The Eighth Tribe, 1978 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
June, 1978 THE EIGHTH TRIBE Page 15 Tízezer amerikai turista Budapesten Az IBUSZ történetének egyik legnagyobb utazási akciója kezdődött meg a bostoni Internacional Weekends utazási irodával kötött szerződése értelmében. Az amerikai utazási irodák hagyományaitól eltérő cég a megszokott hosszú távú utazási programokkal ellentétben rövidebb időtartamú, koncentráltabb utazási akciókat szervez, főként európai országokba. 1978. május 3-tól októberig heti turnusokban mintegy 400 fős csoportok váltják egymást. A “ONE” légitársaság PV. 10-es mintájú óriásgépei az elkövetkezendő hetekben minden szerdán szállnak le Budapesten, a Ferihegyi repülőtémint akit nem érdekel az ők jövetelük. Egyenest odajöttek hozzám. Géppisztoly volt mindegyiknél s gummibot. Civilruhájukon, vörös karszallagot viseltek s fejükön valami furcsa lapos sipka volt. “Mit csinálsz itt?” mordult reám az égtük, románul. Támaszkodtam a csákányra s úgy feleltem neki. “Ejszem hogy bontom a szenet”. “Szénégető vagy?” “Nem is miniszter”. “Mi bajod van a miniszterekkel, mi?” ordított erre reám egy másik s a három ember körém gyűlt, szorosan. “Nekem semmi”. “Mutasd a papírjaidat!” Ekkor már tudtam hogy baj lesz. A kalibához nem akartam vinni őket, hogy meg ne leljék a puskát “Otthon vannak a papírjaim” hazudtam. “Hol?” “Fileházán”. “Fileházi vagy?” “Igen”. Azért mondtam ezt, mert gondoltam, hogy ha magukkal is visznek odáig csak megmentődöm tőlük valahogy. A három karszallagos összenézett aztán az egyik elővett egy bilincset. “Nyújtsd ide a két kezedet”. Ettől megijedtem. “Mit akar velem?” “kérdeztem és léptem egyet hátra. “A kezedet!” orditotta az, akinél a lánc volt, egy másik pedig szó nélkül mögém lépett és öklével fejbe ütött. Megtántorodtam az ütéstől, mert készületlenül ért. “Miért ütött meg?” kérdeztem és éreztem, hogy fejembe száll a vér. “Még kérdezni mered? Add ide a kezedet!” “Nem loptam és nem öltem, hogy megkötözzenek!” mondottam nekik. Erre reám jöttek mind a hárman. Bitang bujkáló reakciósnak szidtak és addig ütöttek, amig leestem a földre. Még ott is rugdostak és tapostak a csizmáikkal. Aztán hátra kötözték a kezeimet és mennem kellett velük a kalibához. Ott meglelték a puskát és a töltényeket. “Úgy, fegyvert is rejtegetsz!” ordították és nagyokat ütöttek reám a gummibotokkal. “Kik a társaid?” “Nincsenek társaim”. Újra kaptam nehányat. “Ne hazudj !” Nem hazudok”. Tovább vertek. “Jobb ha megmondod, mert úgyis megleljük őket! Embervadászat van ma a havason!” Már nem is szóltam hozzájuk, csak a vért köptem a szemük közé. Egy idő múlva abbahagyták a verést és fölrángattak a földről. “Lábra! Mozdulj !” ordítottak reám s azzal taszígálni kezdtek az üveren fölfele. Főnt a plájon már várt reájok három másik. “Fogtatok madarat?” kérdezték vigyorogva “akkor ihatunk egyet”. Üveget vettek elő a tarsolyukból és kézről-kézre adták. Én nehány lépéssel távolabb maradtam tőlük és arra gondoltam, hogy magamon már nem tudok segíteni semmiképpen, de talán a báró s a doktorkiasszony már megúszhatják. Azzal megszívtam a tüdőmet levegővel s a Ciba felé fordulva kurjantozni kezdtem: “Baj van, héj! Csendőrök járnak, héj! Baj van, héj ! Csendőrök járnak, héj !” Mire a fickók magukhoz tértek, már a hangomat nem érhették utói. Az ott szállott a patakok és a gerincek fölött és fölverte a hegyek békességét. Hogy egy rakás fogamat kiverték utána a csizmájok sarkával, az már semmit sem segített rajtok. 108 folytatjuk — ren. A charter-gépek minden alkalommal csaknem félezer utast hoznak, illetve visznek Amerikába. A magyarországi programról az IBUSZ gondoskodik a szerződés értelmében. Egy hét alatt a Budapest-, illetve a Royal-szállóban lakó amerikai turisták a főváros nevezetességeinek megtekintése és a hagyományos éjszakai programok után ellátogatnak a Balatonra, lovas bemutatón vesznek részt Lajosmizse mellett, külön program keretében látogatják végig az újjáépített Budavári Palotát és a Nemzeti Galériát Egynapos dunai hajókirándulás is szerepel a programban, a budai hegyekben pedig szabadtéri sütésfőzés, ahol mindenki maga készíti a nyársonsültet. A magyar és amerikai idegenforgalmi kapcsolatok történetében egyedülálló közös akció keretében őszig előreláthatóan több mint tízezer turista érkezik az Egyesült Államokból hazánkba. A legdrágább tokaji aszú A londoni aukciók legújabb szenvációja egy palack tokaji aszú volt, amelynek “életkora” csaknem 300 évre tehető. A történelmi múltú itóka 580 fontért kelt el — egyetlen palack borritkaságért árverésen még sohasem fizettek ennyit. A ma is iható állapotban lévő aszú — ahogyan azt a szólás mondja: “A királyok bora — a borok királya” — sokáig Vilmos császár pincéjének mélyén lapult, majd as első világháború végén egy angol ezredes birtokába került. Annak a családja adta most el. Egy másik, körülbelül 150 éves aszút tartalmazó palack 460 fontért kelt el. 104 éves színésznő halála Budapesten, az Ódry Színészotthonban meghalt a legidősebb magyar színésznő, Körthi Sári. A színésznő 1874-ben született Kalocsán. 1894-ben szerezte meg diplomáját; kezdetben sok-sok vidéki társulatnál játszott, majd Budapestre került és a Vígszínház tagja lett. 99 éves korában még York hercegnőt játszotta a III. Richard tévéváltozatában. Óriási részvét mellett helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben.
