The Eighth Tribe, 1977 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1977-08-01 / 8. szám
Page 18 THE EIGHTH TRIBE August, 1977 Szeptember 10, Szombaton lesz a Negyedik Garden State Fesztivál A Garden State Parkway 116-os kijáratánál épült nagyszabású szabadtéri színpadon ezidén immár negyedízben olyan színvonalas Magyar Nap lesz, amire ismét messze földről szándékoznak résztvenni az érdeklődők ezrei. A Garden State Arts Center gyönyörű parkban elhelyezett, modern színpadán szeptember 10-én, szombaton, teljesen új műsor kerül bemutatásra. Élvonalbeli szólóénekesek, országos sikereket arató, népi tánckarok, híres zenekarok fogják bemutatni tehetségük legjavát. Az Arts Center Plaza térségén délelőtt 11 órakor nyitják meg a képzőművészeti kiállítást, mely Csatári József, idősb Krasznai József, Moha Henrik és Enikő, Tokay János és Vigh István remekbe készült alkotásaival ismerteti meg a látogatókat. Orvos József és neje lelkes közreműködésének köszönhető a páratlan szépségű kézimunka sátor, mely székely kapu mögött várja a közönséget. A szintén gazdag iparművészeti kiállítás keretében fafaragás, rézmetszetek, citerakészítés, valamint kerámia kerül bemutatásra. Délben hatalmas lacikonyha várja a magyaros inyencfalatokra megéhezetteket. Délután 4 órakor veszi kezdetét a változatos színpadi műsor. Horváth Elemér virtuóz-prímás és zenekarának muzsikája alapozza meg a hangulatot. Ordassy Karola és Nagy Róbert, a new yorki Metropolitan Opera énekművészei áriákat adnak elő. Bogáthy Miska közkedvelt operett-“slágerekkel” fogja felidézni a régi, feledhetetlen emlékeket. Nagy Lajos és neje Dómján Mariska a “Cigányhercegnő” és más daljátékok duettjeivel szerepelnek. A Szent István énekkar a “János vitéz” andalító melódiáiból mutat be részleteket. A számos városban sikert arató Hungária tánckar és a new brunswicki Cserkészek Népi Együttese ezidén is sok tapsot fognak kiérdemelni színpompás jeleneteikkel. A Csubák-Kara-Németh rádió-zenekar fogja szolgáltatni a tánczenét a színpadi műsor után, 6 órától kezdve, a Fesztivál Plazán. “Ez immár a 4. Garden State Fesztivál, mely egész New Jersey állam közönségének magas színvonalú műsorral érzékelteti a magyar kultúrát,” — mondotta Nt. Bertalan Imre, a rendező bizottság elnöke. “Több mint hatezer főnyi látogatóra számítunk ezidén is. A rendezőség vállvetve fáradozik, hogy ezúttal újból az élmények egész sorozatát nyújthassuk New Jersey magyar-WASS ALBERT ADJÁTOK VISSZA A HEGYEIMET! Regény (folytatót) “Amelyiktek egy szót is elmond valakinek erről a dologról, az gazember, mert hadbíróság edé juttatja a tulajdon bajtársát. Megértettétek emberek?” “Megértettük” morogtuk mindannyian s valaki hozzá fűzte ehhez “nem kár az ilyen rablókért, tessék elhinni...” A zászlós úr szigorúan nézett végig rajtunk. “Együtt kerültünk bele ebbe a háborúba a németekkel. Együtt győzünk, vagy együtt pusztulunk el. Sajnos ez így van. De ha már ígv van, akkor eszerint kell cselekedni”. Hideg telünk volt és egyre hátrébb kerültünk. Másféle háború volt ez, mint amit ott a Kárpátokon csináltunk. Néha napokig ültünk egy helyben, puskalövés nélkül. Aztán ha valahol támadott az ellenség, jött mindjárt a parancs is: vonuljunk vissza ide meg ide. Másféle háború volt ez. Mintha a mi oldalunkon nem is háborúzott volna senki, csak éppen az időt húzták-nyujtották valamilyen céllal. A zászlós úr, aki néha hátra ment fölvételezni, azt beszélte, hogy furcsa világ van a hátunk megett is és nagy fölfordulás. Ugyanaz majdnem, mint ami az oroszok mögött lehet. Géppisztolvos civilek uralkodnak, lopnak, csalnak és rabolnak s megölnek mindenkit, aki szólani mer ellenük. Tyuktolvajok lettek hátunk megett is a bírók és senki sem törődik semmivel, csak saját magával s hogy minél több idegen holmit gyüjthessen össze s vihesse el magával Németországba. Karszalagos emberek ordíbálnak a hátunk megett a városok piacain, mesélte a zászlós úr, azt kiabálják, hogy ki kell tartani a frontokon az utolsó emberig, de nekik maguknak eszükbe sincsen kijönni és helyt állani. Sőt még arra sem gondolnak, hogy ruhát s lábbelit küldjenek ki a katonaságnak, inkább elosztogat; ják maguk között, vagy odaadják a hazafelé menő németeknek, fényképezőgépekért s ilyesmiért. És a németekkel is baj van, mesélte a zászlós ur ilyenkor, ha útról tért vissza, nem háborúznak azok már komolyan, hanem szép lassan vonulnak haza. Éppen csak hogy nem futnak hanyat-homlok, hanem szép kényelmesen mendegélnek hazafelé és közben elvisznek mindent, ami csak elvihető: állatot, gépeket, bútorokat, gabonát, mindent. Nem háborúznak ezek már, eszükben sincs. Csak mennek hazafelé s közben kirabolják az országot, hogy ne maradjon semmi az orosznak. “Akkor mi mért háborúzunk még?” kérdeztem még egvszer a zászlós urat, amikor ezeket mesélte. “Mert jön az új fegyver” felelte “amelyik egyik napról a másikra eldönti a háború sorsát”. Erről az új fegyverről sokat hallottunk már, de nem nagyon hittünk benne, mert a németek már igen sokat hazudtak nekünk. “S zászlós úr hiszen az új fegyverben?” kérdeztem. “Hiszek Istenben” felelte komolyan “mert van Isten. S ha van Isten, úgy igazság is van. S mert ez a mi 80
