Fraternity-Testvériség, 1997 (75. évfolyam, 1-4. szám)
1997-07-01 / 3-4. szám
FRATERNITY Page 7 ellenállni az elveszett, kétségbe esett nyája halálsikolyának, nemcsak a “nemzet napszámosa” volt itt, hanem nyájának olyan pásztora, akire hálásan emlékeztek és bizalommal számítottak az Amerikába kitántorgott juhok és bárányok. Mert miről is volt szó? A múlt század nyolcvanas éveiben elütött a vonat egy magyar kislányt Norwalkon, s ez felhívta a figyelmet arra, hogy a városban van egy százakra menő pásztor nélküli nyáj, amelynek szüksége van lelki táplálékra, anyanyelvűket értő vezetőkre, hitüket tápláló egyházra. De senki sem gondolt arra, hogy fel kellene venni a kapcsolatot a magyarországi református egyházzal, a lelki édesanyával, hanem az ottani kongregacionista vezetők indították meg a maguk “missziói” munkáját az elárvult magyar reformátusok között. Eleinte örömmel fogadták a magyarul szóló prédikációkat, de rövidesen rájöttek, hogy más volt azoknak a hangzása, mint az övék volt Abaujban, s olyan pásztorra vágytak, akinek a hangját ismerik. így fordultak Dókus Gábor felé, aki értük vállalta családjával együtt a félelmetesen nehéz úttörő szolgálatot. Amikor az Úr Jézus megbízta Pétert juhai őrzésével, azt kérdezte tőle: “Simon, Jónának fia, szeretsz-e engem? Jobban szeretsz-e, mint ezek?” A pásztori megbízatás elengedhetetlen feltétele elsősorban nem a teológiai képzettség, hanem a megfeszített és feltámadott Úrhoz való hűség, az agapé, a szeretet. Dókus Gábor eleget tett a lelkipásztori képzés formális követelményeinek is az Új Világban, de szolgálatának titka ez a szeretet volt, amellyel ragaszkodott Urához és nyájához. 43 éves amerikai tartózkodása alatt sok mindent csinált: járt úttörő missziói utakon New Jerseytől Nova Skóciáig, szervezett gyülekezeteket, ott volt a Református Egyesület megalakításánál és a legrégibb egyházmegye szervezésénél, de a legmaradandóbbat South Norwalkon alkotta gyülekezetét építő, pásztori szeretetével. Dókus Gábor a másokért élő pásztori szeretet embere volt mindenütt és mindenkor. Ebben van emberi nagysága. Kalassay Sándor, aki egy életen keresztül volt barátja és munkatársa, jegyezte fel, hogy egyszer egy forró nyári éjszakán egy családhoz voltak beszállásolva Trentonban. Hajnalban, amikor még alig pitymallott, felébredt, s Dókus Gábort már nem látta az ágyban. Megkérdezte, miért kelt fel oly korán, s Dókus Gábor így felelt: “Mert azt akartam, hogy te jobban tudjál aludni.” “Ez a jószívűség, ez a szeretet, mint aranyfonál, húzódik keresztül egész életén” - teszi hozzá Kalassay Sándor. Vagy ahogy Takaró Géza fogalmazta temetési prédikációjában: “Élete attól a naptól fogva, hogy megérkezett Amerikába, szakadatlan munka volt a maga népéért és a South Norwalk-i magyarságért, akiket megtanított imádkozni, dolgozni és mosolyogni” - a saját élete példájával! Most emlékművet állítotok itt Fonyban, az elsőt Magyarországon azoknak a lelkipásztoroknak az emlékére, akik az Amerikai Egyesült Államokban szolgáltak és haltak meg. Vagyis érzitek, hogy szimbólum, jel, utalás ez valami olyasmire, ami nincs még a köztudatban, de aminek a jelentése, értelme megéri az áldozatot. Mi ez? Hadd sűrítsem a feleletet egy mondatban: A Dókus emlékműnek csak akkor van értelme, ha táplálja bennünk a három létmódban élő magyarság lelki összetartozását és küldetését, az Egyház közösségében. Az köztudott hogy a magyarság három létmódban él: anyaországbeliek (10 millió), kisebbségben élők (3.5millió) és a történelmi Magyarország területén kívülre került szórvány magyarság (2 millió 43 országban). Ennek az emlékműnek tudatosítani kell bennetek ezt a tényt! De nemcsak a tényt kell tudatosítani, hanem azt is, hogy mi összetartozunk egy küldetés szolgálatában. Az a tény, hogy Dókus Gábor egyházi, tanítói és gyülekezeti lelkipásztor volt, kell, hogy tudatosítsa bennünk összetartozásunk táplálásának lelki természetét. Vagyis azt, hogy ha az anyaországbeliek Isten országa polgáraiként töltik be küldetésüket, a kisebbségben élők Isten kisebbségeként tapasztalják meg az Úr hatalmas tetteit, a diaspórába szorultak pedig az Isten magvetésének látják helyzetüket, akkor az Egyház missziójában találunk egymásra és egy MÁS összetartozásra, értelemre, szolgálatra. Ez a látás lehet érthetetlen naivság a Krisztuson kívüliek számára, de nekünk, akik az Ö testének tagjai vagyunk, éltető “remény” és áldott kiváltság. Nos, ha a Dókus emlékmű ilyen ihletést sugároz Fonyba, Abaujba, a Magyarországi Református Egyházba, a három létmódban élő magyarságba, akkor nemcsak a Dókus Gáborhoz hasonló úttörők emlékét ápoljuk hiteles módon, de jelen kritikus helyzetünkben is igaz jövendőt szolgálunk népünk javára és Isten dicsőségére. Úgy legyen!” Dr. Bütösi János ATTENTION MEMBERS Part-time Offer Tke Federation needs part-time agents to sell life insurance! if you are interested in a part-time opportunity, contact tke Home Office at (202)328-2630.
