The Eighth Tribe, 1977 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1977-11-01 / 11. szám
November, 1977 THE EIGHTH TRIBE Page 19 Magyar Park Közössége Magyarság Hetilap Magyar Szabadságharcos Szövettség Magyar Vitézi Rend McKeesporti Magyar Társaskör Nyolcadik Törzs Havilap Old Hungarian Pioneer Family of McKeesport Orosz Juliska Nótáskert Magyar Rádió Program, Pittsburgh Pittsburghi Magyar Cserkészek Szülői Fenntartó Testületé Pittsburghi Első Magyar Református Egyházközség Pittsburghi Magyar Társaság Szent Anna Római Katolikus Egyházközség, Pittsburgh Szent Illés Magyar Görög Katolikus Egyházközség Szent István Római Katolikus Egyházközség, McKeesport Szent László Emlékbizottság Szent Margit Római Katolikus Egyházközség, Munhall Szent Mary’s Görög Katolikus Egyházközség, Duquesne Souverain Szent László Társaság és Rend Űrszineváltozás Magyar Görög Katolikus Egyházközség, McKeesport United Magyar Civic Association of Western Pennsylvania A ház sarkában tépett orgonabokrok álltak, nehány veréb kezdett mozgolódni köztük. Aztán feljött a nap és megvilágította a halott udvart. Törött deszkákat, széklábakat, zúzott képeket, taposott papírt, üvegcserepet, faltörmeléket, szemetet. Arra kellett gondolnom, hogy valamikor rend volt itt, tisztaság és jólét. Az istállókban állatok álltak, a szinben gépek, a csűrben gabona. A ház körül gyermekek kacagtak és a házban asszonynép szorgoskodott, tyúkok kapirgáltak, virágok nyilottak .. . s mindennek vége lett. És arra kellett gondolnom, hogy azoknak, akik a háborút elindították a mi házaink ellen, valószínűleg éppen ilyen házaik vannak ott messze más országokban. Házaik, állattal tömött istállóik, nevető gyermekeik és szorgoskodó asszonyaik s nyíló virágok a házaik előtt. Ők is szeretik mindezt, örvendenek az asszonyok mosolyának és a gyermekek kacagásának, a nyíló virágoknak, a meleg otthonoknak, az állattal tele istállóknak és fájna nekik, ha el kellene veszítsék mindezt. Milyen különös, hogy nem jut eszükbe mégsem, hogy ami nekik fájna, fáj az nekünk is Ugyanúgy. Aztán visszajött a zászlós úr. Ahogy jött, fáradtan, szakállasán, rongyosan föl a gabonaföldek között, olyan volt, mint aki nem is idevaló. “Gyere” mondotta és nem nézett a ház felé “menjünk”. “Hova?” “Kolozsvárra, a családomhoz”. Megkönnyebbülve sóhajtottam föl. Meghallotta és rám nézett. Fáradt volt a szeme és szomorú. “Azt hitted. .. ? Nem, itt nem jártak oroszok. A falu kimaradt”. Mentünk. A város előtt egvszer még megállt és rám nézett. “Te mondtál egyszer valamit a buzaszemekről” kezdte “és én azt hiszem, hogy igazad volt akkor. Csak nem úgy, ahogyan mondtad”. Eszembe jutott az ilvai malmos és a mérleg és megkérdeztem. “Miért?” “Látod” felelte a zászlós úr “ami ott az én tanyámon történt, azt nem az oroszok csinálták. Még csak nem is valami más idegenek. Azt a magam emberei tették, akikkel együtt éltem gyermekkorom óta, akikkel együtt élt apám és nagyapám. Elvitték a marháimat, hogy nekik több legyen. Kirabolták a házamat, hogy nekik több legyen. Szétosztották maguk között a földemet, hogy nekik több legyen. Mindent egyszerűen csak azért, hogy nekik több legyen. Eddig is volt mindenből elegük, de most még szerezhettek hozzá, mert én nem voltam itthon és azt gondolták, hogy meghaltam valahol úgyis. Hát egyszerűen elrabolták, megszerezték. Hűség, barátság, hála: mind nem számít, csak nekik több legyen. Érted ezt?” Megcsóváltam a fejemet. A zászlós úr felsóhajtott. “Látod, az a baj, hogy kevés az igazi búzaszem, a tiszta búzaszem. Sok nagyon a törött, az üszkös, az aszott és sok nagvon közöttük a konkoly is. És ha az ocsut elvetik a földbe és csírázni hagyják, akkor a gaz elnyomja a búzát és ilyen lesz a világ, amilyen most”. 88 folytatjuk — ★ PETRŐCZY KATA* FOHÁSZA ERDÉLYÉRT Ó lelkünk világossága Júliáidnak jó pásztora Tekints kegyes szemmel alá Jusson hozzád néped szava Melyet tehozzád bocsátunk, És könyves szemmel kiáltunk, Jöjj el, ments meg, segétségünk, Látod, mely szörnyű Ínségünk Kit bűnünkért érdemlettünk Az te haragodban estünk Idegen nemzet van rajtunk Jaj, igen sanyargattatunk... Pusztítják édes hazánkat Elvonják mi javainkat Nevetvén mi siralminkat Csikorgatják ránk fogókat. Még lelkűnkbe is gyötrenek... Fegyverrel arra hajtanak Azmit magok gondoltanak. Avagy bujdosókká tesznek Azkik állunk őellenek. Minket koldulni kiűznek Hazánkbul, avagy megölnek... * * * *Petrőczy Kata Szidónia (1662-1708, Thököly unokája, Pekry Lőrinc gróf, tábornok és Rákóczihoz pártolása ptán az erdélyi kuruc hadsereg parancsnokának felesége, kiváló költőnő. Műveit sajnos még ma is csak kéziratban őrzik, ha a mostani rumén beszolgáltatásnak nem estek áldozatául.) EGY KÖLTŐ VJSSZANÉZ--ÖNRAJZAT irta Könnyű László Második átdolgozott és bővített kiadás képekkel Megrendelhető a Bethlen Nyomdától Ára: $6.50
