The Eighth Tribe, 1974 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1974-09-01 / 4. szám
Page Eighteen THE EIGHTH TRIBE September, 1974 ezer koronát. De bosszankodott nagyon. Ki látott olyat, bogy az ember a saját ajándékba adott cipőjét készpénzért vegye vissza? Bolond ember vagyok, — gondolta. — Még utóbb hire megy, aztán ki is nevetnek. El volt rontva egész napja Holubánnak s este a kelfőzeléket is szótlanul ette meg, pedig azt nagyon szerette. De ahogy lefeküdt, csodálatos álma támadt. Azt álmodta, hogy nagy erdőben van s akármerre fordul, a fák szétnyílnak előtte. Megy. megy egyik szétnyílt úton, egyszerre egy szép tisztásra ér, ahol gyönyörű volt a pázsit s ezüst harmatcsepp csüngött minden fűszálon. Nagy csodálkozással nézte a sima zöldelést, ám egyszerre csak látja, hogy nincs egyedül, mert épp vele szemben, valami trónusforma széken, egy fényesarcú, szelíd, szakállas férfi ül s tőle jobbra-balra, férkaréjban, citerás szeráfok és arkangyalok. A mennyországban volt. Egyszerre a trónusról feláll Krisztus és lassan, méltósággal Holubán cipészmester elé lépked és azt mondja, szén kezét nyújtva: — Te megbecsültél engem, mert cipőt csináltál nekem. Én is megbecsüllek téged. Azzal vezeti Holubánt a trónus felé. És ahogy Holubán lopva néz-nézdegél, látja, hogy Krisztus sárga cipőt visel. És Krisztus azt kérdezi: — Van-e valami kívánságod, hű Holubán fiam? Holubán erre azt felelte: — Fölséges Krisztusom, engedd meg, hogy megnézzem a cipőd fülét? — Szívesen, — mondta mosolyogva Krisztus. Holubán erre lehajolt, kihúzta Krisztus bokája mögül a cipő fülét s nagy örmmel olvasta a fülön, Holubán János Lajos utca 225. Látta, hogy ez a cipő az ő műve. Örömmel emelte föl a fejét s csak most vette észre, hogy a szeráfok és arkangyalok is mind sárga cipőt viselnek. — Szabad az angyalok cipőjét is megnéznem? — Szabad, — mondta Krisztus szelíden és kegyesen. Holubán erre megnézte az első, meg a második, meg a harmadik angyal cipője füles a mindegyiken az állt: Holubán János, Lajos utca 225. Az egész mennyország az ő cipőit viselte. Nagy büszkeség töltötte el szívét s ahogy felegyenesedett, ki tudja elképzelni, mekkora meglepetés érte? Hát az, hogy Krisztustól jobbár az első angyal a saját, édes kékszemű derék, jó leánya volt. Holubán kitárta leánya felé a két karját, de ebben a pillanatban az álom valóságba fordult s Holubán beleütötte kitárt kezefejét a falba és felébredt. Mosolygott: — Ej, de furát álmodik olykor az ember, — gondolta. — Aztán felkelt, megmosdott, tarkóját jól megveregette hideg vízzel, felöltözött, leült a kis suszterszékre és szerfelett jó kedvvel látott munkához. Pogány Kázmér Cyprianus karthagoi püspök, aki a harmadik században élt, meg volt győződve, hogy az apostolok jogutódai, a püspökök képviselik igazán az egyházat, s “ezen az egyházon kívül nincsen üdvösség”. Persze, a Reformáció ezt a tételt elvetette. Cypriánus most mégis egy késői buzgó epigont kapott dr. Bartha püspök személyében, aki legutóbbi zsinati elnöki jelentésében a következő tételeket állította fel:— “Senki sem lehet általánosságban vagy elszigeteltségben Krisztus követője ... és senki sem lehet Krisztus követője, csak ha tagja Krisztus egyházának. És senki sem lehet általában egy egyháznak tagja, hanem csak úgy, hogy tagja egy valóságos gyülekezetnek. .” — Tudjuk, hogy ez csendes lelki ijesztgetés elsősorban azok felé a kálvinista magyar értelmiségiek felé szól, akik belefáradva békepapjaik és a gyülekezetekben minduntalan felolvasásra kerülő felsőbb egyházi pásztorlevelek politikai szólamaiba, csendben és magánosán kívánják ma már hitüket gyakorolni. Tanulmányozzák az Igét (nagy a kereslet a Ravasz-féle ujtestamentum-fordítás után— Bethlen Press nyomása); hasonló gondolkodású társaikkal időnként eszmét váltanak; s ami a legfájdalmasabb Barthának, teljesen megvonják anyagi támogatásukat a korrupt egyházi vezetőségtől (a zsinati diakoniai ügyosztály vezetőjét, Túrós Aladárt néhány hónapja váltották le anyagi visszaélések miatt). Cypriánusnak lehet, hogy részben igaza volt: extra ecclesiam non est salus. De ez nem vonatkozik a jelenlegi magyarországi egyházra! —Református Hírek Nimród unokája Nimród unokája vagyok, harcokban edzett dacos magyar. Szétszórt őseim közt járok, karom ellent űz, sebet takar. Idegen föld csatáiban vérem hullatom, éltem adom, Ám népem nem érti szavam és a harcokat egyedid vívom. Kántor Pál
