The Eighth Tribe, 1976 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

January, 1976 THE EIGHTH TRIBE Page 15 vertek, ha magyarul szóltunk? A fali képekre, ahol majmok ültek a lovakon s akikről azt tanították, hogy ezek voltak a mi őcseink, a ma­gyarok? A sok csúfolódásra mind nem emlékszel már? S a Durdukás­­kölyökre, ahogy felfújt orcával szavalta zecsemájkor: fel románok, le magyarok . . . ! Nem emlékszel már ezekre?!” Valami igaza volt öcsémnek, mert valóban nem nagyon emlékeztem már ezekre a dolgokra, pedig alig egy év telt csak el azóta, hogy Ma­gyarország lettünk. De mintha valami könnyű, aranyos pára takarta volna el bennem mindazt, ami rossz volt a múltban. Ez a pára a boldog­ság párája volt, ami körülöttem lengett s öcsém mellől ez a pára hiány­zott és ő ezért látott mindent, amit nem lehetett elfelejteni olyan hamar. Mindezt végiggondoltam, akkor, amikor beszélt és ezért nem is szóltam közbe semmit, nehogy még jobban elkeserítsem. O pedig mondta, neki­­vadultan: “S ti barátkoztok velők, éppen mostan, amikor háború van az egész világon ! Amikor véglegesen el kell dől jön, hogy kié lesz a szó itt nálunk: a románoké, vagy a mienk? Mert itt nincs más megoldás. Vagy műnk, vagy ők! Egyikünknek pusztulnia kell! S tűk leálltok az ellenséggel barátkozni és odaadjátok a nyakatokat a szőrös kézibe és odaadjátok Julikát .. .!” Én csak hallgattam. Ugyan mit is mondhattam volna? Hogv szeretik egymást, ő s a Durdukás-fiú? Az olyan embereknek, amilyen az öcsém volt akkor, nem lehet szerelemről beszélni. Az olyan emberek csak vérről, verekedésről, bosszú és erőszak jussáról akarnak tudni. Hát hallgattam, amig öcsém beleunt a beszédbe és hagarja alább hagyott. Megvártam, amig újra elkezdte faricskálni a tönk taplógom­báit s maga elé bámult a kihamvadt tűzbe. Akkor azt mondtam neki: “Ide figyelj. Az erdőn vagyunk s nem városi kaszárnyában, ahol pa­rancs után keverik a szót jószagú tiszturak”. És körülmutattam kezem­mel az erdőn, amelyik ott látszott körülöttünk, a Ciba gerincétől a Korbulv gerincéig, s túl a nvágrai oldal a Maguráig föl és öcsém követte tekintetével a kezemet. A fenyvesek zöldjén s a lombfák színes foltjain tisztán és derűsen csillogott a napfény s a levegő is tiszta volt, akár az üveg. És én mondtam: “Itt jut hely minden tisztességes és igaz embernek, de csakis azoknak, érted? S itt nem érdekel senkit, hogy városon, ahol szűk a hely, ki mit mond s miért marakodik. Amit pedig Julika tett, az őreá tartozik csupán s a fennvaló Úristenre. Nekünk ahhoz szólásunk nem lehet, mivel ez a Durdukás, ha román is, de mind a mai napig nem ölt és nem lopott”. Aztán fölálltam a tönkről és nyúj­tóztam egyet a napon, hadd lássa öcsém, hogy nem kívánok beszélni többet erről. folytatjuk — 41 Nemrégen a New York-i magyar rá­dióadáson hallottam, hogy az egyik ironk Flórián Tibor foglalkozik szintén a magyar településekkel, akivel szeret­ném ha felvehetném a kapcsolatokat rövid időn belül. Ez nagy munka s fela­dat részemre, de ez az egyedüli út a meginduláshoz hacsak valaki ügyesebb nem lesz nálam, aki sok pénzel hama­rább megoldja az ügyet. Én Floridára összpontosítom terveimet s a lehetősé­gekhez képest addig is munkálkodom, amig valaki a központi tervet megvaló­sítja s végül is révbej utunk csatlakozva a világot összefogó MTG Co. Communi­ties. A jó Isten áldását kérem áldozatos munkája megvalósításához s remélem rövid időn belül komoly eredménynek lehetünk élvezői. A kibontakozáshoz és a részletek kidolgozásához vannak ne­künk értékes embereink, akiknek töret­len magyarságukhoz kétség nem fér s kik ha kell önzetlenül dolgoznak a nemes ügy érdekében. — Jókívánsá­gaimnak adok kifejezést akkor amikor a MAGYARSÁG hasábjain láthatjuk sorsunk jobbrafordulásának s egy új “MAGYAR HAZA kialakulásának kez­deti lendületét. Amennyiben érdekes­nek találja fejtegetéseimet kérem írjon s fektesse le azokat a tételeket, amelyek az első s legfontosabb paragrafusok lennének s vonatkoznak egy olyan szer­vezőre mint például jómagam. Értesí­tését és észrevételeit levelemmel kap­csolatban, mint őszinte kritikát kérem Írja meg. Ezzel zárom soraim s marad­tam Önhöz testvéri szeretettel Horváth Ferenc Denville HBA NEWS Az HBA (lásd a Nyolcadik Törzs 1975 novemberi számában a 2-ik oldalt) első tervei közé tar­tozik az ossz magyarság és a ma­gyarok kezében lévő üzleti vállal­kozások felmérése és egy compu­­terizált név és címjegyzék felállí­tása. A cél hogy minden magyart elérjünk hasznos információkkal. Kérjük olvasóinkat, hogy vegye­nek fáradságot ahhoz, hogy írják le ismerőseik nevét és címét, ne csak a közvetlen környezetükből, hanem az egész szabad nagy világ­ból és azt küldjék el a következő címre: Hungarian Business Association 7129 Saitsburg Road Pittsburgh, Pa. 15235 Kérjük ne tételezzék fel, hogy egy bizonyos név, vagy cím már megvan! Köszönetét mondunk Dr. Vie­­torisz Józsefnénak az eddig hoz­zánk juttatott hasznos tudni váló­kért. MAGYAR NYOMDÁSZ KERESTETIK Érdeklődők írjanak: Bethlen Press, Inc. P. O. Box 637, Ligonier, Pa. 1565R

Next

/
Thumbnails
Contents