Fraternity-Testvériség, 1993 (71. évfolyam, 1-4. szám)

1993-10-01 / 4. szám

FRATERNITY

Page 11

develandi West Side-i református lelkésszel. Irányításával ünnepelte 1916-ban a West Side-i református egyház fennállásának 10 éves évfordulóját. Csutoros ez alkalomból megírta az egyház krónikáját. Ebben színes képet fest a bevándoroltak egyházának jellegzetességeiről, az egyszerű emberek papjának sokirányú munkaköréről és az egyházi közösségekről, melyek ebben az időben a vallásos élet mellett a társas tevékenység, a magyarságtudat ápolásának a központját is jelentették. Csutoros tiszteletes úrra többször járult közvetítő szerep sztrájkok alkalmával a vitás kérdések tisztázásában a Kuntz művek és alkalmazottai között. (Kuntz Tivadar magyarországi származású gyáros üzemeiben sok magyar dolgozott.)

A clevelandi West Side-i lelkész küzdelmes posztját Csutoros Elek 13 évig töltötte be. Különösen nehéz évek voltak ezek nemcsak a lelkész, hanem a kint élő magyar közösségek életében is: az első világháború nehéz évei, amikor előítéletek zúdultak a magyarokra, mivel szülőhazájuk az ellenséges oldalon volt, a trianoni béke hazát csonkító friss fájdalmának elviselése és elviseltetése, majd később az u.n. “csatlakozottak” kiszakadása a magyarországi anyaegyház kötelékéből. Emberpróbáló évek voltak ezek egy gyülekezetei szolgáló magyar lelkész életében.

1926-ben lemondott a West Side-i református lelkész posztjáról és elfogadta a columbusi egyház meghívását. Visszaemlékezésében azzal érvelt, hogy “elfogadtam, mert már két gyermekem tanult az Ohio State Universityn.”

1930-ban nagy megtiszteltetés érte az óhazából. A debreceni Tisza István Tudomány Egyetem tiszteletbeli doktorrá választotta. Csutoros Elek kilenc évig lelkészkedett Columbusban és 1935 szeptemberében mondott le és vonult nyugalomba. Még 10 évet tölthetett szeretett családja körében 1950-ben bekövetkezett haláláig.

Dr. Puskás Julianna

Album of Our Founding Fathers

As we approach the 100th anniversary of our Federation, we turn our attention to some of the most outstanding persons who helped to build and form the Federation during the last 100 years. We would like to honor their memory by introducing them to our readers in a “series of portraits” to enable them to gain an insight of the rich history of our past. After all, if we have a good knowledge of where we came from, we will be better able to chart our course for the future.

George Dózsa, President

ELEK CSUTOROS

(1865-1950)

We have to include Elek Csutoros among the “grand old pioneers” of the Hungarian Reformed clergymen and leaders of various civic societies.

For 38 years he worked strenuously as an American Hungarian pastor. He had a unique talent to establish churches and societies; he held several positions in the American Hungarian public life, i.e. he was vice-president, then from 1899, twice president of the American Hungarian Reformed Federation, and president of the American Hungarian Association of Cleveland.

Elek Csutoros was born on July 12, 1865 in Kismarja, in the county of Bihar. His father was István Csutoros, a carpenter.

Elek studied at the Kollegium of Debrecen where he subsequently attended the Theological Seminary. To support himself, he tutored younger students. In 1889, he graduated from the Seminary, and as a chaplain, he tutored for three years the sons of a wealthy landowner. Although he later assumed the position of chaplain and school principal, he did not receive a call to a parish. Thus he applied for the position of minister in Cleveland, USA.

The first Hungarian Reformed Church was founded in Cleveland in 1891. The difficulties revolving around the formation of this church completely exhausted the energy of the three former clergymen. Csutoros became the fourth Hungarian Reformed pastor of the East Side Church till 1913.

With his wife and child he departed to the new World on October 7, 1898, and already on October 20th he delivered his first sermon in Cleveland. From his recollections of that day, we read: “The church was filled with people. I cried together with them. Their tears were the tears of joy because after half a year, they could finally hear God’s word in their mother tongue. On the other hand, my tears were shed for my dear motherland, Hungary. Had I known what awaited me in this call, I would not have dared to venture out. During the half year before my arrival to the church, the small congregation had decreased so that I had to go from door to door to visit the members and gather them together again. In the meantime, I also had to go at least twice a month into various cities where numerous Hungarians had settled. I travelled when it was hot, when it rained, when it was cold; I traveled by train, by wagon, even on foot to call on the Hungarians who were scattered in the mining regions. I founded about 15 churches, and I laid the cornerstone of just as many churches. The new congregations I helped by finding pastors from our homeland, and when the first church district was established, I became its dean.”