The Eighth Tribe, 1977 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1977-07-01 / 7. szám
July, 1977 THE EIGHTH TRIBE Page 19 MEGHÍVÓ kiállítás, vacsora, bál 1977. OKTÓBER 15-ÉN. HOWARD JOHNSON’S MONROEVILLE, PA. Rendezi a MAGYAR ÜZLETEMBEREK SZÖVETSÉGE. Jegyek: $14.- DIÁKOK, NYUGDÍJASOK $12.Asztalfoglalás: H.B.A. 7129 Saltsburg Road Pittsburgh, Pa. 15235 — Terjesze Lapunkat — ba. Némák voltak a házak és ijedtek. Itt-ott néhány ember állt a kapukban és szinte haragosan nézett bennünket, hogy puskalövés nélkül megyünk odébb. Az egyik háznál hangos asszonysírást hallottunk Jómódú gazdaember háza volt, az udvaron szekér, megrakva holmival, előtte két ló. A házban asszonysírás. Aztán megláttunk lejönni a tornácról egy németet, kezében nagy csomó fehér vászonholmit hozott és egy pár piros csizmát. Megálltunk az utón. A német a szekérhez ment és a holmikat fölrakta a szekérbe. A piros csizmát is. Mit néztek. Aztán újra kijött egy német a házból és mögötte egy asszony. A német egy nadrágot hozott a kezében és az asszony fogta a nadrágvégét és sírt. A zászlós úr megindult a kapu felé. Mi nehányan vele. “Mi van itt!?” Az asszony meghallotta a magyar szót és meglátott minket. Odaszaladt a zászlós úrhoz és panaszolni kezdte, hogy ő nem szól semmit, ha a németek elviszik a lovakat és elviszik a szekeret és elviszik a két disznót, meg a lisztet, meg egyéb enniva.lót, ami a házban volt. Még az se olyan nagy baj, hogy az ő ruháit is felraktták a szekérre meg a lánya ruháit és megholt ura ruháit. De legalább a katona-fia egyetlen civilruháját hagyják meg otthon, mert haza talál jönni a fin és nem lesz mit fölvegyen magára és ha katonaruhában marad, elviszik hadifogságba az oroszok. Ezeket panaszolta el sírva az asszony ott a kapunál és a németek közben nyugodtan pakoróztak föl a szekérre, mintha semmi közük sem lenne az egészhez. Egy harmadik is előkerült a házból, nehány párnát, takarót dobott föl a szekér tetejébe, aztán fölültek a holmik tetejére s egyikük kezébe vette a gyeplőt. Ekkor a zászlós úr a kapuban fölemelte a kezét. “Hó!” kiáltotta “Halt!” A németek megindították a szekeret. A zászlós úr még egyszer kiáltott és elállta előttük az utat. A németek rávertek a lovakra és nekihajtottak a zászlós úrnak. A zászlós úr előrántotta a pisztolyát. De ekkor már valahol a hátam megett eldördült egy puska és a német, aki a gyeplőt tartotta, lefordult a szekérről. A lovak meghorkantak, a szekér oldalra fordult és megállt. A két német leugrott a párnák tetejéről és a fegyvere után kapkodott. Még két lövés dördült el. A zászlós úr felénk fordult. “Tüzet szüntess!” ordította “Tüzet szüntess!” De késő volt. Lövések dördültek és a másik két német is elnyúlt az udvaron. Az asszony a kezét tördelte és jajgatott. “Mondja azt, hogy maga lőtte le őket” bíztatta valamelyik “még dicséretet is kap érte.” A zászlós úr nagyon haragos volt. Az embereket, akik a németekre lőttek, külön hívta és nagyon megszidhatta őket, mert lógó orral kerültek elő. A zászlós úr pedig összehívott bennünket a falun kivid és azt mondta. folytatjuk — 79 Édesapámnak Minden földi szépet Tőled kapok, szerető jó apám, egyetlenem, Nélküled nem vagyok, nem lehetek, kérem az Istent, légy mindig velem. Simító kezed melegen fog át ha eljő a nap és elmész velem hegyeket járni, virágot szedni, vagy kiállsz velem egy futball meccsre. Megtanítasz a szép angol szóra, csengő hangod a két fülembe zeng, hallgatok a bölcs apai szóra, szavad nyomán kis lelkem elmereng. És bár munkád hív, — ha nekem öröm, előkerül mégis sakk és kártya, s ha olykor jutsz is sakkba-mattba, mert gondolkozni tanul fiad, időd mégsem veszett kárba. Szombat, vasárnap egy izgalom az éltünk, oh, Szép Toto-álom, csak ez a mi vágyunk, mi ketten férfiak, Te meg én, oszlopos tagjai a háznak, álmodjuk a jövőt, számolunk és várunk. Hogy egyszer jó legyen nekünk, de nehezen várjuk, hogy egyszer már ne rettegjünk gondtól és bánattól, de régóta várjuk! De egyszer csak megérjük, meglátod, Édesapám, lelkem, hogy mind a ketten, Te meg én, sétálgatunk majd nagy büszkén, szőke hajad nem lesz még ősz, de én sem még legényember! Hogy ehhez rövid legyen az idő, rövidebb, mint véljük, kivánja, édes jó apám Neked, kicsi fiad, a Te szemedfénye. Isten éltessen soká s áldja meg áldozatos élted, csak ezt kérem! Barnabás Pál Budapest, 1951 EGY KÖLTŐ VISSZ ANÉZ-ÖNR AJ Z AT irta Könnyű László Második átdolgozott és bővített kiadás képekkel Megrendelhető a Bethlen Nyomdától Ára: $6.50
