Fraternity-Testvériség, 2006 (84. évfolyam, 1-4. szám)
2006-04-01 / 2. szám
Fraternity- Testvériség Page 11 nekem szól, rólam beszél, csak a költő szebben fejezi ki örömömet, bánatomat, mint ahogy azt én magam tenném, és amikor felolvasom, valósággal egybeolvadok vele. Hát igen, aki pódiumra áll, lehetőséget teremt magának, hogy elmondhassa: mit érez, hogyan gondolkodik, vagy éppen arról beszélhet, miért olyan a magyar nyelvvel érzékelt világ számára, mint amilyen. A versmondás talán az emberi önkifejezés egyik legjobb eszköze, út saját magunk és más emberek szívéhez, út a magyarsághoz, hogy amit nem mondhatnak el senkinek büszkén, elmondhassák mindenkinek: igenis, az anyanyelvűnk, a gyökerünk magyar. A kitűnően megszervezett verseny Nyergesné Hervay Judit cserkészszülő érdeme. Köszönetét illeti a Magyar Köztársaság nagykövetségét a terem rendelkezésre bocsátásáért. Varga Erzsi Kánvádi Sándor: Az elveszett követ Hogy, hogy nem, de egyszer Kolozsvárra jövet Elveszett az úton, el a török követ. Pedig egyenest az isztambuli öreg Szultántól jött volna, ha megjön a követ, Fényes kísérettel, ahogyan csak jöhet Konstantinápolyból egy szultáni követ. Födte a lovát is selyem brokát szövet, Bíborban, bársonyban lovagolt a követ. Turbánjára forgót, derekára övét A fényes szultántól kapott volt a követ. Csillogtatta a Nap a sok drágakövet, Éjszaka sem veszhet el egy ilyen követ! Mégis, amint mondják, Enyed táján jövet Kámforrá változott, odalett a követ. Telt-múlt az idő, s a szultánnak szöget Ütött a fejébe: Hova lett a követ? Se híre, se hamva! kerékbe is töret Mindenkit, ha elé nem kerül a követ. Halál fia, aki parancsot nem követ, Reggelre meglegyen az elveszett követ! Agák, bégek, basák, ki csak számbajöhet, Indultak keresni, hol lehet a követ. Jöttek dérrel-durral. Enyed táján jövet Kámforrá változtak, akárcsak a követ. Dühbejött a szultán: Biztosan egy követ Fújnak a piszkosak, s a hóhányó követ. Együtt szedik ezek a tejről a fölét, De jaj nektek, agák, bégek, basák, követ! Azzal lóra pattant, jött, ahogyan jöhet, Maga a nagy szultán, nem holmi kis követ. Pompáját leírni fölösleges szöveg, Koldusnak látszana mellette a követ. Jött hát, s mit ad Allah? Enyed táján jövet Eltűnt a szultán is, akárcsak a követ. így a mai napig nem tudjuk, az öreg Szultántól mi hírrel jött volna a követ. Hódolatot kívánt, vagy csak arany övét? Onkupát szegődni jött volna a követ? Hódoltatni ide ugyan jönni jöhet, De amit kap, aztán viheti a követ! Vihetné, de hol van? Enyed táján jövet El mégsem párolgott kámforként a követ. Gördítsük le hát a titokról a - követ! Vénséges vén pince mélyén ült a követ. Az történt ugyanis, Enyedre béjövet Szörnyen megszomjazott, s vizet kért a követ. De vízzel Enyeden, ó, nagyságos követ, Akkor sem kínáljuk, ha kerékbe töret! Kortyolt egyet-kettőt, de minthogyha tüzet, Lett a bortól egyre szomjasabb a követ. Lement a pincébe... Elég is a szöveg. Még most is ott iszik az elveszett követ. Agák, bégek, basák, ki csak számbajöhet, Jutottak a nyomon, ahová a követ. Ott van a szultán is, azt fújja az öreg: Tudtam én, hogy egyszer megkerül a követ! Én is majd folytatom egyrímü versemet, Mikor Kolozsvárra érkezik a követ.
