The Bethlen Home Messenger, 2000-2001 (1-4. szám)

2001-02-01 / 2. szám

âctibttp ®tgí)ltgí)tö

continued from previous page...

negyedében a háborúk visszaesést szültek, de a következő 15 év alatt Magyarország anyagi és szellemi fejlődésben utói érte a müveit nyugati államokat. Az 1840-es években kiváló hazafiak, a nemzet képviselői, a jogok és kötelességek egyenlő kiterjesztését és arányos megosztását kívánták. A nemzet kívánságait gróf Széchényi István a főrendiház tagja és Kossuth Lajos országgyűlési képviselő terjesztették a nemzet gyűlés elé. Az irók tábora és úgyszólván minden vezető állásban levő honfi a nemzet kívánságainak teljesítését sürgette. Az akkori magyar király V. Ferdinand bécsi tanácsadói ellenezték a magyar nemzet kívánságainak a megadását, mert attól féltek, hogy az osztrák örökös tartományok népei is hasonló kívánságokkal fognak előállni. A magyar nemzetet azonban nem elégítette ki a király elutasító válasza. Petőfi Sándor költeményei, Kossuth, Jókai és a többi irók Írásai meggyőztek minden honfit arról, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméi gyakorlati megvalósításának idő pontja elérkezett. Az 1847-ben összehívott nemzet gyűlési képviselők a nemzet jogainak elismerését és törvénybe foglalását indítványozták. 1848 március elején indultak el az országgyűlés megbízottai Bécsbe, hogy a hozott törvényeket a király aláírásával szentesítse. A nemzet lázasan várta a király válaszát. Pesten és nagyobb városokban nép gyűléseken tárgyalták a nemzet gyűlés javaslatait. Örömmámorban volt mindenki, mert az uj törvények a szabadság, egyenlőség és testvériség szellemében közteherviselést és a törvény előtti teljes egyenlőséget biztosították mindenkinek egyaránt. A király tanácsadói húzták, halasztották a nemzet-gyűlés megbizottainak a fogadását. Az országban a várakozás fonala végsőkig feszült. Március 14-én este Pesten a Pilvax kávéházban összegyűlt ifjak Petőfi, Jókai, Irányi, Bulyovszky és Vasváry tanácsára elhatározták, hogy nem várnak tovább a király válaszára, hanem másnap népgyülést tartanak és érvényesítik a nemzetgyűlés által hozott törvényeket.

Másnap március 15.-én szitáló esőben gyülekezett a pesti ifjúság. Petőfi elszavalta a "Talpra Magyar" -t és a felvonuló ifjakhoz a polgárság nagy tömege csatlakozott. A kora délelőtti órákban már tízezrekre rúgott azok száma, kik lelkesen tűzték ki a nemzeti színű kokárdát mellékre és együtt mondták Petőfivel:"Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!"

Az ifjúság vezérei 12 pontba foglalták össze a nemzet kívánságait, melyekben a teljes sajtó és szólás szabadságot, és a politikai foglyok szabadon bocsátását is követelték. Cenzúra nélkül kinyomtatták

a Talpra Magyart és a 12 pontot, melyeket a tömegnek szétosztottak. A város vezetősége csatlakozott a tüntetőkhöz. A felvonulás átment Budára a királyi helytartóhoz és Táncsics Mihály szabadon bocsátását követelte. Táncsicsot előzőleg cenzúra vétségért zárták börtönbe. A hatalmas néptömeg kívánságára a helytartó Táncsicsot szabadon bocsátotta. Este disz előadás volt a Nemzeti Színházban, hol az ifjúság vezérei beszámoltak az elért eredményekről és lelkesen ünnepelték a szabadság egyenlőség és testvériség életbe iktatását, mely a nemesi kiváltságokat megszüntette és mindenkinek egyforma szabadságot és kötelességet biztosított.

Az 1848 márciusi törvényjavaslatok a jobbágyság teljes megszüntetését kívánták. A törvény javaslatokat úgy a képviselők, mint a főrendi tagok önönjószántukbol szavazták meg és mondtak le kiváltságaikról. Ez a tény az egész világ-történelemben páratlanul áll. A népeknek mindenhol véres forradalmakkal kellet jogaikat kicsikarni; egyedül Magyarországon kapta meg emberi jogait minden erőszakosság nélkül.

Nem csoda tehát, ha 1848 március 15-én boldogan ünnepelt a magyar nemzet!

A márciusi törvény javaslatokat a király 1848 április 11 - én irta alá. Megalakult az első felelős minisztérium az ország kormányzására és a népképviseletet törvények szabályozták.

Az ország boldogsága azonban nem tartott sokáig. A királyt bécsi tanácsadói félrevezettek és fellázították a szerbeket, horvátokat. oláhokat, kik betelepítések során kerültek jobbágysorsban Magyarországra. E félrevezetett és felbérelt nép rabolni, fosztogatni kezdett. Megtámadták nemcsak volt földesuraikat, hanem felégettek és kifosztottak sok magyar lakosú várost és falvat. 1848 őszén a lázadókat már az osztrák katonaság is nyíltan segítette és megtámadta az országot. A magyar népnek fegyverrel kellett védekezni. Kossuth Lajos állt a védelem élén. Az országgyűlés Kossuth indítványára megszavazta a honvédsereg költségeit és a Haza védelmére sietett minden honfi. 1849 tavaszára a vitéz honvédsereg minden belső és külső ellenségtől megtisztította az országot. Ekkor az uj király I. Ferencz József és tanácsadói újabb osztrák sereget küldtek a magyar szabadság védői ellen, majd az oroszoktól kért a király segítséget. A túlerővel szemben a honvédsereg főparancsnoka Görgey Arthur 1849 aug. 13-án Világosnál lerakta a fegyvert.

continued on next page...