The Eighth Tribe, 1975 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1975-08-01 / 8. szám
August, 1975 THE EIGHTH TRIBE Page Thirteen Nem akartam megbántani Durdukást s igy nem szólottám neki arról, amit magamban gondoltam. Pedig igen nagy kedvem lett volna megkérdezni tőle, hogy né, hiszen egy évvel ezelőtt, meg télen át, ugyanígy éltünk idefőnt s vájjon akkor mért nem jutott az eszibe az öreg Durdukásnak, hogy mégsem való nekünk úgy élni, mint a vadaknak? Na, de lenyeltem ezt a kérdést is. És mert fúrt nagyon a kiváncsiság, hogy miképpen válik majd Románia Magyarországgá a mi számunkra, hát azt feleltem neki, hogy jó lemegyünk egy időre, de sokáig nem maradunk a nyakukon, mert sem a kemencéket, sem az erdőt nem akarom véglegesen elhagyni. Úgy látszik, éppen ez kellett Durdukáséknak is, mert nagyon megörvendett az elhatározásomnak és azonnal ajánlkozott, hogy segít a cipekedésnél. Hát a cipekedés sok gondot nem okozott. Ami ruhánk volt azt jóformán magunkon hordtuk, Julika, meg én. Bundákra pedig nyáron nincsen szükség s igy azokat a medve- és vaddisznó-bőrökkel együtt bátran ott hagyhattuk a kalibában. Az ajtót betámasztottuk egy karóval, hogy a szél ki ne nyithassa, eloltottuk a tüzet s mentünk is. Még eszembe jutott a nagy örvendezésben, hogy vájjon a puskát nem vihetném-e máris magammal a közeledő szabadság tiszteletére, de Durdukás azt ajánlotta, hogy azzal még várjunk egy keveset. Legalább is, mondta, amig a román urak cltakarodnak. Okosan is tettük, hogy ott hagytuk volt fönt a fában. Mert először is a román katonák szedtek össze mindenféle puskát kifele menetükben s azután meg a beérkező magyarok tették ugyanazt. Durdukáséknál jó dolgunk volt. Kaptunk két ágyat a kicsi műhelyben, együtt ettünk velük s még ruhaféléket is ajándékoztak. Különösen Julikát öltöztették ki csinosan. Közben a román urak nagy átkozódás közepette clhurcolkodtak a faluból. A jegyző, a segédjegyző, a tanitókisasszony, a postamester, az állomásfőnök mind elkotródtak haza, ahonnan jöttek volt s velük mentek a csendőrök is. Szinültig megrakott teherautók vitték el őket és sokan visszaemlékeztek arra, hogy amikor hozzánk jöttek, nem kellett teherautó a holmijoknak, mert elfért minden vagyonuk egy kis kofferben is. Igaz, hogy most még a kilincseket is magukkal vitték, alighanem azért, hogy kellemesen emlékezhessenek reánk. Mit tagadjam, mi bizony örvendeztünk ennek a hurcolkodásnak. A népek kint álltak a kapukban és integettek a távozók után s voltak olyanok is, akik csúnyákat kiabáltak. Aztán két napig egyebet sem láttunk, csak katonát, jöttek és jöttek és mi csodálkozva bámultuk őket és azt mondtuk: mégis csak nagy darab ország kell legyen Románia, ott túl a hegyeken, hogy ennyi sok katonája van. A katonák be-berajzottak az udvarokra és elvittek ökröt, disznót, tehenet, meg amit találtak. Sokat 25 HULL A SZILVA A FARÖL Tempo giusto, J = 116 Csiksomlyó. D.PJ’. 1. Hull i szü- va a filói, Most jő- vök a ti- nyá-í , rí i ■ 11 i i i róL Ej! haj! ni- ci, ru- ci, Ku- ko- ri- ci der- ce. 2. Egyik ága lehajtott, Az én rózsám elhagyott Ej! lúg, ruca, ruca, Kukorica derce. 3. Kis kalapom fekete, Pávatollu van benne. Ej! lúg, ruca, ruca. Kukorica derce. ŐSSZEL ERIK Tomo JWbLo Rimóc (Sógrád m.f 1. Ősszel é- nk babám a fe- ke- te szó- ló. Te vol- til az i - ga- zi ne- re- tó. r Jr Ir H Bő-csín meg. ha ra- la- *a- W ha vé- tét- tem. El- le- ned-re bibim, rónát cse-te- ked- te». 2. Jaj, de szépen zöldéi] a rimóci határ, Közepibe lege] egy kis bárány. Közepibe gyöngyén legei egy kis bárány. Jaj, de csinos, büszke a rimóci kislány. 3. Kinek varród babám aat a hímzett kendőt? - Neked varróm, hogy legyél szeretőm. - Négy sarkába négy szál fehér rozmaringot, Kózepibe babáin, hogy szeretőd vagjrok. BÉRESLEGÉNY 1. Be - rca te- gény, jól megrakd a sze - ke- rét. Sar-jú- tűs- ke bő- kó-di a te- ny* - red! Mennél job - ban bő- kö-di s te- nye-red. i'lj .1-1 J J j^[ An - nil job - ban rakd meg a sze - ke - re- dct. 2. Aki akar tiszta búzát kaszálni, Be kell sztat három szántásba vetni. Aki akar hív szeretőt tartani. Nem kell aztat búval elhervasztani. LEMENT A NAP Sir- g*- ri- gó szól i Téhí p«t- jáa. i»1 r I--EJ f r r r i Stk- ga- ri- gó meg a fu- te - »fl- M, Szép a xó- zsám,hogy vájjak el tű - te. 2. Ha meghatok, temetőbe vának, A síromra f«keresztet tesznek. Jöjj ki hozzám holdvüágos este. Úgy borulj le a sírkeresztemre.
