The Eighth Tribe, 1976 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1976-05-01 / 5. szám
Page 14 THE EIGHTH TRIBE May, 1976 Már csak ketten . . . Életünk végén vagyunk mi már, Te meg én, édes párom. Mint egy röpke nyár — Ifjúságunk elmúlt felettünk Visszavonhatatlanul gyorsan, És mi észre sem vettük. Szép szőke hajad fénylő ezüst, S az én sötét hajamba Ezer és ezer ősz szál vegyült, Majd szemüvegre is sor került. Lakomák és tomboló viharok Mind elmaradtak nagyon gyorsan; És ahogy múltak az éveink ügy lassultak lépteink. Kemény munka s ádáz küzdelem Csökkent az évek során. Nagy célok és hiú remények Halványodtak az idő nyomán. Édes kacagás s víg csatazaj Most már nem veri fel a házat, S a szerelem perzselő lángja Nem okoz több emésztő lázat. Életünk végén vagyunk mi már, Mégis szívünk naponta Új csodákra vár. A múlt néha vissza-vissza int, De mi megyünk előre: B ízó szemünk, Isten, Rád tekint. Temesváry Anna MGT HÍRADÓ Az HBA (lásd a Nyolcadik Törzs 1975 novemberi számában a 2-ik oldalt) első tervei közé tartozik az ossz magyarság és a magyarok kezében lévő üzleti vállalkozások felmerése és egy computerizált név és címjegyzék felállítása. A cél, hogy minden magyart elérjünk hasznos információkkal. Kérjük olvasóinkat, hogy vegyenek fáradságot ahhoz, hogy írják le ismerőseik nevét és címét, ne csak a közvetlen környezetükből, hanem az egész szabad nagy világból és azt küldjék el a következő címre: Hungarian Business Association 7129 Saitsburg Road Pittsburgh, Pa. 15235 levegő villámlott és a szörnyűséges zajban az ember saját lihegését nem hallotta. Valahol a közelben puskalövések csattantak. Golyók pattantak a fatörzseken és sivítva vágódtak föl a magosba. Itt-ott egy-egy ismerős embert láttam lapulni a földön, vagy a fák mögött, akik vaktában lövöldöztek előre. “Mi a fenére lőttök?” ordítottam oda nekik. “Búj le” kiáltották vissza “tán nem ment el az eszed?!” De nekem elment az eszem. Körülöttem csupa robbanás és golyósivítás volt az egész erdő és én tudtam, hogy mindez nekem szól. Hogy engem akarnak elpuszítani ezek a lövések és ettől vak düh fogott el. Látni akartam azokat a bujkáló lövöldözőket, akik így kerestek engem a golyókkal, messziről, vaktában és gyáván. Látni akartam a keserüségit neki, hogy ki az a bitang, aki ilyen gyilkosán tör a halálomra s valósággal izott már kezemben a puska, hogy én is a vállamhoz kaphassam s odalőhessek vele valakire, aki ezt a gazságot csinálja. Aztán egyszerre csak megláttam az első oroszt. Nem is az embert láttam meg tulajdonképpen, csak a mozdulatot, ahogy egy felém irányzott puskacső megmozdult az előttem lévő bokorban, füst csapott ki belőle és a fülem mellett elzugott egy lövés. Meg sem álltam jóformán, nem is gondolkoztam, csak fölkaptam a puskámat s odaeresztettem a lövést egy arasszal a puskacső fölé. Egy emberi hang fölordított és a puskacső eltűnt a páfrányok között. Néhány ugrással ott voltam. Egy fatönk mögött egv ember feküdt. Sovány volt és kicsi, egyenruhája földszinű és rongyos. Hanyatt feküdt és kezét a mellére szorította. Piszkos volt a keze és véres és láttam, ahogy a vér végigfolyt a kezén és a ruháján. S szeme nyitva volt és engem nézett vele. Rémület volt a szemében. Egy pillanatra megtorpantam mellette és az volt az első gondolatom, hogy segíteni kellene ezen az emberen. De akkor kiugrott egy fa mögül egy másik és felém dobott egy kézigránátot. Földre vetettem magamat, oda a lelőtt ember mellé. A kézigránát nekiütődött egy fának és fölrobbant. Abban a pillanatban lőttem én is és az ember, aki a kézigránátot dobta, megfordult a sarka körül, mintha el akart volna szaladni, aztán arccal előre a földre zuhant. Azt hiszem, egészen elvesztettem az eszemet. Csak rohantam vakon előre és körülöttem ropogott, süvöltött és zúgott az erdő. Fák hasadtak ketté, láng és füst szökött a magosba és én rohantam és a fogaim csikorogtak a dühtől. Ölni akartam. Mindenkit meg akartam ölni, aki ott előttem orozva lapult valahol és reám lövöldözött, ágyukkal, géppuskákkal és mindenféle pokoli fegyverekkel, melyeknek zajától a föld is hasadt ketté a lábaim alatt. Csak arra emlékszem, hogy mögöttem emberek 51 * * KÖZMONDÁSOK, SZÓLÁSMONDÁSOK Kis lyuk a torok, mégis egész falut elnyelhet. * Szűr vágja a fát, ködmön hozza haza, palást rakja a tüzet, bunda nyugszik mellette. * A szegényt akárhol is megnyomorítják, de a gazdagnak borban veszik vérét. * Szegény ember csikója hamar ló, gazdag ember lánya hamar eladó. * Többet ér a becsület a szalonnás káposztánál. *
