Fraternity-Testvériség, 2010 (88. évfolyam, 1-4. szám)
2010-01-01 / 1. szám
Spring 2010 Az Amerikai Magyar Református Egyház Húsvéti Köszöntése Kedves testvérek az Úr Jézus Krisztusban! Hitünk középpontja, de a boldog Húsvétunk ereje és alapja a feltámadott Krisztus. Reá úgy tekintünk, mint aki a megelevenítő, megújító, az életet adó Úr, megalapozatlan életünknek a sarokköve, amelyre mindent építhetünk, akivel a mélységből, a reménytelenségből életre támadunk. Szükségünk van erre az alapra, amikor életünk bizonytalanságain állva meglazul a talaj a lábunk alatt, és akár gazdasági nehézségnek, akár lelki problémának vagy családi krízisnek, társadalmi egyenlőtlenségnek nevezzük, van mibe kapaszkodni, eldőlni készülő életünket megtámasztani. A mindennapok forgatagában elfáradt és reményt vesztett ember úgy gondolja, hogy életünk végpontja, a halál után már semmi nem jöhet. Isten azonban itt kezdi el hatalmas munkáját, a mondat végén a pont kettősponttá válik, kezdet lesz belőle, s máris feltárul az élet új szakasza. ** The Board of Directors, the President, Home Office Employees, Branch lingers, and Agents of The Hur^arian Reformed Federation of America wish our members and friends a very Happy Easter. Egy ószövetségi képben Ezékielpróféta látomásában vezet Isten, a prófétát is és minket, mai embereket. Ezékiel 37:1-14. Elszáradt világ, szétszórt csontok meszesen fehérlő maradványai. Mit gondolsz, lesz még életre-támadás e természet adta, hatalmas csontkamrában? Az ember válasza nem, hiszen ez lehetetlen, - és nincsfeddőzés a tartózkodó vagy nemleges válasz miatt. Valóban itt csak Isten képes arra, hogy valamit tegyen. De az embert, a prófétát kéri arra, hogy szava közbeiktatásával élet támadjon a tetemekből, mintha valaki a temetőben odaállna a sírok közé és prédikálna a holtaknak. Figyeljünk rá: megbízás nélkül őrültség erre vállalkozni, de isteni felhatalmazás szerint eddig soha nem volt és megismételhetetlen egyszeri cselekedet. Az emberi szó Isten újjáteremtő Igéjévé válik. Szabadítás, új életre támadás, új élet reménysége, kezdete annak, amit még nem tapasztaltunk meg, amit csak Krisztusban tudunk hittel megélni: Isten kihoz a halálból. A prófétai látomássor leírhatatlan kifejezőereje láncszem a teremtéstörténet és Krisztus feltámadása, a Szentlélek kitöltetése és a végső idők mindeneket újjátevő isteni győzelme között. Mi a mai üzenet ebben? Mit lehet ebből szívbe zárni és tovább vinni a húsvéti evangélium erejeként? Egyáltalán van-e erre módja a mai embernek, hogy a mélységből, a csonthalmazból, a leépülésből kilépjen és új élet reménységével kezdjen hozzá a mindennapok tennivalóihoz? Ma az ember csak temet, a népek egymás sírját ássák. Az emberi nagypéntek sötétségére, a kereszt feszítő keménységére válaszként érkezik a hatalmas Isten mindent megváltoztató válasza: sírokat nyit, kihozza onnan egyszülött Fiát, de csüggedt népét is, mert lehetetlen, hogy az üdvözítés munka- folyamatát bármi is hátráltassa. Kedves olvasó, kedves egyháztag, drága honfitárs, van reménység! Végezd a nagy munkát, a szolgálatot, amivel Isten bíz meg. Tarts ki, mert Krisztus jön, feltámadott életet, reménységet ad. Népünket, gyülekezeteinket bíztassa az a prófétai látomás, amely előképe a hitünk alapjának, de amely feltételezi a hívő ember, a küldött, a missziót vállaló részvételét a nagy munkában: életre támadás csak Istentől jöhet és csak Istennel lehetséges. Ezen a Húsvéton Ő legyen az, aki által Kölcsey Himnuszának szavait használva győzedelmi éneket énekelünk “vert hadunk csonthalmain”, így váljon boldoggá a Húsvétunk, a feltámadás ünnepe! Testvéri szeretettel: Szabó Sándor Amerikai Magyar Református Egyház püspöke
