Fraternity-Testvériség, 1999 (77. évfolyam, 1-4. szám)
1999-07-01 / 2. szám
FRATERNITY Page 9 BESZÁMOLÓ A MISKOLCI DESZKATEMPLOM FELSZENTELÉSÉRŐL Kezemben a színes kiadvány, s benne a megrázó és drámai emlékezés, Nt. Kádár Péter lelkipásztor szavai, aki ezzel a felhívással fordult a nemzethez: “Egyházunk, városunk és nemzetünk ékessége, kedves Deszkatemplomunk üszkös romokban áll. Gonosz kezek borították lángba. Mély bánat emészti lelkünket, sírva kérdezzük: miért? Egy gyülekezet hontalanul várja a közelgő ünnepeket. Egy város dermedten gondol a jövőre: mi következik még? Egy nemzet szívén ül a gond: hát itt tartunk? Ez a templom egykor az élet virágait viselte díszéül, mert a hit élni akarása emelte. Lélek, lobogó szív, tűzben feltámadó főnixmadár képe, hangja ékesítette. Bár ezek valamennyien hamuvá égtek, szívünkben nem hamvadnak el. A madár újra feléled a hamuból, mert élet van benne, elpusztíthatatlan. A hit krisztusi ereje csodákat tehet, ha elfogadjuk. Most még csak a kormos falak látszanak, de már ott éledezik a lelkünk mélyén. Végy részt a csodában, cselekedj érte, s hidd el, hogy a Lélek a templom madara, az Élet újjáéled! A Miskolci Deszkatemplomért Alapítvány az alábbi számlaszámon várja az adományokat: 11734004- 20433031 OTP Bank Rt.” Ezek voltak Nt. Kádár Péter prófétai sorai, aki mérhetetlen fájdalmát cselekvő hitté tudta lendíteni 1997. december 4. óta, a tragikus nap óta mind az öröm és hálaadás napjáig, 1999. május 2—ig. “Amikor kiderült, hogy szándékos gyújtogatás történt és őrizetbe is vették a bűncselekménnyel alaposan gyanúsítható 28 éves miskolci férfit, még nehezebb volt a miért kérdésre mit mondani. Arra szerettem volna ráirányítani a figyelmet, hogy nemcsak az embert kell itt keresni, meglátni és azonosítani, hanem azt a szellemet, ami e mögött van, s ami tulajdonképpen a pusztulás szelleme. A másik oldalon pedig nem szabad megfeledkezni a pozitív hitről, hogy az Úristen mindent tud, az 0 megengedő akaratával történik minden. A bibliából tudjuk, hogy a tragédiáknak van valami értelme. Tudnunk kell, hogy Isten ebből a rosszból is valami jót fog kihozni. Valami jót amit most még nem látunk, nem tudunk, de abban a szilárd bizalmunkban megmaradhatunk: Isten velünk van.” (Nt. Kádár Péter szavai.) Ez a csoda megismétlődik újra és újra. Ez történt a miskolci Deszkatemplommal is. A legendák fonixmadara csodálatos módon feltámad. Hiába pusztítja a tűz, újraéled. A református egyház jelképében is ott van ez a madár. így a Deszkatemplom újjáépítéséhez adományt kérő szórólapokon is az ő példájára hivatkozva buzdították az embereket: legyenek részesei a csodának. És meghallották ezt a kérést ezrek, sok tízezrek. Jöttek az adományok. Egyházak, gyülekezetek, iskolák, intézetek, magánszemélyek, vállalatok, jótékonysági egyesületek, sokan, sokan. Nemcsak Magyarországról, de Erdélyből, a Felvidékről, Kárpátaljáról, Nyugat-Európából, Észak-Amerikából érkeztek a kisebb és nagyobb adományok. Az összefogás és a felelősségvállalás jelei. A szeretet nevében összefogott a magyar nemzet. Ezzel kiábrázolódott a hitvallás: nem templomot rombolni, hanem templomot építeni akarnak a magyar nép legjobbjai. Az Országos Műemléki Felügyelőség szigorú előírásokkal őrködött azon, hogy minden ugyanúgy épüljön újjá, ahogy volt. Gyönyörű munka volt ez a templomépítés. Akik a terveken dolgoztak, azok munkájukkal, önkéntes hozzájárulásukkal mutatták meg hitüket. Az építészek a tehetségük legjavát adták: Makovecz Imre vállalta a fővédnökséget. Mérnökök, szakemberek, kivitelezők stábja teljes odaadással és összefogással dolgozott. Erdélyből érkeztek székely fafaragó mesterek, akik művészi munkával, kézi faragással míves és hiteles remekművet alkottak. Számítógépes tervezéssel rekonstruálták a legoptimálisabb tervezetet a legmodernebb műszaki megoldásokkal. Pl. a tüzelháritó berendezés egy rejtett műszer, ami, ha tüzet észlel, automatikusan megnyitja az épület sarkain elhelyezett csapokat. A templom új tartalommal lényegült meg: művészi kezek és szerető, gondos szaktudás formálták újjá ezt a krisztusi tüneményt. A templommal együtt épült a szellem, a lélek is. Először elkészültek az újjáöntött harangok, s fel is szentelték őket tavaly év végére. A templom külső szerkezetének felépítése is befejeződött a tél kezdetére. Hátra volt a templom belső berendezése. Ahogy a pénz engedte, úgy haladt a munka. Még hiányzik az orgona, s vannak hátralévő munkák. Nagyon sok kiadást emésztett fel a teljes építkezés: 210 millió forintot. Tartalék nincsen, ezért érvényben van még az adakozásra ösztönző kérés: Vegyél részt a csodában! A felszentelés napját kitűzték 1999. május 2-re, ami Anyák Napja Magyarországon. Három istentiszteletet tartottak, de minden esetben kicsinek bizonyult az új templom. “Azért vannak itt sokan az örvendezésben - ahogy ezt Dr. Orbán Viktor miniszterelnök a felszólalásában mondta - mert a bajban is sokan együtt voltak.” Minden magyar püspök jelen volt, nemcsak a magyarországi, de a határokon túli Magyar Református Egyház püspökei és elöljárói is. A polgármester, a város vezetői mind együtt ünnepeltek. A Magyar Televízió élő adásban közvetítette a délutáni istentiszteletet. Rendkívüli és felemelő volt mindhárom felszentelő, hálaadó istentisztelet. Ezt szavakkal elmondani nem lehet, ez életre szóló élményünk maradt. Férjemmel, Nt. Lukácsi Lászlóval mindketten köszöntést adtunk át az amerikai magyar református gyülekezetek nevében. Boldogok vagyunk, hogy ott lehettünk és osztozhattunk az örömben. Köszönjük minden gyülekezetnek, az Egyházkerületeknek, Lelkipásztoroknak az adakozásban és az imádságban való segítséget! Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség! Lukácsi Éva, Miami, Florida „...a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, a mely felől azt mondottad: ott lészen az é nevem...” (Királyok 1. könyve 8,29)
