The Eighth Tribe, 1975 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1975-09-01 / 9. szám
Szeptember, 1975 THE EICHTH TRIBE Page 15 KRISZTUS PARANCSA Dr. Ravasz László v. püspöknek ajánlva “MENJETEK” — a másik emberhez, Testvérhez, szülőhöz, gyermekhez, Barátokhoz, ellenségekhez, Hivőkhöz és hitetlenekhez, Fiatalokhoz és vénekhez, Boldogokhoz és betegekhez, Dőzsölőkhöz és éhesekhez, Érzőkhöz és kőszívűekhez, Gazdagokhoz és szegényekhez, Rabokhoz és fejedelmekhez, Bölcsekhez és együgyűekhez, Menjetek el minden népekhez! “TANÍTSATOK” — az én nevemben, Az Atyáról fenn a mennyekben, Ki teremtett mindent szépségben, Tökéletességben, szentségben, Kit megtagadtunk a bűnökben, Szívben, elmében, lélekben, Ki megváltott szeretetében, Fiában, kegyelmességében, Meghalt keresztrefeszítésben, Kínzásban, szenvedésben, vérben, Feltámadt és él a mennyekben, Mig eljön hozzánk dicsőségben! “KERESZTELJETEK” — az Istennek, A Fiúnak és Szentiéleknek. Intő jelt adva mindeneknek, Emlékeztetőt hű sziveknek, így lesztek társai szenteknek, Élőknek és dicsőülteknek, Megtartói bűnös lelkeknek, Megítélői nemzeteknek, Békét adók békétleneknek, Uj életet elveszetteknek, Én pedig eljövök értetek És örökké veletek leszek! a fejét “olyan feketéken, amelyikekből villám szakad és esik az eső”. Néztük egymást. “Tán azért mondod ezt, mert szegényember vagyok?” “Nem a. Hanem mert verekedős vagy”. Éreztem, hogy vörösödik az arcom s ezért fölkaptam a fejemet s a nyakamat megszegtem. “Belém ne is törülje a csizmáját senki, mégha százszor olyan gazda!” Már majdnem baj lett megint közöttünk, de akkor Anikó elnevette magát s ez a nevetés megint olyan könnyű volt és vidám, mint régen. “Hát annak aztán jól megadtad, az biztos! Még két hét múlva is dagadt volt a képe!” Ettől én is megvidámodtam. “Egyéb baja nem lett?” “Két bordája is eltörött”. “Sziszegett-e, amikor ölelgetted?” “Menjen már” mondotta Anikó és bosszúsan elfordult tőlem. Megköszörültem a torkomat. “Azért jöttem, hogy megköszönjem neked a szives jótettedet, hogy megőrizted a kucsmámat, meg a botomat”. Anikó elvörösödve fordult felém. “Csak azért jöttél?” “Akkor már mehetsz is, mert azt nem szivességből tettem”. “Hát?” “Egyébből”. “Éspedig?” Vörös volt az Anikó arca, mint a lángvirág és látszott rajta, hogy igazán haragszik. “Buta” mondotta, azzal fölkapta a fal mellőr az üres vödröt és el akart menni vele mellettem, mintha ott se lennék. Elkaptam a karját. “Mit mondtál?” “Buta” sziszegte Anikó “buta!” Szeme megkönnyesedett a haragtól. Én pedig elkaptam a derekát. “Mondod még?” Birkózni kezdett velem. “Eressz el! Buta vagy! Goromba vagy! Eressz!” A vége az volt, hogy sírva fakadt és én megcsókoltam. Mikor az öreg a juhokkal hazatért, ott lelt minket a Sztinaház küszöbén és én ott maradtam náluk késő éjszakáig. Törődött az ördög a szarvasokkal. Két nap egymásután ott lézengtem a Ciba-pojánon. Anikó elmondott mindent. Hogy azért ment csak azzal a másik legénnyel táncolni akkor, mert hires verekedő legény volt és nem akarta, hogy bajba keveredjek. És megígérte, hogy soha többet nem tesz ilyent velem. Harmadik napon aztán lehajtották a juhokat és a Ciba-poján meg én egyedül maradtunk. Rá egy hétre már bőgtek a bikák. Az alezredes úrral a Cibapoján alatti üverben lövettem egy szép tizenhatost. Úgy örvendett neki, hogy azt sem tudta, mit csináljon. Százpengőst nyomott a markomba és megkérdezte, hogy mi a kívánságom. “Vadőr szeretnék lenni” mondottam neki. “Ha csak ennyi az egész” felelte az alezredes ur “ezen könnyű segíteni. Amúgy is éppen vadőröket keresünk a társulat számára”. Hát igy lettem vadőr a vadásztársulatnál. Tisztességes fizetést kaptam, puskával járhattam s szabad volt rókát, farkast, vadmacskát és nyestet lőnöm. Meg télen szarvastehenet és sutát, amennyit előimak az urak. Egyebet nem. De nekem igy is jóvolt. Elővehettem a puskámat Dömötör Tibor folytatjuk FÉNYKÉPÉSZNÉL Egy házaspár elment a fényképészhez miközben a mester a férjuram portréját készült felvételezni, odaszólt neki: — Most barátságos arcot kérek, uram! Amire a férjuram odaszólt az asszonynak: — Malvin, menj ki egy percre a másik szobába, mert amig itt látlak, nem tudok barátságos arcot vágni.. 31
