Fraternity-Testvériség, 1999 (77. évfolyam, 1-4. szám)
1999-04-01 / 1. szám
Page 8 TESTVÉRISÉG KÖSZÖNTŐ. Elmondotta Bertalan Imre 1999 febmár 21-én, az Amerikai Magyar Szövetség alapítása 93. évfordulóján, a floridai Sarasota-ban tartott Igazgatósági Gyűlésen. Wass Albert írja A Hontalanság Hitvallása című versében: “mert hirdetem, hogy testvér minden ember hogy egymásra kell leljen végre egyszer mindenki, aki jót akar. ” A költői műfaj, amely minden írását áttüzesíti: végrendelet erejű hitvallás. Wass Albert elkötelező erejű hagyatékát számunkra, amerikai magyarok számára, ezek a sorok tartalmazzák. Mert, hogy mindenki jót akar, az nem kétséges. De, hogy a jóakarat emberei egymásra találjanak, ez koronként megvalósítandó feladat. Egymásra találni - ez volt a Cleveland-ban 1906-ban tartott Népgyűlés célkitűzése. Egymásra lelni, ez volt az 1928. évi buffalói Nemzetgyűlés felhívása. A Buffaloban nyilvántartott 272 amerikai egyesület nem szűnt meg létezni, csupán az egymásra találás készségében elfogadta a tanácsbahivást, aláírta a szándéknyilatkozatot. Előbb Clevelandben, majd Buffaloban az amerikai magyarok kollektív gondolkodásban egymásra találtak. Amerikai magyar történetünk lassan feledésbe süllyedő első századának jövőt formáló ereje a közösségi gondolkodás. Biblikus szemléletükkel szólva: őrizője vagyok az én testvéremnek. A század kulcsszava a törődés. A törődés lelkülete kollektív alkotásokat, Amerika szintű intézményeket szült. Nem volt többé “kitántorgott magyar”, mert a hányatott életű egyén már a közösségi élet védelmében élt. A templom, iskola, testvérsegítő egyesület, nyári magyar iskola, magyar ház, klub, színpad, énekkar, piknik, a templom köré telepedett magyar üzletváros, a mindebből összeállt, az egykori falu- közösséget pótló magyar városrész, megtartatásuk megannyi végvára, mindez együtt a ma kedvező statisztikaként szívesen idézett másfél millió amerikai magyar etnikum bölcsője, egy századon át melegágya volt. Egy alkotásokban nagy kor most van végződőben, egy lehetőségeiben gazdag kor most van kezdődőben. Közös feladatunk, hogy kiértékeljük az elmúló kor ma is birtokunkban rejlő, jövőt formáló erőit, anélkül, hogy múltba temetkezve a tegnap beidegződésének áldozatává válnánk. Orvosolandók az új kort jellemző én-kultusz tünetei, egyén és szervezetek részéről az élrekerülés kísértése. Mert ma se az “ÉN”, hanem a “MI” a kulcsszó! Nem vagyok, hanem vagyunk! A különbözőség hangoztatása, atomizálódásra vezet. Van helye az individualista gondolkodásnak, de csak akkor, ha átmeneti és alárendeltje egy újra megfogalmazott kollektív alkotó készségnek. Tisztázandó a nemzet-fogalom. Az elmúló század során nemcsak az a tétel dőlt meg, hogy “Extra Hungáriám non est vita,” hanem az is - és ezt nagyon nehéz kimondani- hogy “Anyelvében él a nemzet.” Ezen a ponton idézek Jeszenszky Géza nagykövetnek a közelmúltban New Brunswickon tartott magyar találkozón elhangzott beszédéből: “Napirenden van, hogy ősszel, hetven év után, ismét nemzetgyűlésbe hívják az amerikai magyarságot, melynek legfőbb témája a nemzedékváltás, valamint a kettős kulturális és nemzeti elkötelezettség megtartása lenne — az anyanyelvet már nem beszélő generáció számára is.” Buffaloban eleink jól fogalmaztak, amikor a nemzetgyűlés nevet választották. Fogalmazásuk időtálló. A diaszpóra az akkori felmérésben éppen úgy, mint a mai kiértékelésben, tehát úgy, ahogy ma van, színtiszta magyarságában, kétnyelvűségében, avagy angol ajkú magyar kötődésében, immár hazai látás szerint is - és ez nagyon fontos újszerű felismerés - igenis része a nemzettestnek. A találkozó jeligéje is jól fogalmazott: “Amerikai Magyarság Nemzedékről Nemzedékre”. Találó Németh Zsolt államtitkár ugyanott elhangzott megállapítása: “Ennek a közösségnek, az amerikai magyarságnak a jövője itt, az Egyesült Államokban fog eldőlni. Ehhez szükséges, hogy a közösség minden tagjában legyen meg a szándék, hogy elvégezze azt, amit csak ő tud elvégezni”. Megszívlelendő gondolat most, amikor a nagygyűlést érintő szándéknyilatkozat szervezetek és egyének százai felé útban van. Egy korabeli lelkipásztor gyülekezetében egy bibliai idézettel egészítette ki a nemzetgyűlésre szóló meghívót: “Annak okáért mi is, akiket a bizonyságtevők akkora fellege vesz körül, félretéve minden akadályt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő teret” (Zsid.12,1). Mert a magyar élet mindhárom létezési formájában, így a diaszpórában is küzdéssel kirakott élettér, Istentől kimért pálya, melynek futására a történelem Urától van egyenes parancsunk. Bertalan Imre
