Fraternity-Testvériség, 2002 (80. évfolyam, 1-4. szám)
2002-04-01 / 2. szám
Page 14 TESTVÉRISÉG A Hit Hatalma Álomból valóság: szobrot állítanak Fabricy Kováts Mihálynak A hit - párosulva az emberi akarattal - csodákra képes: sokszor halálos betegek épülnek föl egyik napról a másikra, máskor rég elveszett ügyek, évtizedekig hiába dédelgetett álmok válnak valóra. így történt ez legutóbb Washingtonban is, ahol a napokban egy több mint huszonöt évvel ezelőtti emlékmű állítási kezdeményezés - mely kezdeti jelentős sikerek után hosszú-hosszú Csipkerózsika álomba merült - megvalósításához láttak hozzá a szervezők: összefogtak, hogy szobrot állítsanak Fabricy Kováts Mihálynak, az Amerikai Függetlenségi FIáború magyar hősének. Kováts ezredes, a Mária Terézia korában élt jeles huszár, aki haditetteivel Európa számos hadseregében szerzett magának hírnevet, értesülvén az amerikai gyarmatok kibontakozó függetlenségi háborújáról, elhatározta, hogy átkel az óceánon, s kardját fölemeli a függetlenségéért élethalálharcot vívó amerikai nemzet oldalán. A szabadság ügyének szolgálata éppúgy vezérelte őt, mint nyughatatlan vére, mely kalandos-fordulatos életének megannyiszor irányt szabott. Olyan ember volt, akit bár katonavolta parancsszavakhoz szoktatott, mégis mélyen érintették a felvilágosodás eszméi. Nem is az amerikai útja volt az első eset, amikor az elnyomókkal szemben a szabadság zászlóvivőinek oldalára állt: korábban kapcsolatot keresett és talált az országa felosztása ellen küzdő lengyel nemesi mozgalommal, amiért aztán hazájában súlyos börtönbüntetést és vagyonelkobzást kellett elszenvednie. Bostonba való megérkezését követően Kováts Mihály az egyesített amerikai hadsereg főparancsnokával, George Washingtonnal tárgyalt, aki ezredesi rangot adományozott neki, s hamarosan megbízta azzal a feladattal, hogy gróf Pulaski Kázmér, lengyel brigadéros oldalán európai mintára szervezze meg az amerikai könnyülovasságot (tulajdonképpeni huszárságot), s állítsa föl ebből az alakulatból - kiegészítve azt némi gyalogsággal és tüzérséggel - az Első Amerikai Légiót Nos, Kováts ezredes a parancsot, mint élete során annyiszor, most is fegyelmezetten végrehajtotta.Nagy szakértelemmel és fáradságot nem ismerő vasakarattal hozta létre, teremtette meg a légiót, s képezte ki állományát valóban hadra fogható, ütőképes csapattá. Elvégzett munkája nagyságát és színvonalát jól példázzák azok a győzelmek, melyeket a légió a kitünően felszerelt és kiválóan képzett angol reguláris csapategységek fölött aratott. Ezek legjelentősebbike az 1779. május 11-én megvívott charlestoni csata volt, amelyben Kováts ezredes vezetésével, egy meglepetésszerü bátor huszárrohammal sikerült a hússzoros túlerőben lévő angol csapatokat visszavonulásra késztetni, s az amerikai Dél stratégiai jelentőségű kulcsvárosát, Charlestont megmenteni. A csatában a vezénylő parancsnok, Fabricy Kováts Mihály hősi halált halt. Flalálmegvető bátorsága, parancsnoki erényei, kiváló katonai szakértelme előtt azonban nem csak alárendeltjei és tiszttársai adóztak tisztelettel, hanem ellenfelei, az angolok is sokáig úgy emlegették, mint aki “a forradalmárok legkitűnőbb katonája” volt. A magyar hős történelmi tette és önfeláldozása az utókor számára is például szolgál. Jól jelzi ezt, hogy olyan amerikai magyar képzőművészeket ihletett meg, mint Bényey Zoltán, Bodó Sándor, Finta Sándor, Koszorús- Varsa Gabriella, Raskó Aurél és mások. Halálának 200. évfordulójához közeledve, 1976-ban határozták el először amerikai magyar vezetők, bizottságot alakítanak annak érdekében, hogy Washingtonban szobra álljon Kováts ezredesnek. Kezdeményezésüket a Kongresszushoz is eljuttatták, ahol, mint azt az az év augusztus 2-án kelt, 1040-es számú képviselőházi határozat rögzíti, Fabricy Kováts Mihály emlékének megörökítéséről döntés született. így aztán Dr. Béky Zoltán püspök felkérésére Takács Pál, az 1956os menekültek körébe tartozó, helyben élő szobrász és festőművész hozzáláthatott a szoborterv elkészítéséhez. A hamarosan megszületett mű kicsiben is monumentális erejű, lélegzetelállító művészi alkotás. A pillanat drámaiságát ragadja meg - azt a végzetes pillanatot ábrázolja ugyanis, amikor Kováts ezredest lovasroham közben a halálos golyótalálat éri -, s szimbolikusan fogalmazza meg hőse hitvallását (“Fidelissimus ad mortem”, magyarul “Hűség mindhalálig!”) azzal, ahogy a kompozícióban a lováról lebukó magyar parancsnok a szabadságot jelképező amerikai zászlót még esés közben, utolsó, görcsös mozdulatával is a magasba tartja. Takács Pál szobrában Fabricy Kováts Mihály nem nyalka huszár, nem ádáz katona, nem a történelem egykor élt, s mára személytelenné vált alakja. Ez a szoboralak, bár az arcát szinte nem is láthatjuk, mégis eleven személyiség, egy villanásnyira velünk él, előttünk zajlik haláltusája, érezzük fájdalmát, s azt a kétségbeesett akarást, amelytől bennünk is izzani kezd az eltökéltség, ami őt űzte-hajtotta-futötte, küzdeni a szabadságért, küzdeni, ha kell, bármi áron! A mű elkészült - szobormodellként ugyan, kicsiben, és bronz helyett még égetett agyagból -, a mű megszületett, de a terv akkor puszta terv maradt. Ma már nem tudni pontosan, mi okozta a sikertelenséget, de tény, hogy a szoborállításhoz szükséges pénznek csak töredéke gyűlt össze, s az elképzelésre lassan rárakódott a múló idő mind vastagabb porrétege. Szervezetek és személyek cserélődtek, a kongresszusi határozatnak nem volt, aki érvényt szerezzen, évtizedek múltán az alkotó is elhunyt, nem maradt más, csak Teca, a művész özvegye - aki példaadó hűséggel és odaadással gondozza férje gazdag hagyatékát - csak őbenne élt a hit töretlenül, hogy az amerikai magyarok régi álma, a washingtoni Fabricy Kováts Mihály emlékmű egyszer megvalósul.
