The Eighth Tribe, 1976 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1976-02-01 / 2. szám

Page 14 THE EIGHTH TRIBE February, 1976 den keresztül a magyar ferencesek által vezetett lelkigyakorlatos ko­lostorban él és dolgozik DeWitt­­ben, Michiganban. Már 81 éves és mindig friss szellemi képességgel és munkakedvvel rendelkezik, a­­mikor kapja a megbízatást, men­jen Detroitba a magyar templom­hoz és lássa el a papi szolgálat te­endőit a meghalt plébános helyett. S ezt a megbízatást is olyan lelki­­ismeretesen végzi, hogy az érseki főhatóság a magyar ferencesekre bízza a nagy plébánia lelki gon­dozását. Amikor Mindszenty József bíbo­ros meglátogatja a Szent Kereszt magyar templomot 1974. május 23-án, ft. Kelemen mint rendszeres levelezőjét és többszörös látogató barátját öleli magához. Az új mun­kakörben mint aktív lelkészi te­endői közben összegyűjti a temp­lom 50. évfordulójára az összes fontos adatot. Életét ma is az iga­zi ferences vidámság és szellemes­ség jellemzi. Ma is képes nagy nyilvánosság előtt órákon keresz­tül megszakítás nélkül szelleme­sebbnél szellemesebb történeteket mondani, de ugyanakkor a szószé­ken és rádióbeszédeiben az igazi apostoli hit, szeretet és meggyő­ződés sugárzik. Ha nyugdíjba vo­nul, a magyar ferences vértanúkról egy könyvet szándékozik írni. Valamennyien szívből kívánjuk, hogy a jó Isten tartsa köztünk még sok - sok éven keresztül jó egészségben, szellemi frisseségben és ferencesi lelkiség egyszerűségé­ben és vidámságában. —Katolikus Magyarok Vasárnapja A Nyolcadik Törzs csatlakozik az amerikai magyarsághoz, s kö­szönti Ft. Király Kelement a 60 éves papi jubileuma alkalmából és az Isten gazdag áldását kéri hogy még hosszabb évekig szol­gálja szeretett magyar népjét. — szerkesztő lékszik vissza arra, hogy valamikor más volt a levegő. Éppen így nem érzi az ember a szabadságot sem, amikor benne él. Hiszen a szabadság maga a levegő amit valahogyan belülről szív az ember és az igazi sza­badság olyan, mint a napsütötte havasi levegő, amilyenben mi éltünk Anikóval odafönt a Belcsujban. Két éven át. Két őszt, két telet, két tavaszt és két nyarat töltöttünk el együtt odafönt és az hiszem, ez a két év volt az életem értelme. Az élet megismerése. Megismerése annak, hogy miért él az ember. Miért kellene éljen. Miért és hogyan. Aztán két év múlva egyszerre megzavarosodott a levegő és mindennek vége lett. így történt: a szászrégeni őszi vásárból tértem haza Durdukás sógor szekerén és a szekér saroglyájában egyéb között ott volt egy pár kis csizmácska is. Andriska első csizmája. Tudom, hogy nevetséges dolog volt Andriskának csizmát vásárolni már azon az őszön, mert hiszen alig múlt el egy esztendős. De jó volt megvenni a vásárban azt a kis csizmát, alkudni reá a sátoros csizmadiával, ütögetni a tenyerét, szidni a bőrt, a talpat, a világot és közben nevetni belül a boldogságtól, hogy ezt is megérhettük végre. Hogy volt kinek kis csizmát venni és volt miből kis csizmát venni. Az az esztendő különösen jól jövedelme­zett. Sokan jöttek föl nyáron a városi urak közül őzbakkra, horgászni, vagy csak egyszerűen kirándulni és meggyűlt szépen a napidij, a lődij a bakkok után, amiket az urak elejtettek s a borravaló a pisztrángos vacsorákért. Szarvasbőgéskor meg éppen nagy szerencse ért: a főispán úr jött ki a Cihára s lőtt egy pompás tizennyolcas bikát. Örömében három százast adott s mert két hetet ült fönt, hát a napidijam is kitett egy negyediket. így aztán nagy szándékokkal vonultam be Durdukás sógor szekerén a régeni vásárba. Bevittem a régi tehenünket, megpótol­tam valamivel s vettem egy kisborjasat helyette, jó tejük. Vettem még két borjut is, hogy legyen, ami megegye a szénát, amit a Belcsujban kazáltam. Hat szép juhot is vettem még a magunk tizenhét juha mellé. Anikónak új ködmönt, nagykendőt télire ... de minden vásárlásnak a koronája a kicsi csizma volt. Aztán ott ültem a szekéren a sógor mellett és cöklcttünk hazafelé. Délután volt már, a hegyek párát bontottak maguk köré s a Korhány bükkösei szürkén várták az estét. Egy szél is fújt szembe, emlékszem s a szélnek eső szaga volt. Durdukás meg is jegyezte, hogy alighanem megered hamarosan s nem is áll föl, csak faggyal. Ott ültem a szekeren és arra gondoltam, hogy igaza van Durdu kásnak, hamarosan megered az eső és azután már a tél következik. És 43 MEGY A JUHÁSZ SZAMÁRON... Megy a juhász szamáron, Földig ér a lába; Nagy a legény, de nagyobb Boldogtalansága. Gyepes hanton furulyáit, Legelészett nyája. Egyszercsak azt hallja, hogy Haldoklik babája. Föl pattan a szamárra, Hazafelé vágtat; De már későn érkezett, Csak holttestet láthat. Elkeseredésében Mi telhetett tőle? Nagyot ütött botjával A szamár fejére. Petőfi Sándor Kúnszentmiklós, 1844. július

Next

/
Thumbnails
Contents