The Eighth Tribe, 1978 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1978-08-01 / 8. szám

“Ősi Magyar Nagy Váteszunk” megfáradt tested nem magyar föld­ben nyugszik, de lelkünk az éter vibráló-rezgésein a világ minden tájáról magyar virágokat küld sír­halmodra, hálából, hogy velünk maradtál nagy elhagyottságunk idején is... Isten Veled Zoltán Bátyánk: Nyugodjál békében és őrködj to-August, 1978______________________ vább széjjelszórt árva népeden, magyar nemzetünk felett. EGY KÖLTŐ VISSZ ANÉZ-ÖNRAJZ AT irta Könnyű László Második átdolgozott és bővített kiadás képekkel Megrendelhető a Bethlen Nyomdától Ára: $6.50 ______THE EIGHTH TRIBE_______ mögöttem az ajtót, aztán tüzet szított a kemencében. “Lámpát nem gyújtasz?” “Nem jó” morogta a sógor. A tűz lángjánál megnéztem. Sovány volt és gyűrött arcú. “Mikor kerültél vissza?” “Két hónapja. És te?” “Ma”. Egy ideig nem szólott, csak a tűzzel bajlódott. “Jól elintéztek minket” sóhajtotta, amikor fölemelkedett a kemence mellől. “Julika?” kérdeztem. “Alszik. A gyerek beteg volt és néhány éjszaka virrasztania kellett . . .” Rábámultam. “Gyerek?” “Öcséd fia, a Jóska” felelte Durdukás és elfordította a fejét. A szoba felöli ajtó félénken megnyílt és az öregember dugta be rajta a fejét. Amikor megismert, bejött egészen. “Azt hittem, valami baj van megint” vacogta és a lán­gok világánál is láttam, hogy milyen fehér lett az arca és milyen öreg. “S te honnan kerülsz elő?” “Sóbányából”. “Az rossz” morogta “de van annál rosszabb is”. A sógor ételt vett elő a polcról és letette elém az asztalra. Nekiláttam nyomban, mert aznap még nem volt étel a számban. Öreg Durdukás az ablakhoz ment és összehúzta a vászonfüggönyt. “Soha sem lehet tudni” mondotta “hogy mikor leskelődik valaki”. “Ko­miszár van a faluban” magyarázta a sógor “és az emberek igyekeznek ártani egymásnak, hogy jóban lehessenek vele”. “Orosz?” kérdeztem. “Nem Zsidó. Mármarosból hozták ide. Szeget ver az emberek körme alá és a sebeket behinti sóval. A fehérnépeknek gyertyával égeti a mellüket, ha nem akarják azt mondani, amit kell”. “Mi lesz ebből?” kérdeztem. “A világ vége” felelte öreg Durdukás és sóhajtott. “Az amerikaiak nem hagyhatják ezt igy” mondotta a sógor “ők csinálták, hogy az oroszok kezére kerültünk, de kikötötték, hogy szabadság legyen. Nem hagyhat­ják ezt így. S ők erősebbek, mint az oroszok.” Megettem az ételt, aztán fölálltam. Kint halványodni kezdett már a sötétség. “Az örmény” mondtam “aki az ilvai malomban lakott. Nem tudtok róla valamit?” A két Durdukás összenézett. “Agyonlőtték” felelte az öreg. “Államosították a malmot s ő elrontotta a gépeket. Erre agyonlőtték”. Nem szóltam semmit, de egyszerre szűknek éreztem ma­gam körül a szobát, a házat, a falut, az egész világot. “Tudtok adni egy kenyeret? Többet aztán nem jövők, sokáig”. A sógor kenyeret tett a hátizsákomba és vágott hozzá egy darab szalonnát is. “Jobb is, ha nem mutatkozol” morogta az öreg “az ember még éjszaka sem tudhat­ja ...” A másik szobában felsírt egy gyerek és én tudtam, hogy ez az öcsém fia, aki a Sztálin nevét viseli emlékül és belémdöbbent hirtelen, hogy milyen kergült is ez a világ. Fejembe nyomtam a kalapomat. “Jukkának mondjátok meg, hogy itt voltam. . . egyebet ne mondjatok semmit”. Aztán mentem. Kint cseperegni kezdett az eső. Mire az erdőt elértem, már esett. Sürü, aprószemü eső vert a világot s a felhők a hegyekre ültek és reájok sulyosodtak, akár reám az élet. 112 folytatjuk — Page 15 A Magyar Üzletemberek Szövet­sége, (Hungarian Business Asso­ciation) felhívja Pittsburgh és környéke magyarságának a figyel­mét a szeptember 23-án tartandó kézimunka és festmény kiállítására és versényére. A kézimunka verseny nyerteseit díjakban részesíti a bíráló bizott­ság. A fényes délutánt díszvacsora és bál követi majd a Howard John­son’s “Burgundy” báltermében. A zenét a Mickey zenekar fogja szol­gáltatni. A Pittsburgh-i Egyetem, “Ma­gyar szoba” javára, annak újra dekorálására, szépítésére szánják a bevételt. Kérjük a magyarság támogatását erre a nemes célra. Jelentkezési lapokat az alanti címen lehet kap­ni: H.B.A. Mrs. István Tuba 7125 Saltsburg Rd. Pittsburgh, Pa. 15235 MEGHÍVÓ A Kalifornia Magyarság “42-ik Sajtónapja” 1978 szeptember 17- én, vasárnap d.e. 11 órától éjfélig a Croatian American Centerben, 11623 So. Budlong Ave., Los An­geles Cal. lesz megtartva, amire szeretettel hívják és várják a ma­gyarságot. MEGHÍVÓ a New Yorki Független Magyar Református Egyház szeretettel meg­hívja New York és környéke ma­gyarságát 1978 augusztus 27-én, vasárnap délután rendező Nagy Piknikjére a Bohémian Parkban. 29-19 24th Avenue, Astoria, L. I. Ebéd délután 1 órától. Cigány Jóska és Zenekara — Térj este Lapunkat —

Next

/
Thumbnails
Contents