Fraternity-Testvériség, 2010 (88. évfolyam, 1-4. szám)
2010-07-01 / 3. szám
Fraternity I Testvériség Barangolásaim Erdély Tündérkertjében a íap!ó/y20^0 ^yora Volker Katalin H RFA tag vagyok és először voltam Erdélyben ezen a nyáron életemben, nagyon vártam már. Meglepődtem mennyire hívők és békességesek a székelyek. Éreztem egyenes magyar beszédükből, hogy megmaradtak akik voltak: magyarok. Erdély természete, a táj elbűvölő, a zöld rétek, erdők, vizek, hegyek, és a gyönyörű régi nagy városok, kis falvak, és történelmük. Budapestről indultunk, keresztül az Alföldön, Szolnokon, Püspökladányon a román határig. Itt először hallottuk a román nyelvet, idegen volt. A környezet hirtelen megváltozott, elhagyott gyárak, panel házak, még Nagyvárad külvárosában is. A 60-as főúton mentünk, egy sávos úton, nagy forgalomban, elég lassan. Rájöttünk, hogy mindegyik falun keresztül kell mennünk. A faluk öreg házikókból álltak, mindenütt falak az út mentén, járda sehol, sokszor lovas szekerek jöttek szembe a rohanó kocsik mellett. Egy idő után kinyílt a táj, megjelent a széles gyönyörű panoráma megművelt földekkel, kis facsoportokkal. A messzeségben hegyek. Az ezerméteres Királyhágón beléptünk a történelmi Erdélybe. A magasabb és magasabb hegyek között fehér nyájakat láttunk és pásztort kutyájával. Hamarosan a Kalotaszeg környékére értünk, a falucskák neve erre emlékeztetett: Kalotanya, Körösfő, Magyarkapus, és a régi történelmi nevekre: Váradalpár, Elesd, Tinód. Ahogy Kolozsvárhoz közeledtünk, a falucskák neve megint emlékeztetett a város környékére: Kis-Szamos, Mikes Kastély, Kolosmonostor. Szép hegyek és a Szamos folyó mellett érkeztünk meg Kolozsvárra. Egyenesen a központhoz mentünk, egy nagy térre, ahol felismertük a Szent Mihály Templomot. Mátyás Király a lován nem volt látható a két évvel ezelőtt kezdődött ásatások miatt. Körbenéztünk, a város impozáns volt, még ha a gyönyörű épületek mellett, silány vitrinek, és modern házak rontották a kilátást. Másnap a Farkas utcán, a Bábes-Bolyai Egyetemet néztük meg. Ballagás volt az egyetem előtt, a diákok feketében vonultak virággal a kezükben. Tovább mentem, s olvastam a neveket: Báthory István Elméleti Líceum, Nemes Bethlen ház, Teleki palota, Református Kollégium, és református egyházi hivatalok. Magyar szót is hallottam, tanárok a diákokkal, diákok egymással, szép és tiszta magyarsággal beszéltek. Az utca végén a híres Kolozsvári testvérek szobra áll, amelyet Európa szerte ismernek: Szent György emelt karral fogja a kardot a kígyóra. Hosszasan néztem, majd bementem a régi gótikus Belvárosi Református Templomba, amely egyszerű és vonzó. Erdélyi nemesek címerei függnek a falon: a Bánffy Família, a Málnási Bartók Család, Kemény Kata, Dobai Bálint, és még sokan mások. A padlót egy nagy török perzsa szőnyeg borítja. A faragott szószék mellett magyar címeres zászló leng. Jékely Zoltán mondására gondolok: “... templom az utcán, mely maga is templom.” Kolozsvár utcáin Az Egyetem utcán bementem a Szentháromság Templomba, egy kis pap megszólított, és elmondta a Szűzanya síró csodáját. Imádkoztam, majd kimentem a nagy térre, az új Harangláb mellé. Az egész nap sétálással telt el. A nagy téren valóban igen szépek a 19. századbeli régi épületek, a Kakas Ház, a Rhéthey Palota. Az Egyetem utca sarkán, modern, emberformájú barna faragott fákat találtunk, meglepetésünkre az 1989-es harcok hőseinek emlékére alkották. Befordultunk a Corvin utcába, ahol az Ovár régi maradványait láttuk, Hunyadi Mátyás fehérszínű szülőházát, s a Szarvas Házat, amelyet a tatárjárás után építettek, és 1990-ben adományoztak a magyar diákok egyetemének, a Sapientia Magyar Tudományos Egyetemnek. A Karolina téren, a csodálatos Ferenciek Templomában, minden csupa fehér márvány. Egy kicsi ferences atya ült a portán, olyan vékony, mint egy gyermek. “Dícsértessék a Jézus Krisztus,” szólítottam meg, amire mosoly jött az arcára, megkérdezte, honnan jöttem, s beszélgetett velem, majd megáldott. Jó érzéssel töltött el, hogy a messziről jövőt befogadják. Visszasétáltunk a Szent Mihály Templomhoz, ahol nem találtuk meg Mátyás Király szobrát, de a 80 méter magas templom torony még mindig áll. A nagy kapu mellett Márton Áron, a szeretett erdélyi püspök szobra áll. Bementünk, s először azokra a felírásokra bukkantunk, amelyekben sokan köszönetét nyilvánítottak, amiért kéréseik teljesültek. A feliratok két nyelvűek. Megigézve álltunk az ablakok, az orgona és az imádkozó erdélyi magyarok előtt. Kezdődött a Szentmise, és az igaz ének felszállt a Mennybe. Jó érzéssel jutott eszembe, hogy édesapámat itt keresztelték. Aztán megkerestük a régi családi házukat, amelyet kívülről meg is tekintettünk. Több mint 90 év ment tova, de a ház áll. Milyen öröm, hogy megtaláltuk. 15
