The Eighth Tribe, 1977 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1977-02-01 / 2. szám
February, 1977 THE EIGHTH TRIBE Page 15 H B A HÍRADÓ Az HB A (lásd a Nyolcadik Törzs 1975 novemberi számában a 2-ik oldalt) első tervei közé tartozik az ossz magyarság és a magyarok kezében lévő üzleti vállalkozások felmerése és egy computerizált név és címjegyzék felállítása. A cél, hogy minden magyart elérjünk hasznos információkkal. Kérjük olvasóinkat, hogy vegyenek fáradságot ahhoz, hogy írják le ismerőseik nevét és címét, ne csak a közvetlen környezetükből, hanem az egész szabad nagy világból és azt küldjék el a következő címre: Hungarian Business Association 7129 Saitsburg Road Pittsburgh, Pa. 15235 Egész éjszaka ott virrasztottam a tűz mellett. Csodálatosan el tudja rendezni az ember magában az élet ütéseit úgy egyedül a tűz mellett, éjszaka. Sok minden megfordult a fejemben és sok mindent végiggondoltam azon az éjszakán. Gondolkoztam azon is, tudom, hogy vájjon miképen indul el egy ilyen háború? Ki az, aki elkezdi? Ki az, aki azt meri mondani: én most elkezdem a háborút? És vájjon, aki azt igy kimondja, van-e annak is háza és felesége és gyermeke? És arra is gondoltam, emlékszem, hogy lám: valahol messze ismeretlen úriemberek megindították ezt a háborút. Nem ismertek engem, nem is tudhatták, hogy a világon vagyok és így nem is akarhattak semmi rosszat nekem. És mégis: eltaposták az életemet, úgy mint ahogy egy földön mászó hernyót tapos el az ember, akit nem is lát, akiről semmit sem tud, csak éppen véletlenül a lába alá került. Én véletlenül ezeknek az uraknak a lábok alá kerültem és eltapostak. Anikót, Andriskát, a házat, mindent. De vájjon az Isten ... ha van ilyen: mit cselekszik erre ezekkel az ismeretlen úriemberekkel? Mi az igazság? Hibásak ők és felelősek az én életemért Isten előtt, vagy nem? Van-e hasznuk nekik abból, hogy engem eltapostak? Vagy csak úgy vannak vele, mint én, amikor eltaposok járás közben egy férget és tovább megyek és nem is tudok arról, hogy egy életet eltapostam és semmi nem történik velem ezért? De vájjon valóban nem történik-e semmi velem ezért? Vagy ez is, ami most történt, sok ilyen eltaposásomért a fizetség? Ilyenken gondolkoztam ott a tűz mellett, éjszaka. Reggel aztán fogtam a fűrészt meg a baltát s összetákoltam egy kalibát magamnak. Délre elkészültem vele. Akkor lementem Ilvára, hogy beszéljek a malmossal a szén miatt, amit égetni akartam. Úgy csináltam, hogy sötét legyen már, mire emberlakta helyre érkezem. Az utón találkoztam ugyan néhány emberrel, de nem törődtek velem. Bent Ilván, a korcsma előtt csoport sötétedett és hallottam, ahogy beszéltek. Románok voltak. Fojtott szavakat hallottam. “Hagyjanak nekünk békét az oroszok” mondotta valaki indulatosan “ez a mi dolgunk s nem az övék! Megmondta Maniu régen, hogy ki kell irtani őket egy szálig s akkor nem lesz több baj velők!” Valaki a csoportból észre vett. “Ki vagy?” szólt oda felém románul. Tovább akartam menni, de néhány ember megmozdult és elállta az utamat. “Ki vagy?” “Egy ember” feleltem neki románul. “Román?” kérdezte valaki és szorosan mellém lépett. Bevallom, egy pillanatig haboztam a felelettel. De aztán elrestelltem magamat és kivágtam, talán dölyfösebben is, mint kellett volna. “Nem”. Tovább akartam menni, de az előttem álló elkapta a zekémet. “Kémkedsz?” morogta az arcomba és egyszerre valamenynvien köréin gyűltek. “Bitang magyar! Üssétek le!” ordította valaki hátul. Tollas Tibor: VIRÁGÉNEK IDEGENBEN. Napnyugati udvaron udvaron, törökszegfű, liliom, liliom, kihajtott egy hajnalon, hajnalon. Napnyugati kert alatt kert alatt, szöktesd szárba szőke nap, szőke nap, harmat mossa szirmodat, szirmodat. Napkeletről hull a fény hull a fény, hazájából fúj a szél, fúj a szél, virágének útra kél, útra kél. Madárszötte ágakon ágakon, fütyüld rigó bánatom bánatom, idegenben fáj nagyon, fáj nagyon. ☆ Joyce Kilmer: A FA Tudom, a vers is élő lény, — a fa a legszebb költemény. A fa, melynek éhes szája a föld édes mellét vájja. Ő Istenre hagyatkozik, ágaival imádkozik. A fa, már nyári ruhában fészket visel a hajában. A fa a földdel párosul, melyre lágy eső, hűs hó hull. Akárki irhát verseket, — de fát csak Isten teremthet. 68 folytatjuk — Könnyű László fordítása
