The Eighth Tribe, 1975 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1975-03-01 / 3. szám

Page Ten

THE EIGHTH TRIBE

March, 1975

ONE THOUGHT TROUBLES ME ...

One thought troubles me:

To die in bed, between pillows!

To wither away slowly, as a flower

Which is being chewed on by a unknown maggot’s

tooth;

To be used up slowly, like a candle Which stands alone in an empty room.

My God, do not give me such a death,

Do not give me such a death!

Let me be a tree through which lightning runs,

Or which a tempest twists out by its roots;

Let me be a cliff which a sky-earth shaking thunder Topples down from the mountain into the valley... When every enslaved people,

Tiring of their yoke, step onto the plains With reddened faces and red flags,

And on the flags this holy slogan is written:

“World freedom!”

And they shall trumpet this,

They shall trumpet this from east to west,

And tyranny shall do battle with them:

There I should fall,

On the battlefield,

There the youthful blood should flow from my heart. And when my lips sound their cheerless final words, Let it be drowned out by the noise of steel,

The trumpet’s sound, the cannon’s roar,

And over my corpse The snorting horses Should gallop to the achieved triumph,

And there they should leave me, trampled. —

They should gather together my scattered bones When the great funeral day arrives,

And with solemn, slow funeral music,

Accompanied by veiled flags,

They should give the heroes to a common grave,

They who died for you, holy world freedom!

Pest, 1846, December

Translated by Frank Szomy

EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET . . .

Egy gondolat bánt engemet:

Ágyban, párnák közt halni meg!

Lassan hervadni el, mint a virág,

Amelyen titkos féreg foga rág;

Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,

Mely elhagyott, üres szobában áll.

Ne ily halált adj, istenem,

Ne ily halált adj énekkem!

Legyek fa, melyen villám fut keresztül,

Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;

Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... —

Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: “Világszabadság!”

S ezt elharsogják,

Elharsogják kelettől nyugatig,

S a zsarnokság velők megütközik:

Ott essem el én,

A harc mezején,

Ott folyjon az ifjúi vér ki szivembül,

S ha ajkam örömteli végszava zendül,

Hadd nyelje el azt az acéli zörej,

A trombita hangja, az ágyudörej,

S holttestemen át Fújó paripák

Száguldjanak a kivívott diadalra,

S ott hagyjanak engem összetiporva. —

Ott szedjék össze elszórt csontomat,

Ha jön majd a nagy temetési nap,

Hol ünnepélyes, lassú gyász-zenével És fátyolos zászlók kíséretével A hősöket egy közös sírnak adják,

Kik érted haltak, szent világszabadság!

Pest, 1846. december

Petőfi Sándor