Fraternity-Testvériség, 1989 (67. évfolyam, 1-3. szám)
1989-04-01 / 2. szám
FRATERNITY PAGE 21 kapocs—végül is sikerre vitte a megálmodott tervet. Az ünnepélyes megnyitón többek között beszédet mondott Nicolas M. Salgó, az Egyesült Államok volt budapesti nagykövete, John A. Lynch, New Brunswick polgármestere, New Jersey-i szenátor, Dr. Bánlaki György, New York-i magyar főkonzul, Dr. Edward J. Bloustein,a Rutgers egyetem rektora és John J. Heldrich a Johnson & Johnson konszern alelnöke. Felszólaltak az amerikai magyarság legfontosabb egyházi, kulturális és mozgalmi szervezeteinek képviselői /többek között az Amerikai Magyar Református Egyesület, a William Penn Egyesület, a felekezetek, a Cserkészszövetség, stb./. Az éddig befolyt 1.7 millió dollárnyi adakozásból felépített létesítmény tervek szerinti működtetéséhez még további két millió dollárra van szükség. Az ezer dollárral hozzájárulok nevét dicsőségtábla örökíti meg az intézet falán. Jelentős összegekkel segítették az Alapítvány munkáját a Johnson & Johnson cég, New Jersey állam kulturális alapítványai, a Rockefeller és a Merrill Alapítvány, az Amerikai Magyar Református Egyesület, a William Penn Egyesület és más szervezetek. A megnyitó tiszteletbeli elnökségének névsorában többek között ilyen neveket olvashatunk: Dr. Zoltán Bay, Dr. György Kepes, Michael V. Korda, Yehudi Menuhin, Miklós Rózsa, Sir George Solti, János Starker, Dr. Edward Teller, Dr. Eugene P. Wigner és mások—valamennyien az Amerikai Magyar Alapítvány kitüntetettjei. Az intézmény gazdag képző- művészeti /kecskeméti naív művészek/ fotó /Cápa fivérek, Kertész André, Szász Suzanne/ és folklór kiállítással nyitotta meg kapuit, M* LEHET EMLÉKMŰVET FELÁLLÍTANI MAGYARORSZÁGON Vitéz Martonfalvay Hugó, a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének központi vezetője nyílt levélben kérte Németh Miklóst, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét, hogy "a második világháborútól napjainkig a haza szolgálatában meghalt magyar hősi halottnak legyen elismerve. . ." és róluk "szabadon lehessen egy szabad hazában megemlékezni." Németh Miklós miniszterelnök gyors és pontos válasza a hazai politikai légkör javulására vet újabb fényt. "Magyarországon semmilyen jogszabály nem tiltja ma sem a megemlékezést a háború áldozatairól, sem pedig az irántuk való kegyeletet tanúsító emlékművek állítását."—írja válaszlevelében. "Ez a kegyelet azonban nem illetheti meg azokat, akik a fasiszta terror részeseiként ártatlan embereket, polgári személyeket öltek meg, hiszen ez az áldozatok emlékét sértené." A miniszterelnök levele tiszta vizet öntött a pohárba: lehet hősi emlékműveket felállítani azon a földön, melyet vérrel áztattak a második világháború magyar hősi halottai és rokkantjai. Atrocitásokat elkövető katonák nem érdemlik meg a hős nevet, legyenek azok magyarok, németek, oroszok vagy valamelyik nyugati nemzethez tartozók. Voltak mindenütt ilyenek. A második világháború még életben maradt katonái a hősök emlékműveinek hiányát fájlalták. Elérkezettnek látszik az idő arra, hogy egységes nagy összefogással méltó emlékmű állíttassék Budapest egyik prominens terén, tiszteletre tanítva a felnövő nemzedéket azok iránt, akik életüket áldozták a hazáért. Ilyen nagyarányú adakozásra elsősorban a nyugaton élő magyar szervezetek és egyének lesznek képesek és hívatottak. Az Amerikai Magyar Református Egyesület hagyományaihoz híven elsőként áll e jó magyar ügy mögé és bízunk benne, hogy példánk széles körben követésre talál. Eszenyi László MAGYAR LÁBNYOMOK (continued from page 2) valóság. A könyv egy verssel végződik. "Levél Genfbe: 1938 íme néhány sor idézet a versből: "Szívünk súgdossa: Élni ó de jó. ... Nem mondja azt, uraim, sehol senki, hogy a békét a papíros teremti, nem hozza meg más, mint a szeretet, mert volt, hol nem volt, valaha régen csillag tűnt fel egy messzeföldi égen és született egy csodálatos ember. Meghirdette keletnek és nyugatnak: Ne tedd másnak, mit nem tennél magadnak!" Ez nem egyedül az elme alkotása. Ezt a szív inspirálta. Na de hát ezt Dr. Sziklay Andor jobban tudja mint én. O irta a verset. Dr. Chikes Tibor
