The Eighth Tribe, 1975 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1975-07-01 / 7. szám

July, 1975 THE EIGHTH TRIBE Page Fifteen nem hagyják ott az egyesületet, hanem tovább is karöltve és váll­vetve dolgoznak együtt az új veze­tőséggel. Nem személyi kérdések dominálnak, nem érvényességi harcok dúlnak. Egy nemes magyar cél érdekében áldoz időt és ener­giát néhány hazáját és népét el­felejteni nem akaró és nem tudó idegen földön élő honfitárs. Az, akiben igaz magyar szív dobog, tud áldozatot hozni. S az áldozat mértéke nem az anyagi érték, ha­nem az önzetlen szándék, amely azt indítja. Azért éppen úgy meg­becsülendő a finom sütemény, amelyet ügyes asszonykezek hoz­tak, vagy a pezsgős palackok dr. Folkmannéktól, mint Király Jó­zsef magakészítette gobelinképe, V illiams Dean szép kis köténykéje vagy Belováry Julia gyönyörű ma­gyar babája. “Nézd csak, ki az a hölgy, aki asztaltól asztalhoz jár, kezében tollal és hosszú sárga ivekkel? Csak nem egy szenátor jelöltnek gyűjt aláírásokat?” — Nem, per­sze, hogy nem. Ennek az egyesü­letnek nincs politikai célkitűzése. Feladatának érzi a magyar hagyo­mányok ápolását és erre törekszik minden erejével és képességével. Bár többen támogatnák! A hölgy pedig az új kulturvezető és aziránt érdeklődik, hogy honfitársainak milyen előadás és milyen társas összejövetel lenne kedvére. Látnivaló is volt elég ezen az ünnepségen. Szebbnél-szebb nép­­művészeti tárgyak, kézimunkák, kulacsok, páros babák, kancsók, szőttesek, könyvek, képek. Von K­­Varga virágkompoziciós festmé­nyei olyan színpompában ragyoz­­tak, hogy egy Hawaii Luau ünnep sem lehet színdúsabb. El is kelt belőlük egy. Egy másik képen a nyugalomba vonult professzor Csa­ba vezért festette meg, ahogy szá­guld harcos lovával a Hadak Útján és buzdító szemmel néz le hűséges magyarjaira. Benyovszky István festményének reprodukciója olyan jól sikerült, hogy a nagy mester talán alá is kanyarítaná a nevét. —■ És a Könyvek! Mindszenty hercegprímás angol nyelvű élet­rajza Vecsey Józseftől, neves ma­gyar Írók köztük Nehéz Ferenc legújabb könyve az Aranydió. Egy hölgy mindenáron meg akar­ta venni, de a könyv tulajdonosa semmi áron nem hajlandó azt eladni, benne van a kiváló iró dedikálása. De bárki megveheti a könyvet az írótól magától. Hogy hogyan? Olvassa el a Fáklyá-ban. Nem ismeri ezt a lapot? Hogy lehet az? Pádár Ferenc gyújtja meg a Fáklya lángját Sarasotában és a fénye messzire ér, mert 500 példányt küldenek szét díjmente­sen ebből a folyóiratból. Ragyo­gott is a kedves, barátságos öreg úr arca, mikor körülnézett a ma­jálison. Biztos a sok anyagra gon­dolt, amiről beszámolhat az újság­jában. Pedig mennyi technikai munka is van vele. Először le kell gépelni egy mintapéldányt és az­után szép ékes magyar nyelvünk magánhangzóira kézzel feltenni az ékezeteket. Utóbbi munka egy­maga 12 órát vesz igénybe. Nem is szólva az érdemleges tartalomról: a hírekről, az értékes ismeretanya­gokról, megemlékezésekről. Pádár Ferenc magyar szíve erre a folyó­iratra áldoz évek óta időt és ener­giát, megbe nem vallottan — anya­giakat is. Tölünk St. Petersburg­­ból is kap közölni valót az egyesü­let sajtóbizottságának vezetőjétől, dr. Pálfalvy Sándortól. Sándor nemcsak mint orvos szerzett hírt és nevet. Annyi mindent tud és olyan sokféle dologhoz meg tudo­mányhoz ért, hogy nehéz volt neki egy szigorúan körülhatárolt posz­tot adni. Biztos túl fogja lépni a határt. Ebben van már tapaszta­lata is. De nem bánja senki. Olyan érdekes a mondanivalója. Valljuk be azonban őszintén, hogy nem mindenki volt egészen megelégedve és hogy volt kifogás is. Már ilyenek vagyunk mi em­berek, nem bírjuk ki enélkül. Vol­tak egyének, akik elmenetelük előtt nem voltak restek megkeres­ni az elnököt és neki egyenesen a szemébe mondani, hogy, — igen, hogy ilyen majálist többször kel­lene rendezni. De május csak egy­szer van egy kalendáriumi évben. Sajnos. St. Petersburg, Fla. T.A. — Képek a 8-ik oldalon-— ★ MEGTELŐBEN VAN A LORÁNTFFY OTTHON Az elmúlt hónapok során több­ször beszámoltunk az akroni Lorántffy Otthon építéséről, meg­nyitásáról és bebutorzásáról. Örömmel jelentjük, hogy a ma­gyar lelkészekkel, orvosokkal, ápolónőkkel és teljes magyar sze­mélyzettel ellátott Otthon lakói­nak száma elérte a 60-at és roha­mosan emelkedik tovább. Tekin­tettel arra, hogy az Otthon lakói közel többen magánszobákban lak­nak, a teljes létszám körülbelül 90-92 körül lesz. Mindez azt jelen­ti, hogy már csak 30-32 magyar testvérünk számára van hely az Otthonban. A Lorántffy Otthon híre már eljutott Amerika szerte és világszerte a magyarság közé mindenütt. Az elmúlt hónapok során 16 magyar újság számolt be cikkekben és fényképes beszámo­lókban az Otthon lakóinak életé­ről, 7 amerikai és kanadai magyar rádió adás méltatta az Otthon je­lentőségét és az Egyesült Államok hivatalos rádióadása Magyaror­szág felé 3 estén keresztül sugá­rozta az otthoni magyarság felé a külföldön élő magyarság leg­nagyobb és legcsodálatosabb tel­jesítményének az akroni Lorántffy Otthonnak csodálatos történetét. 1975 nyarán ünnepélyesen avat­ják fel az Otthon emléktábláit, amelyeken az 1,000 dollárt vagy

Next

/
Thumbnails
Contents