Fraternity-Testvériség, 2002 (80. évfolyam, 1-4. szám)
2002-01-01 / 1. szám
Page 12 TESTVÉRISÉG Végh Sándor Karácsony a világ másik végén - Református magyarok között Több, mint húsz órányi repülőút a legedzettebb szervezetből is kiűzi az ünnepi hangulatot. Az Ádvent izgalmát szűk ülésbe préselt türelmetlenség váltja fel, és csak a legelszántabb lélek tudja a kerekek földre érésekor nyomban elfelejteni a kimerültséget, hogy a szeretet szent ünnepét azt megillető áhitattal köszöntse. Mi pedig erre vállalkoztunk, amikor a megszenvedett New York repülőteréről nekivágtunk a legtávolabbi lakott kontinens felé vezető útnak. A Fitzroy-i (Melbourne) Magyar Református Templom. Ausztrália mindentől igen távol esik, talán ezért is vágytunk oly régen, hogy lássuk ezt az országot mely izgalmat és a megszokott nyugati kultúrával vegyített egzotikumot ígért, hogy szimbólumait, a Sydney Operaházat, a szabadon kergetőző kengurukat,kósza koalákat és a szörfözőkkel teli tengerpartokat kontextusba helyezzük. Gyerekkorunk óta vágytunk “Óz földjére”: a vörös homokos sivatagok, a papagájokkal és más trópusi állatokkal teli esőerdők, a krokodiloktól nyüzsgő mocsarak, pálmafával szegélyezett tengerpartok életreszóló izgalmakat ígértek. Vártuk nagyon a kalandot, ám semmi sem tudott igazán felkészíteni azokra a lélegzetelállító szépségű tájakra, és magávalragadó városokra, amellyekkel Ausztrália fogadott. Persze az első napokban gyakran váltogatták magukat az apró meglepetések. A Mikulás rövidnadrágban jött, míg ellenkező nemű párja mini szoknyában. A karácsonyi díszítések sok helyen a pálmafákat ékesítették; a Mikulás szánját kenguruk húzták. A lépcsőkön vagy szűk folyosókon szembejövő embereket, a jobbos közlekedés berögződéseiből következően, rendszerint jobbról, míg ők engem balról próbáltak kikerülni - számos mulatságos egymásba ütközést eredményezve. Ajárdáról lelépve mindig a rossz irányba néztünk, és a busz is eleinte meglepetésszerűen a másik irányból érkezett. Az autóvezetés első órái is szó szerint a balkezesség jegyében teltekel. Rendszerint az ablaktörlővel indexeltem, és négyes után hátramenetbe próbáltam sebességet váltani. A közlekedési mássághoz a rengeteg körforgalom, és néhány furcsa szokás, mint például a Melboume-i horog-fordulás, azaz a bal sávból történő jobbrakanyarodás is hozzájárult. Aztán a második hétre mindez természetessé vált. Ami viszont nem hiányozhatott a természetességből, az a karácsonyi istentisztelet magyar nyelven. Az ember bárhol is jár a világban, az ünnepi Ige anyanyelven szól igazán a szívhez, s méginkább ha a szűk családi kör távol ünnepel. A kapcsolatot megtalálni velük és a sokezer magyar keresztétnyel abban az órában csak Isten szavának magyar tolmácsolásában lehetséges. Ezt tudván már hetekkel utazásunk előtt lázas keresésbe kezdtem az Interneten, hogy hol is találhatnánk magyar gyülekezeteket Melbourne környékén. Csupán egyetlen templomot találtam, ahol weboldal és email cím is szerepelt, a város Fitzroy nevű kerületében. Lelkészük, Dézsi Csaba, napokon belül válaszolt, hogy szeretettel várnak. Karácsony napján - a fehér hó és hideg helyett - egy csendes és meleg vasárnap délelőttre ébredtünk. Az északi félteke emberének egy augusztusi napon van ilyen érzése. Emlékszem gyerekkoromból, hogy ilyenek voltak a vasárnapok a nyár derekán otthon, Debrecen utcáin; mindenki bezárkózott a besötétített hűs szobákba, az utcák üresen kongtak, a csendet csak a néha tovazötyögő sárga villamos zaja verte fel. Végh Sándor és V. Velenyi Edit a templom kapujában. Ám most Karácsony volt, és mi Melbourne-ben voltunk. A villamos nagy kanyart vett, amikor kissé késve észrevettük a magyar templomot. Szürke kőből épült, magas tomyú, impozáns templom, mellette egy pisztáciazöldre festett épület, melyet a Bocskai név díszített. Milyen jó érzés is ez, egy templom a világ egy távoli sarkában, és
