvánossága elé kerüljenek. KIRÍLY KÁROLY LEVELE VINCZE JÁNOSHOZ: a KKF KB-a tagjának Bukarest Kedves Barátom, aggodalom és gond fűti soraimat, mert arról szeretnék írni Önnek, hogy az utóbbi időben országunkban mi módon foglalkoznak a nemzetiségi kérdéssel, hogyan végzik munkájukat — országos és megyei szinten — a Dolgozók Nemzetiségi Tanácsai. A nemzetiségi kérdés különböző aspektusairól több mint három hónapja írtam Verdet elvtársnak, és — ahogy Önnek is tudomása van róla — felvetettem a problémát a Központi Bizottság legutóbbi ülésén ugyanúgy, mint a Maros megyei tanács ez évi tavaszi ülésén. Egyébként észrevételeit, kritikáit, javaslatait a központi és megyei tanácsok több tagja is elmondta már. Jómagam több mint egy éve kértem, hogy az ügyben a legfelsőbb pártvezetőség előtt fogadjanak kihallgatáson. Mély csalódással vettem tudomásul, hogy nem fogadtak, és levelemre sem kaptam semmiféle választ. A kérdéskörrel kapcsolatos néhány gondolatomat, töprengéseimet szeretném megosztani Önnel. Elsőként említeném az ezen nemzetiségi tanácsok munkájára vonatkozó problémát, vagyis azt, hogy a nemzetiségi tanácsok hogyan, milyen módon fejtik ki tevékenységüket. — Ismeretes, hogy az ezen tanácsok létrehozására vonatkozó, immár tíz éve elfogadott párthatározatot országunk különböző nem
