Fraternity-Testvériség, 1988 (66. évfolyam, 1-4. szám)
1988-04-01 / 2. szám
FRATERNITY Page 7 Nt. Bertalan Imre: EMLÉKEZÉS IRÁNYI PÜSPÖKRE Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy halála első évfordulóján emlékezzem és kedves hallgatóimat emlékeztessem a néhai püspök, Dr. Irányi László ökuménikus lelkületére. Mondanivalóm személyes megtapasztalásra épül. Ez adja szavaimnak a bizonyságtévő jellegét. A megboldogult számos találkozásunk alkalmával így szólított meg: Imre testvér. Érthető tehát, hogy most is testvér emlékezik a testvérre. A református lelkipásztor az ökuménikus életű római katolikus püspökre. Dr. Irányi László ökuménikus lelkületét csak az érti meg, aki tisztában van az "ökuménikus" szó jelentésével. Az "oikumené" görög szó. A karácsonyi evangéliumban Lukács használja, amikor elmondja, hogy a római császár az egész lakott föld összeírását rendelte el. Az ökumené jelentése tehát ott az: az egész lakott föld. Később az egyházi atyák, mint pl. Ágoston, ezt a szót nem az egész emberiségre értették, hanem az egész egyházra, a földkerekségén élő, szétszórt Isten-népre. Mikor az őskeresztény egyház zsinatai a közös hitvallást írták, azt ökuménikus, egyetemes hitvallásnak nevezték. így nevezzük ma is egyetemesnek minden keresztények hitvallását, az apostoli hitformát. Ez a hitvallás örök emlékeztető arra, hogy a keresztény egyház nagy családjának különböző tagjai összetartoznak, annak ellenére, hogy más-más templomban, más-más formák között imádják Istent. Ebből a tényből fakad egy nyugtalanító gondolat, éspedig az, hogy, mi hiszünk ugyan egy közönséges, azaz egyetemes keresztény anyaszentegyházat, de ez az egyetemesség még nem valóság, még mindig csak hit, tehát a reménység tárgya. Hallgatjuk Krisztus főpapi imáját, azt, hogy "mindnyájan egyek legyetek", az O nagy programját, azt, hogy legyen egy akol és egy pásztor, ugyanakkor szégyenkezve érezzük, hogy szétszórt, szétdarabolt, sokszor egymással szembenálló és egymásra vádaskodó gyermekei vagyunk, mi, különböző felekezetek, az egységünkért imádkozó Jézus Krisztusnak. Innen ered az az igyekezet, hogy azok, akik Krisztus imádságában már együtt vannak, maguk is munkálják az egységnek a megvalósítását. Röviden így jellemezhetjük a mi korunkban egyetemes igénnyel jelentkező ökuménikus mozgalmat. A római katolikus és protestáns keresztények közötti szervezeti egység létrehozására ma még kevés reménység van, mivel az egyház lényegéről és az Bertalan Imre, Az AMRE elnöke, köszönti Dr. Irányi László püspököt egység útjáról vallott tanítások ma még különbözőek. Viszont éppen a szervi egység hiányában válik szükségessé az összes keresztény egyetemlegességét kereső szolidaritás gondolatának ápolása, kifejezésre juttatása. Ez azt jelenti, hogy igyekeznünk kell megkeresni komoly és őszinte párbeszéd formájában mindazt, amit közösen hihetünk, és már cselekedhetünk az Ige szavaival "egymást szeretetben elhordozva". És úgy igyekezzünk megtartani a lélek egységét a békesség kötelékében, hogy az áthidalhatatlannak látszó tan- és szervezetbeli különbségek ellenére is oda tudjuk magunkat szánni az atyafiak között való egység őszinte keresésére, gondos ápolására és az együtt végzendő keresztényi és általános emberi szolgálatok teljesítésére. Az egység útja keresésében eligazít bennünket Isten Igéje: "az igazságot követvén, szeretetben mindenestől fogva növekedjünk abban, Aki a fő, az Úr Jézus Krisztusban". (Ef.4:15.) Kölcsönös törekvés az igazságra. Ez a lelkűiét a ma még áthidalhatatlannak látszó válaszfalak ellenére is közelebb hozza egymáshoz azokat, akik egyek a főben, az Úr Jézus Krisztusban. Ha ezt az utat járjuk, akkor felmérhetetlen áldások forrása lesz az egyház. Az Ige szavaival szólva "elhiszi a világ, hogy Isten küldött bennünket". így válik az egymást már elfogadni tudó keresztény felekezetek közössége az élet savává, az ízét vesztett világunk megízesítőjévé.
