Fraternity-Testvériség, 2002 (80. évfolyam, 1-4. szám)
2002-10-01 / 4. szám
Page 20 TESTVÉRISÉG Branch 368 - Passaic, New Jersey L to r.: Ted Harsaghy, Ethel Jaskot, George Mattyasovzky and Fr. Stephen N. Mustos, SchP. in the Chapel. It has been a tradition for many years for members and friends of our branch to celebrate St. Stephen’s Day each year at the Basilian Fathers of MariaPocs in Matawan, New Jersey. In keeping with this tradition, we loaded a bus and traveled to Matawan to celebrate the feast of our Patron Saint, St. Stephen, on Sunday, September 8, 2002. Anyone wishing to join us next year, please contact me. Ted Harsaghy, Branch Manager Tel: 973-340-9075 Branch 501 - Metuchen, New Jersey Honoring Our 25-Year Members The occasion of a late summer szalonnasütés under rain laden skies created the setting for the presentation of 25-year Membership Certificates and Pins to Mr. and Mrs. Samuel V. Convery, Jr. and their five children. Mrs. Margaret Pauli, Branch Manager, made the presentation to the members. Samuel V. Convery III living in Florida, could not attend. Mrs. Helen Pall, of Miami, Florida, and a member of Branch 502 was entitled to receive a 60-year Membership Certificate and Pin which will be forwarded to her by mail. L. to r.: Branch Manager Margaret Pauli; Michael Convery; Anna Mazza; David Convery; Mary Newman; Samuel V. Convery, Jr.; and Elaine Convery. I would like to express my appreciation to Mrs. Teri Pflum, Fraternal Coordinator, for recommending the concept of the presentation and for creating the beautiful certificates which were greatly appreciated. Mrs. Margaret Pauli, Branch Manager St. George, Branches 501 & 502/HRFA Branch 250 mmpaull@castle. net Tel: 732-549-4898 Bodó Ilonára emlékezünk Az amerikai magyarság a maga sokrétegüségében az újrakezdés népe. Gyárimunkásként, vagy politikai menekültként, az teljesen mindegy, és az is, hogy mikor, század elején, derekán vagy végén lépett Amerika partjaira, közös sorsa az élet újrakezdése. Története leghübb foglalatát Illyés Gyula adja: Ama rettentő holnap előtt még, emberek, Merjük a legnagyobbat, újra a kezdetet. Merjük a legnagyobbat, Kezdjük itt a legmélyből, Hűségűnk erejéből Léptenként, mint lehet, De mégis föl, föl és föl, Újra a kezdetet. Ez valójában Bodó Ilona és Sándor újrakezdésének rövid története. Néhány gondolatot ragadjunk ki a költő által megfogalmazott újrakezdésből. “Meijük.” Többes szám első személy. Sándor és Ilona: mindig együtt, elválaszthatatlanul. Együtt néztek szembe a “rettentő holnap”-pal. Kezdték a “legmélyből.” Kezdték a semmivel, kivéve, hogy birtokukban volt egy óriási kincs: a “hűség ereje,” hűség hivatásukhoz. Washingtoni első otthonuk a Kováts Ház szűkös manzárd szobája volt. Második a Bodo’s Art Studio: Nashville, Tennessee, egy két holdnyi területen fekvő müvésztelep-lakás komplexum, színültig telítve Ilona és Sándor harminc évet felölelő alkotásaival, a “Léptenként, mint lehet, De mégis föl, föl és föl” csodáival. De hogyan is emlékezzünk a művésztelep nagyasszonyára? Ilona művészi teljesítményének kiértékelését másokra bízzuk, a művészettörténet szakavatott krónikásaira. A mi feladatunk, az hogy a Kossuth Ház népe és a Testvériség nagy olvasó tábora nevében Ilonától búcsúzzunk, Sándort vigasztaljuk, egy Szamosszegen is ismert, énekelt, Illyés Gyula gondolataihoz simuló bibliai hitvallással: “Feljebb emeljetek, feljebb A bűn gyászos éjiből. Ott a helyem Jézus mellett, Éltét értem adta föl.” A Szerkesztőség
