The Eighth Tribe, 1975 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1975-06-01 / 6. szám
Page Twenty-four THE EIGHTH TRIBE JUNE, 1975 Mindszenty hercegprímáshoz Gonosz ellenség méregnyila lepattant Rólad, nem tudták elsenyveszteni tested odvas börtönök mélyén; gúny, szitok és átok lehulltak Rólad, erős hited győzött mindig a végén. Rád szórták a rágalmak sötét förtelmes szennyét, s Te maradtál fénylőn tiszta fenség. Kínáltak Neked dicsőséget és hirt: Te maradtál Egyházadhoz szerényen hív. Nem hagytad el árva néped, bár felajánlották Neked olyan szépen, s nem is egyszer, a helyet, ahol élhetsz nyugodtan, a biztonság kényelmében. Néped sötét éjszakáját, mikor imádság csak néma ajkon rebbent, megvilágította szüzhónál is fehérebben erötadó hősi példád. Választottad inkább a halálos veszélyt a Benned bízó népért, tudtak, szükség van Rád. Te soha senkit el nem hagytál. De Róma elhagyott Téged, mert meg nem értett, megfosztott attól, mi volt jogos részed. Égőbb sebet ütött e csalódás vért serkentő szeges ostornál. Testedet megtörni nem tudta bősz ellenség kínzópadja, lelkedet érintetlenül hagyta vijjogó keselyűk mérges hada. Csak Róma, a barát, mérte Rád a csapást, mely szívedet sebezte vérig, pedig az ő híve voltál mindvégig. Csak egy percig tartott csupán, hogy néped sírt Érted és lázadozott, de megértette azután Róma döntése, hogy mit hozott. Nagy férfiú, szabad és független lettél, földi törvény nem köt már egy helyre, a nagy világ lett működésed tere, hogy betölthesd a missziót, amelyre rendeltettél. Mégis, a keieszténységet felháborító ütés minden igaz szívet ért. Nem felejti el ezt neked, Róma. senki emberfia, soha, soha. Egyedül Te tudtál megbocsátani nemeslelkű, csodálatos férfiú, mert nem vagy sem gőgös, sem hiú, s szent fogadalmad akarod megtartani. Egy pillanat volt csupán, hogy mély szomorúság ült lelkedre azután. Majd krisztusi alázattal meghajtottad fejed, ha fájdalommal is vegyült ez a tisztelet. Látta az Isten és kegyesen mosolygott Rád. A lelkedbe mennyei fény szállt: felegyenesedtél, mint egy hatalmas szálfa tomboló vihar után a vészt kiállva. Jézus szólított neveden, erőt sugározva, s bízott Rád nagy feladatot, amilyen nem soknak adatott: lelkeket Hozzá, hogy közelebb hozzád. Nem maradt meg semmi anyagi javad, de Belőled kimeríthetetlen kincs fakad; megfosztottak minden világi címtől, milliók szemében tekintélyed nőtt a hírtől; elvettek Tőled minden földi hatalmat, mégis első lettél az elsők között a csillagok alatt. S azóta jártad a két világrészt, város, falu, ország népét tanítottad az Igére. Varázsszóval hatottál szívére, hogy befogadja az isteni kegyet: hogy a fül hallja, amit Isten közöl, hogy az ész választani tudjon jó és rossz között; hogy a szem lássa az égi jelet és Istenben bízva nézze a jelent; hogy a kéz munkálkodjék az Ür kertjében és része legyen a világ mentésében. Fáradhatatlan volt meneteled keresztények vezérlő fejedelme, utad áldással és lelked örömmel volt tele. Betöltötted földi küldetésed, távoztál közülünk, de ránk hagytad példád, szellemed és tanításod. Nem lesz többé testi bántodásod, csak örömed a Benned bizó népben. Kérünk, maradjon a magyar a Te választott néped, — kietlen sivatagnak az titkon nyíló virága, — segíts meg bennünket, magyar szentek égi királya! T. A. 73-ik Évi Magyar Nap-Cleveland, Ohio július 4, 1975, Péntek. — St. Theodosius Hall & Picnic Grounds, 4630 Ridge Rd. at Biddulph (Brooklyn). 50-ik Magyar Nap—United Magyar Civic Assn, of Pa. július 6, 1975, Vasárnap 12 órától. Lithuanian Country Club Park, 904 Coal Valley Road, Rt. 51, Pittsburgh, Pa.
