The Eighth Tribe, 1975 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1975-12-01 / 12. szám
December, 1975 THE EIGHTH TRIBE Page 15 és engedelmes. Fölkelt és lerázta ruhájáról a mohát. Nem szóltam hozzá, csak fogtam a kezét és vezettem vissza a házhoz. Szelíden és engedelmesen jött. A tisztáson ragyogott a napfény és meleg gyantaszagot árasztottak a ház falai. “A mi házunk” mondottam és megálltam a tisztás szélén. Anikó nézte a házat és mosolygott. Hallani lehetett a forrást mintha csillogó kis üveggyöngyöket rázott volna valaki a fü között. Anikó szelíden lehajtotta a fejét és homlokát a vállamra támasztotta. “Vetkőzz le” mondottam. Megferedtünk a forrásban. Locsoltuk egymást, fröcskölődtünk, mint a vidrakölykök. Anikó sima barna bőrén részegen kacagott a nap és kis kerek mellein úgy csillogtak a vicseppek, mint megannyi csodálatos ékszer. Nagyokat kacagtunk. Parázs ízzott a bőrünk alatt és szikrák pattantak az ujjaink hegyén. Tüzes virágok gyultak ki a szánkon és mintha lángtengerré változott volna fölöttünk az égbolt is, olyan volt. Mire észretértünk, a fák árnyéka hosszúra nyúlt már és a hegyek liláskék párákba burkolózva távolodni kezdtek. Ledörzsöltük magunkat a forrás hideg vízével és ettől kijózanodtunk. Magunkra kaptuk a ruháinkat. “Ne nézz ide” mondotta Anikó és elpirult, amikor a ruhákat a kezébe vette. És én nem néztem oda. A tisztás széliben, egy sudaras vén fenyőn örvösgalamb ült mozdulatlanul és néha belebugott a leszálló estébe. A pásztorcsillag már ott fénylett haloványan az ég alján, amikor visszaérkeztünk a Ciba-pojánra. “Nézd” mondottam Anikónak “az én csillagom!” “A mi csillagunk” javította ki Anikó és szelíden reám nézett. Az öreg nem szólt semmit. Nem kérdezte, hogy miért jöttünk olyan későn. A fejőssel végeztek már a bojtárok és meggyujtották a tűzet. Anikó föltette az üstöt, megfőzte a puliszkát és ettünk. Aztán az öreg aludni tért és aludni tértek a bojtárok is. Mi még sokáig ott ültünk az elhamvadt tűznél és néztük a csillagokat, Anikó, meg én. Hüsös és jószagú párát szitált az éjszaka és a csillagok mind olyan közel voltak. “Szép élni . ..” mondotta Anikó halkan. Aztán aludni tértünk. Mikor reggel leértem a házhoz, öcsém már ott volt. Egy fatönkön ült. Mikor odaértem hozzá, rám nézett és láttam, hogy az arca nagyon komoly. “Behívtak katonának” mondotta tompán “ez már a háború s a baj, amiről szóltam”. És egyszerre olyan volt, mintha valami nagy szürke árnyék borult volna az erdők fölé. 38 A jubileum, a 75 év visszapillantó kutatásaiban büszkén kell megállapítani, a VASÁRNAP beváltotta hivatását és küldetését, amivel elindították. A VASÁRNAP színvonalas küzdelme sohasem engedett emelkedettségéből. — Mindszenty József hercegprímás, lelki fejedelmünk, aki jól ismerte kö— folytatjuk rülményeinket és megnehezedett viszonyainkat, nem ok nélkül nevezte a VASÁRNAP szerkesztőségét ostromlott várnak. De tanúsította is a VASÁRNAP hivatástudatát és hűséges szolgálatát youngstowni beszédében. És mi büszkén mondhatjuk, hogy a VASÁRNAP ma a szabad világ minden részén olvasott lap, amelynek szavát az öt kontinensen hallják a magyarok. De otthon is, bármennyire igyekszik ezt a Magyarországon uralkod diktatóúra megakadályozni. Hetvenöt év telt el azóta, hogy a VASÁRNAP-ot VASÁRNAP-nak hívják. — Amikor Böhm Károly atya a Szent Erzsébet Egyházközségben az amerikai magyar, első katolikus egyházközségben megindította a magyar sajtót, azt SZENT ERZSÉBET HIRNÖKÉ-nek mondotta. Ez lett a katolikus magyar sajtó első neve. Most hetvenöt éve a lapot új névvel folytatták és az új név ez lett hetvenöt évvel ezelőtt: MAGYAROK VASÁRNAPJA. Később, amikor minden magyarért és Krisztusért folyó küzdelem megnehezedett és a magyarságot a káros befolyások, az első kommunizmus itt megjelenő, bukott agitátorai szét akarták bontani, a VASÁRNAP szilárd bázisáról, katolikus alapjáról folytatja küzdelmét, és ekkor változik a lap neve és lesz KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA. De a lélek és a szellem nem változott, a Vasárnap továbbra is a Krisztusi magyar emberért, a teljes magyar nemzet ügyéért küzd. — Katolikus Magyarok Vasárnapja Pásztorok, keljünk fel Pásztorok keljünk fel, Nyomban induljunk el Bethlehem városába, Rongyos istállójába, Siessünk, Ne késsünk, Hogy még ezen éjjel ottan lehessünk, Mi Urunknak tisztelet tehessünk!
