Fraternity-Testvériség, 1991 (69. évfolyam, 1-4. szám)
1991-07-01 / 3-4. szám
Page 8 TESTVÉRISÉG Magyar Reformátusok II. Világtalálkozója RAVASZ LÁSZLÓ ÉS A DIASPÓRA EGYHÁZ A tu 5 ok ti. A magyar reformátusok II. Világtalálkozója során avatták fel a budapesti Kálvin téri templom falán Ravasz László püspök emléktábláját. Az avató beszédet Dr. Bertalan Imre mondotta. A beszéd adalék az amerikai magyar reformátusok történetéhez. Ezért közöljük a maga egészében. AZ 1930-AS ÉVEKBEN történt. Bekapcsoltam diákkoromban a rádió vasárnap reggeli református adását. A bemondó közölte, hogy Ravasz László püspök prédikál, és hogy a közvetítés a Kálvin téri templomból történt. A textust Jakab leveléből vette. Azzal kezdte, hogy a levél a szétszórtságban élő gyülekezeteknek szól, akik görögországi és kis-ázsiai diaszpórákban élnek. Magára az igehirdetésre már nem emlékszem, mert telepes rádióm végigrecsegte az adást. Végül is elült a zavar és a bemondó szavait már tisztán értettem. Közölte a hallgatókkal, hogy a prédikációt viaszlemezre vették, és a nap folyamán sugározzák az Észak-Amerikában élő magyaroknak. Ez a bejelentés megragadta figyelmemet, eszembe juttatta nem annyira Amerikát, amelyet soha nem láttam, mint inkább azokat a falumbelieket, akikkel egykor együtt éltem, és akik lelkipásztor édesapám áldásával időröl-időre nekivágtak a nagy útnak. Hogy is gondolhattam volna akkor, hogy néhány év múlva sorsukban osztozom? Hogy az egyéves nyugati ösztöndíjas útból máig tartó életút lesz? És hogy eljön az idő, amikor fordított irányba hangzik a prédikáció. Amikor a diaszpórában élő lelkipásztorok egy egész nemzedékének igehirdetését közvetítik négy évtizeden át vasárnapról vasárnapra egy jól ismert hullámsávon (Szabad Európa) a Kárpátok koszorújában élő hallgatók számára. Dehogy is gondolhattam akkor, hogy tagja leszek annak az amerikai magyar református küldöttségnek, amely nemcsak köszöntést hoz a II. világtalálkozóra, de domborművet avat - hálája jeléül - Ravasz László *Ce °f HungarV“0’*' A Debreceni Református Kollégiumnak juttatott adományt átveszi Kocsis Attila főigazgató. emlékére, éspedig ezen a helyen, ahol az említett igehirdetés elhangzott. DE MIÉRT A DOMBORMŰ és miért éppen Ravasz László emlékére? Ha Tiszáninnen vagy Tiszántúl valamelyik akkor élő püspökére emlékeznénk, az sokkal érthetőbb lenne, hiszen azokból az egyházkerületekből történt a tömeges kivándorlás. Budapest szívéig még nem jutott el Ady Endre fájdalmas panasza, aki a tömeges kivándorlás felett így kesereg: "Haj, pedig a magyar élet bomlik már..." Mi arra a Ravasz Lászlóra emlékezünk, aki népünk szellemi és lelki vezetői között a legbelátóbban foglalkozott a magyarság XX. században kialakult két új létezési formájával: az utódállamokban élő magyarokkal és a nemzettesttől messze szakadt szórvány magyarsággal. Az emlékezés azért is helyénvaló, mert Ravasz László személyiségével, tanításával, kegyességével beleépült az amerikai reformátusok történelmébe. Jóllehet kezdetben jó ideig inkább Sárospatakon és Debrecenben végzett lelkipásztorok szolgáltak amerikai gyülekezeteinkben, mégis bizonyos értelemben mindnyájan Ravasz tanítványok voltunk és vagyunk. Vaskos kötetei megtalálhatók minden amerikai magyar lelkipásztor könyvtárában. Az egyházi újságok hasábjain gyakorta találkozunk ma is újra közölt írásaival, gondolataival. Gyülekezeteink java részében a többség istentiszteleti nyelve angol, de van egy mélyrenyúló kapcsolat, egységet munkáló erő, amely eggyé teszi a két különböző nyelvű istentiszteleti közösséget: a Ravasz László szerkesztette, angol nyelvre is lefordított úrvacsorái ágenda. Azáltal él legérezhetőbben az alapítókat követő nemzedékekben atyáink szent hite. HOGYAN LÁTTA RAVASZ LÁSZLÓ a tengerentúli diaszpóra életét. Szemléletében három
