The Eighth Tribe, 1978 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1978-07-01 / 7. szám

July, 1978 THE EIGHTH TRIBE Page 15 Az író politikai struktúrája a tragikus sorsú Teleki Pál minisz­terelnökhöz hasonlitható. Későbbi nemzetgyűlési képviselősége is ilyen megnyilatkozásu; inkább történész, tudós mint üres lelkese­dő, népszerűségetkereső. “Az or­szág rálépett az útra, amelytől Teleki mindenképpen vissza akar­ta tartani, s amelyről, az egymás­sal szembenálló magyar szakadé­kok miatt, nem lehetett visszaté­rés”. . . . “Csak arra vigyáztam, hogy az utólag Ítélő könnyű bölcsesség ne befolyásolja toliamat, hanem úgy Írjak meg híven min­dent, ahogy azt akkor éreztem és átéltem, “mondja könyvében a szerző. Azt nem Írja a kiváló történész, hogy most hosszú börtön évei után, az alapos “felszabadulást” köve­tően és az emigrációból visszate­toknak vége volt, már nem lövöldözött többet. De akkor mi már túl voltunk a falon. A csendőrőrmester és a fazekaslegény hamarosan elváltak tőlem. Ok azt mondták, hogy nem maradnak az országban, hanem igyekeznek mentői előbb olyan földre jutni, ahol az emberek szabadon élhetnek. Én pedig vettem hazafelé az irányt, neki a hegyeknek. Még le sem hullt az első hó odafönt s már a Korbulvban voltam megint. Útközben szereztem magamnak egy orosz katonapuskát is, meg egv hátizsákot. Egy orosztól vettem el ezeket, akivel a hegyek lábánál találkoztam. Egy hajnalban történt. Bozótos árok mentén haladtam fölfele. Fönt a hegyoldalban látszott már az erdő. A bozót szélén, ahol mentem, répaföldek és kukoricások kezdődtek és bent a kukoricásban néha nagyot mordult egy szarvasbika. Fönt az árok végződésénél, hirtelen megláttam egy embert. A szür­kületben nem tudtam kivenni tisztán, hogy micsoda, de láttam, hogy puska van keresztbe fektetve a karján. Talán ötven lépésre lehettünk egymástól, amikor észre vettem. Ő már látott engem, mert az arcát felém fordította. “Vadász” gondoltam és mentem tovább, egyenesen neki az embernek, mert arra vitt az ösvény. Orosz katona volt. Alacsony, zömök, ferdeszemű fickó. Mikor melléje értem, intett, hogy álljak meg. Aztán ujjával a kukoricás felé mutatott. Megértettem, hogy mit akar és megálltam. Nagy tábla ku­koricás volt alattunk és valahol a közepe táján hallani lehetett a szarva­sokat. Jó szelünk volt. Intettem az orosznak és mutogattam a kezemmel, hogy megkerülöm a szarvasokat és az árok felé terelem őket. Megértett, mert bólintott a fejével és én megindultam. Széles körben a szarvasok alá kerültem. A szél most fújt feléjök és csakhamar hallottam is egy tehenet riasztani. Aztán az egész csorda megindult csörtetve az árok felé. Nemsokára egy lövés csattant és kis idő múlva még egy. Mikor odaértem, az orosz már a szarvasbika mellett guggolt és az agancsát nézegette. Gyönge tizes volt. Vigyorogva emelkedett föl, amikor meg­látott és veregetni kezdte a vállamat. Majd adott egy csomag dohányt és megkínált egy korty vodkával, a kulacsából. Nem értettem a szavait, amiket mondott, de láttam a szeme csillogásából, hogy jó ember és örvend a bikának. Aztán megmutattam neki, hogy miképpen kell levágni a bika fejét és próbáltam megmagyarázni azt is, hogy az agancsot hol kell lefürészelni és hogyan kell kifőzni. Lelkesen bólogatott hozzá, aztán letette a puskáját és a hátizsákját és nekikezdtünk a nvuzásnak. Értett hozzá és láttam, hogy nincs szüksége a segítségemre. így aztán abba hagvtam a dolgot, fölvettem a földről a puskáját és a hátizsákját. folytatjuk — kintve mindezt Ugyanúgy látja-e, ahogy akkor “érezte” az átélést, illetve miért látja Ugyanúgy. Az olvasó kritikus szemét nem kerülheti el, hogy az iró kor-és helyzet leírásain erősen érezhető a magyar írófejedelem, Szabó Dezső barátsága, valamint az Eöt­vös Kollégium akkori liberális lég­köre, melyben egyetemi éveit élte, mely azonban nem azonos a mai, különösen nem az amerikai libe­ralizmussal. A korfordulót okozó történelmi analízisében az író nem ad helyet egyik szélsőségnek sem és igyekszik a szálakat reálisan és tárgyilagosan hozzávezetni a be­következett, ismert eseményekhez. Politikába ágyazott élvezetes történelemkönyv. Értékes doku­mentáció.------o-----­MAGYAR JELÖLT GYŐZELME KALIFORNIÁBAN Könnyű Ernő, a National Semi­conductor cég igazgató-főszámve­­vője, tartalékos repülő-őrnagy volt az egyetlen magyar jelölt, aki győztesen került ki a kaliforniai állami előválasztásokból. Jelenleg a Santa Clara megyei adófőnöki állásra pályázott, és nagy szavazat­többséggel győzött. Novemberi győ­zelme kitűnő ugródeszka lehet a kerületben az 1980-as federális képviselő-választáshoz. Mindazok, akik a fiatal magyar politikus győ­zelmét kívánják elősegíteni, küld­jék adományaikat a Könnyű Elec­tion Committee címére: P. O. B. 303, Saratoga, California 95070. A politikai adomány a federális ke­reseti adóalapból levonható. EGY KÖLTŐ VISSZ ANÉZ-ÖNRAJ Z AT irta Könnyű László Második átdolgozott és bővített kiadás képekkel Megrendelhető a Bethlen Nyomdától Ára: $6.50 — Terjesxe Lapunkat — 110

Next

/
Thumbnails
Contents