Fraternity-Testvériség, 2003 (81. évfolyam, 1-4. szám)
2003-10-01 / 4. szám
FRATERNITY Obituary TÓTH BÉLA 1916-2003 Page 19 Születésekor még épségben állt a történelmi Magyarország, de amikor első lépéseit megkezdte, az országdarabolók Szerencset, ahol családja ősi fészke volt, az új határ közelébe szorították. Édesapja, a jómódú közjegyző, a híres debreceni gimnáziumba íratta be. Ott érettségizett. Tanárai rendíthetetlen kálvinista hitet helyeztek útravalóul lelki tarsolyába, amely erőt adott neki hosszú, hányatott életén keresztül. Először jogi pályára készült, később tábornok nagybátyja ösztönzésére a katonai hivatást választotta. 1942-ben a Ludovika elvégzése után, mint híradó hadnagyot, avatták fel. Szinte az iskola padjából kerül a Don kanyarba, ahol a 2. magyar hadsereg vívja reménytelen védőharcát a túlnyomó szovjet erőkkel szemben. 1943 januárjában éppen annál a hadosztálynál törik át védő állásainkat, ahol a híradó százada volt bevetve. A bekövetkezett rendezetlen visszavonulás során százada a gyalogsággal együtt ismételten felveszi a harcot az üldöző szovjet egységekkel, elszenvedve az orosz “fehér pokol” borzalmait és a német “bajtársak” felháborító viselkedését. Az ellenséggel szemben tanúsított bátor magatartásáért a karddal és koszorúval ékesített signummal tüntetik ki, hat havi frontszolgálatával pedig elnyeri a Tüzkeresztet. 1944 őszén, mint főhadnagy, századával a Kárpátokban harcoló 1. hadseregnél van beosztva. Egy újabb, de lelkileg sokkal gyötrőbb visszavonulásban vesz részt, amely hazai földön, és szűkebb hazáján keresztül folyik le. Tehetetlenül kell néznie, amint egyre nagyobb magyar föld és egyre több földije kerül bolsevista kézre. Az összeomlás után Németországban az amerikaiak lefegyverzik, de katonai fogolytábor helyett a pockingi családi táborba engedik menni, melynek nagybátyja a vezetője. Ludovikás szellemben, fegyvertelen katonaként szolgálja népét mindhalálig. Előbb itt, majd a plattlingi tábor vezetési törzsében tevékenykedik. Plattlingban veszi el Kőhalmi Máriát. A nagy műveltségű, katolikus asszony ötvenhat évig lesz hűséges élettársa, és áll őrangyalként mellette a megpróbáltatások alkalmával. Csak a “vasfüggöny” legördülése után vándorolnak ki az Egyesült Államokba, ahol rokonaik segítik az új földön való megkapaszkodásban. Az Amerikai Magyar Református Egyesület 1956-ban tartott sorsfordító közgyűlése után, az új elnök maga mellé veszi titkárnak. Ebben a hivatali beosztásban dolgozik az egymást követő elnökök mellett, nyugalomba vonulásáig. A néha felmerülő ellentéteket tapintattal elsimító, mindenkit készséggel segítő, kedves mosolyú ember elnyeri munkatársai szeretetét, és lesz a “főhadnagy úr”-ból mindenki kedvelt “Bécikéje”. Beosztásával járó szerteágazó rengeteg munkája mellett sok önkéntes tevékenységet végez. A szabadságharcosok támogatására alakult Segélyakciónak ő az utolsó főtitkára, mert a működés bezárásának hálátlan feladatát senki más nem vállalja. Tagja és lelkes támogatója volt a Magyar Harcosok Baráti Közösségének. Döntő szerepet játszott a washingtoni Magyar Református Gyülekezet megalapításában, melynek évekig gondnoka és pénztámoka volt. Előfizetett egyházi és hazafias szellemű újságokra. Bőkezűen támogatott minden nemes célú megmozdulást. Jelentős adománnyal járult hozzá a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem “Zrínyi Emlékdíj”-ának megalapításához, és kapott díszoklevelet az Egyetem rektorától. Mikor szívbajának első komoly jelei mutatkoztak, kikapcsolódtak a mozgalmas washingtoni életből, és átköltöztek Ligonierba (PA), a Bethlen Otthon mellett épült Magyar Faluba. A gyilkos kór ellen ugyanolyan hősiesen küzdött, mint valamikor a Donnál, de sajnos, ezt a csatát is elvesztette. Mi, akik ismertük nemes lelkületét, hisszük, hogy Istennek és a magyar népének ez az alázatos szolgája végül elnyerte az örökélet koronáját. Eszenyi László We sadly note at the closing of this issue that our Honorary Executive Vice President, László L. Eszenyi, was called into his eternal home on Tuesday, November 18, 2003. On behalf of the Hungarian Reformed Federation of America family, we extend our most sincere sympathy to his widow Eva Eszenyi and his family. Lapzártakor kaptuk a szomorú hirt, hogy Eszenyi László a Református Egyesület tiszteletbeli alelnöke kedden 2003 november 18-án vissza adta nemes lelkét Teremtöjének. Az Amerikai Magyar Református Egyesület nagy családja őszinte részvétét fejezi ki az elhunyt özvegye, Eszenyi Éva és családja felé.
