The Eighth Tribe, 1976 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1976-10-01 / 10. szám
Page 12 THE EIGHTH TRIBE October, 1976 MAGYAR TESTVÉREIM! Húsz esztendővel ezelőtt történelmi napokat élt át a világ. A magyar nemzet megelégelte az idegen elnyomást, a zsarnokságnak határt nem ismerő uralmi tobzódását, a szabadságnak és függetlenségnek teljes megsemmisítését, az egyeseknek és az egész nemzetnek bebörtönzését és céltudatos kiirtását és a magyar határok véglegesnek és megváltozhatatlannak való kimondását. A nemzet egységesen döntött és egységesen cselekedett. Az addig föld alatt izzó parázs a magyar hősöknek és mártíroknak vérével keveredve tüzet fogott és lángolni kezdett. Először csak a lelkek égtek és a lelkeksedés tüze ömlött végig az országon, azután a szabadságnak diadalmas tüze elégette az ezerszer megátkozott és százezerszer meggyülölt látható jeleit a rabszolgaságnak. Ronggyá égtek a vörös zászlók, hamuvá porladtak a vörös csillagok, kiégtek az orosz tankok, leolvadtak a börtönzárak és gyilkos odúikban égtek porrá a vörös hóhérok. A világtörténelemnek nem volt még egy ilyen egységes és diadalmas szabadságharca. A nemzet lelke fegyverek nélkül is nagyobb hatalom és győzelmesebb erő volt, mint a történelem leghatalmasabb elnyomó hadserege. A lélek tüze széjjelégette az acélt, acélnál keményebbé edzette a harcnak és ellenállásnak győzelmes gondolatát. Napokon belül megszületett a világtörténelem legdícsőségesebb hadserege amely egyenruha nélkül, modern fegyverek nélkül, egységes vezetés nélkül és az egész világ segítsége nélkül verte meg a 20-ik század legrettegettebb hadigépezetét. Gyermekekből győzelmes tábornokok lettek és tábornokokból beijedt gyermekek. Órákon belül megszűnt minden mesterségesen emelt elválasztó fal, semmivé vált a nyugati határzúr éppenúgy mint az ellenség által emelt és az egyik magyart a másik magyartól elválasztani próbáló, társadalmi, politikai és vallási válaszfal. Nem volt többé gyermek és öreg, férfi és nő, szegény és gazdag, csak szabadságharcos magyar. Az ellenség pedig megrettent, mert 1956 októberének utolsó és nevemberének első napjaiban csődöt mondott haditudománya, politikai gépezete és gazdasági ereje egyaránt. A világ kormányai megdermedve nézték az eseményeket. Akik a legtöbbet szónokoltak az emberi szabadságról, a népek önrendelkezési jogairól és a nemzetek függetlenségi vágyáról, most dadogni sem tudtak a meglepetéstől. Akadt a világon egy nemzet, amely komolyan vette a dolgokat és fegyvert fogott mindazért amiről ők csak beszólni mertek. Pillanatok alatt kibújt a szög a zsákból és kiderült, hogy az úgynevezett “szabad világ” sem szabad már, mert a kormányok nem teszik vagy nem tehetik azt amint népeik akarnak. Kiderült az is, hogy szólamokból áll a nyugati világ szabadsága és nem tettekből, ígéretekből és nem szóbetartásból, papírra vetett egyezményekből, amelyeknek azonban semmi jelentősége sincsen. A nyugati világ nem tartotta be a magyarságnak adott szavát és Ígéretét. Soha nem került sor népszavazásra a Magyarországtól elrabolt ősi magyar területeken, melynek lakossága a Magyarországhoz való azonnali visszatérésre szavazott volna! Nem került sor a megígért és négy nagyhatalom által garantált demokratikus választásokra sem, de a magyar nemzet ennek ellenére teljesen egyedül is megverte rabtartóit és kétszer is kimutatta akaratát a választásokon, vállalva döntéséért a véres következményeket. 1956-ban sem jött a kormányok által, rádiók által, ügynökök által és léggömbök által megígért segítség. Magyarország egyedül maradt a porondon, mint annyiszor a történelemben. Magyarország egyedül vérzett az egész világ szabadságáért, mint annyiszor a múltban. A magyarság egyedül tartotta a zászlót Istenért és a Szabadságért, mint annyiszor a vértől borított harctereken. 1956-ban a magyarság a XX. század óriásává vált, mint ahogy a magyarság volt Európa óriása az 1848-49-es harcokban Kossuth Lajos és Petőfi Sándor idejében. “Csapzott hajával, véres homlokával állt a viharban maga a magyar.” 20 esztendő távlatából nézve nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg hogy 1956-ban írtuk a történelmet és diktáltuk a jövendő útját. Ma sincs más választása a világ népeinek: Szabadság vagy rabszolgaság, győzelem vagy halál. 1976-ban csak úgy ünnepelhetünk méltóan hősi halált balt, kivégzett és bebörtönzött testvéreinkhez, ha teljes erővel folytatjuk a magyar szabadságharcot: a magyar szabadság és függetlenség teljes kivívásáért és a magyar nemzet jövendőjének biztosításáért, ügy áldjon vagy verjen meg bennünket idegenben szétszórt magyarokat az Úristen, ahogy betartjuk a nemzetnek adott szavunkat, ahogy hűek maradunk meggyőződésünkhöz, ahogy szolgáljuk fajtánkat. A feladat adva van, az út ki van jelölve mindannyiunk számára: Barátaink a magyar nemzet szabadságának barátai, ellenségeink a magyar nemzet szabadságának ellenségei. Csak azokra számíthatunk igazán, akik nemcsak a magyar szabadságot és függetlenséget de az elrabolt területeken élő magyar nép szabadságát is biztosítani akarják. A szabadságharcos költő szavaival kiáltjuk bele a magyar fülekbe és magyar szívekbe : “Ébredj magyar szabadság hajnalára Uj harcot hirdet rab magyar hazánk Kárpátokról süvít át a jajvész Mentsétek meg szép szülő hazánk! Dömötör Tibor
