Fraternity-Testvériség, 2003 (81. évfolyam, 1-4. szám)
2003-01-01 / 1. szám
Page 8 TESTVÉRISÉG Eszenyi László: EGYESÜLETÜNK ÉS A KOVÁTS KULTUSZ Az Amerikai Függetlenségi Háború idején még nem élt számba vehető magyarság Amerikában. Az Egyesült Államok bölcsőjénél mégis ott találjuk egy kiváló katonaősünket, aki nemcsak Washington lovasságának megszervezése és kiképzése terén szerzett hervadhatatlan érdemeket, hanem a Pulaski Légió ezredes-parancsnokaként egy halált megvető lovasrohamban életét is feláldozta Új Hazánk függetlenségéért és az amerikai nép szabadságáért. Ez a hős elődünk Fabricy Kováts Mihály volt. Amikor egy másik nemzetiségi csoport magáénak vallotta Kováts Mihályt, a vitát Egyesületünk számvevőjének, Nt. Vasváry Ödönnek váratlan felfedezése döntötte el a mi javunkra. Az American Philosophical Society philadelphiai könyvtárában végzett kutatása során véletlenül megtalálta azt a kézzel írt latin nyelvű levelet, amelyet Kováts Bor- deaux-ból küldött Franklin Benjáminnak. Mindjárt a bevezető sorokban kijelenti, hogy SZABAD EMBER ÉS MAGYAR. Azelőtt is volt néhány kisebb, róla elnevezett egylet, de országos szinten a Kováts kultusz ekkor vette kezdetét, melynek zászlóvivője mindvégig az Egyesületünk maradt. Az Amerikai Magyar Szövetség főtisztviselői az egész amerikai magyarság nevében nyújtották be folyamodványukat a Society of Cincin- nati-nek Kováts elismertetése ügyében. Hosszas bizonyító eljárás után a Society of Cincinnati társaság, amely hivatalból tartja nyilván az amerikai történelem kiválóságait, elismerte Kováts érdemeit, és felvette az Egyesült Államok hőseinek sorába. A történelmi határozatot a társaság washingtoni székházában ünnepélyes keretek között hozták az amerikai magyar vezetők tudomására, akik ez alkalommal a Finta Sándor kisméretű Kováts lovas szobrát adták át ajándékul. Mikor Egyesületünk 1952-ben beköltözött új székházába, a Kossuth Házba, számos Kossuth relikvia mellett két értékes Kováts emlék is helyet kapott a pompás palotában. A hatalmas előcsarnokba lépve Finta nagyméretű domborműve vonta magára a látogatók figyelmét, mely a lovát ugrató Kovátsot ábrázolta. A másik Raskó Aurél Kováts mellképe volt. Hősünkről sem eredeti festmény, sem szobor nem maradt hátra. A nagy becsben tartott portré a művész képzelőerejének nagyszerű terméke. Őszbe csavarodó hajú, dús bajuszú magyar huszártisztet ábrázol. Ady róla is írhatta volna, hogy “kúnfajta, nagyszemű legény volt”. Van ennek a festménynek egy megfejthetetlen érdekessége. Bethlehemben (PA) tartott kerületi gyűlésünkön valaki felhívta figyelmemet a hotel sörözőjében lévő freskóra, mely azt a jelenetet eleveníti fel, amint Pulaski átveszi a légió lobogóját a lutheránus “Moravian Sisters” nevű rendtől. A falfestmény hátterében áll egy bajuszát pedrő, idősebb tiszt, aki megdöbbentően hasonlít Rasko Kovátsára. George Gray festette, és nincs tudomásunk arról, hogy a két művész valaha is találkozott volna. Amikor az Egyesült Államok megalakulásának 200- ik évfordulója közeledett, az Igazgatóságunk felkért, hogy írjam meg Kováts Mihály életének és hősi halálának történetét, amit az Egyesület a “Hungarica Americana” című sorozatának 9. köteteként adott ki. Minthogy tagjaink közül sokan már nem olvastak magyarul, könyvem két nyelven jelent meg egy kötetben: A magyar rész “Híven Mindhaláig,” az angol “Faithful Unto Death” címmel, s a két rész között számos illusztráció. E cikkben, — a már említetteken kívül - bevettem Pulaski hatalmas méretű lovas szobrát; Bényey Zoltán kitűnő festményét; Finta jubileumi emlékérmét; Takáts Pál újszerű, szimbolikus szobortervét és a Légió lobogóját, melyet a Baltimore-ban őrzött eredetiről, Bakó Elemér útmutatása alapján, Koszorúsné, Fülöp Gabriella festömüvésznő másolt le káprázatos színekben, amelyek azonban a fekete-fehér nyomásban nem jutnak kifejezésre. Az 1975-ös kiadást 2002-ben egy új kiadás követte, amely megrendelhető az Egyesület címén. Jó forrás lehet azoknak, akik Kováts életével komolyan kívánnak foglalkozni. Egy Kováts szobor felállításának ötletével először 1976-ban keresték fel az Egyesületünket. A tárgyaló terem szélesre nyitott ajtaján behozták és az asztalra helyezték Takáts Pálnak Washingtonban már ismert szobortervét. A delegáció vezetője, Dr. Bay Zoltán, világhírű tudósunk, két dolgot kért. Először pénzadományt, olyan összegben, ami az adományokra beállított költségvetési tételünket jóval felülmúlta. Továbbá támogatást egy engedély megszerzésére, melynek alapján a legalább életnagyságú szobor a főváros közterületén lenne felállítható. Igazgatóságunk csaknem kizárólag másod- és harmad generációsokból állott, akiket a helyi osztályaink bizalma helyezett a megbecsült pozíciókba. Iskolázottságuk nem igen terjedt túl az amerikai középiskolán. Művészettel Egyesületünknél látott konzervatív alkotások révén ismerkedtek meg. A puccsszerűen eléjük helyezett szokatlan formájú szobor, érthetően, nem nyerte meg tetszésüket. Eszenyi László. Kováts Mihály szülőházának megkoszorúzása. Karcag, 1976.
