The Eighth Tribe, 1974 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1974-04-05 / 1-2. szám
Page Eighteen THE EIGHTH TRIBE August, 1974 Presbiteri Konferencia: Szeptember 1, vasárnap d. u. 2 órai kezdettel és szeptember 2, hétfő d. u. 3 óráig. Minden egyház presbiterei és egyház tagjai hivatalosak és a Presbiteri Szövetség vezetői szeretettel meghívnak minden magyar református egyént és kérik, hogy minél többen jelenjenek meg ezen nagy értékű összejövetelen. Lelkészi Konferencia: Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület folyó év szeptember 2-án és 3-án tartja évi gyűlését a ligonieri Bethlen Otthonban. A gyűlés hétfőn, szeptember 2-án délután 3 órakor kezdődik, és kedd este a vacsora idejéig tart. Erre az alkalomra minden magyar protestáns lelkészt szeretettel hívünk és várunk! Illés Lajos, elnök Olvasóink figyelmébe ajánljuk: Bethlen Otthon, Ligonier, Pa, Egy új szárnyat épít a jelenlegi épülethez, amellyel 100 egyének fognak tudni helyet biztosítani az állami hatóságok szerint és a legszebb, legmodernebb, legkorszerűbb felszerelésekkel ellátott Otthonban. Adományokat erre a nemes célra küldjék: Bethlen Home; P.O. Box 657, Ligonier, Paí 15658----o---Lorántffy Zsuzsanna Otthon, Akron, Ohio: Az akroni magyar református egyház égisze alatt épül fel egy $1,220,000 dollár értékű szeretet-otthon, amely 100 személyt fog ki szolgálni, magyar munkásokkal, magyar orvosokkal. Az erre szánt adományt a következő címre küldendő: Lorántffy Care Center; 2631 Copley Road, Akron, Ohio 44321. * * * Kérjük olvasóinkat támogassák ezeket a szeretetintézményeket saját érzésük szerint, mert a céljük az idős magyarok gondviselése. AZ AMERIKAI UNOKA ült a nagy karosszékben. Őszülő, sűrű szemöldöke fölött sárgás homloka két éles ráncba futott össze. Előrehajtott fején kissé félrecsuszott a hímzett házisapka, hosszúszárú pipája már régen kialudt, gépiesen szortyogtatta mégis beesett ajkai között. Szakálla deres volt, remegő, öreges kézzel simogatta és sóhajtozott. Csontkeretes fekete szemüveg árnyékolta szemeit. Előrehajtott fejjel ült és feszült várakozással fülelt ki az esőbe. Odakünn csöndesen szemelt az őszi eső, idebenn a villany-lámpa hideg sárga fénye egyenletesen virrasztón a régi bútorok politúrján. Vak öregember, őszi estén, magányosan. Várt. Várt és morfondirozó, remegő, öreges türelmetlenséggel fűzte, fűzögette a gondolatok gyöngyszemeit. —Esik az eső. Csúf őszi eső. A konyhában csörrenve inotoszol az edényekkel a cseléd. Dudol. Milyen ostoba kis nótát dudol. A vonat este nyolc órakor fut be, a nagy fali óra már a félkilencet is elütötte. Nem jönnek. Még mindig nem jönnek. Esőcseppek koppannak az ablakon. Hol maradnak ilven sokáig? Felesége a lányuk elé ment ki a pályaudvarra. Őszi este. Ő itthonmaradt. Vak és öreg. Este nyolckor jön meg a lányuk. A pipa kialudt. Rég nem látták a lányukat. Most hazajön. Ő nem mehet ki a pályaudvarra eléje, pedig egyenesen Amerikából jön haza. Látogatóba Milwaukeeból. Milwaukee nagy város az Egyesült Államokban. Ott él az ő lányuk már tizenhat esztendeje. Rég nem látták. Most hazajön. A cseléd dudol a konyhában. Ő már nem fogja látni a lányukat soha többé. Esik az eső. Harmadik éve, hogy megvakult. Vakember. Hímzett házisapkája van. Nem látja majd a lányát. Csak megsimogatja. Eres, öreg kezeivel végigsimít majd az arcán. Hangját hallja. Az is nagy boldogság. Örömökben szerénynek és mértékletesnek kell lenni. A karosszék kényelmes, a pipa jól szelei, házisapkát horgolt a felesége, a nap néha melegen süt, ha az ember nem is látja. Ő kevéssel beéri. Eleinte nagyon rossz volt. Most már megszokta. Esik az eső. Megsimogatja majd a lányát. Hangját hallja. A cseléd dudol a konyhában. Nagy a drágaság. Milyen színe lehet a tengernek, mikor esik az eső? Hátradőli a karosszékben, házisapkáját megigazította, a szék oldalához támasztotta és nagyot sóhajtott. Ült és ábrándozott. Mit is csináljon az ember őszi estén magányosan. — Hol maradnak ilyen sokáig? A lánya a biztosan ajándékot is hoz. De minek már neki ajándék? Aki vak, úgysem látja az ajándékot. Igaz. A lánya nem jön egyedül. Egy kisfiút hoz messzi Amerikából.
