Fraternity-Testvériség, 1987 (65. évfolyam, 1-4. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Page 10 TESTVÉRISÉG ISMÉT VAN KOSSUTH-HÁZ WASHINGTONBAN November 22-én, szombat délutáni forgalom hömpölyög az amerikai főváros központjában, ahol a Massachusetts sugárút beletorkollik a Dupont Circle tágas öblébe. A térre néző első sarkon egy vadonatúj kerítéssel övezett, frissen festett épület ormán amerikai és magyar zászlót lobogtat az őszi szél. Az épp lenyugvó nap utolsó sugarai megcsillannak a két zászló alatti fehér táblán, melyre ez van írva: Kossuth House. Az épület előtt magyar szó: kis magyar csoport gyülekezik a washingtoni új Kossuth-ház felavatására. Nagy nap a mai: házavatásra készül az amerikai főváros magyarsága és az ország legkülönbözőbb vidékeiről érkezett magyar vendégsereg. A dolguk után siető amerikai járókelők meg-megáll- nak, és kíváncsi pillantásokat vetnek a feldíszített házra és a körülötte gyülekezőkre. Éppen fényképezéshez készülök, amikor megáll mellettem egy idős amerikai házaspár. — What is this building? — int a férfi a magyar zászló felé mutatva. — The new Hungarian Kossuth House! — magyarázom. A férfi szeme fölcsillan: — He was a Hungarian freedom fighter, am I right? Nine- teenfiftysix! Budapest! — teszi hozzá lelkesen és a kezemet szorongatja. Elmenőben még visszainteget, közben a magyar zászlóra mutogatva magyaráz valamit a feleségének. Nem megyek utána, hogy tisztázzam a tévedést: ha az ő tudatában a kossuthi szabadságharc és ötvenhat összefonódik, úgy is jól van! Az új Kossuth-ház, az Amerikai Magyar Református Egyesület székháza, létezésével és nevével az örök magyar szabadságeszmény és élni akarás hirdetője itt, a távoli idegen világban, az amerikai főváros kellős közepén. És a nemzetiszínű zászló jelzi az arra járóknak: itt egy kis magyar végvár áll! Közben elkezdődik az ünnepség. Nt. Bertalan Imre, az AMRE elnöke üdvözli a megjelenteket és pár szóval vázolja a mai nap jelentőségét: a Református Egyesület kilencvenéves fennállását ünnepli s ugyanakkor új székházat avat. Az új épület oldalán hatalmas bronz dombormű Kossuth Lajos arcmásával: ennek leleplezése és megkoszorúzása lesz a mai ünnepség fénypontja. Jelkép ez, hogy a nagy magyar szabadsághős nevét viseli a székház; jelkép és hittevés a meg nem alkuvó kossuthi szabadságszeretet mellett. És talán Kossuth neve az egyetlen magyar név, amit Amerikában ismernek: ő volt az, akit közel másfél száz évvel ezelőtt tomboló lelkesedéssel hősként ünnepelt New York népe, s aki diadalmenetben vonult be a városba. A Kossuth-plakett, a magyar szervezet otthonának falán erre emlékeztet. Közben az emléktábláról lehull a lepel és a közönség tapsa mindnyájunk őszinte elismerését, tetszését fejezi ki a művészi alkotás iránt. Bodó Sándor festő- és szobrászművészünk műve méltó Kossuth nagyságához, méltó a helyhez és az épülethez, a nagy múltú egyesület központjához. (Sajnos a művész nem tudott részt venni az ünnepségen.) A református egyház nevében Nt. Király Zoltán és Nt. Ábrahám Dezső püspökök, a katolikus magyar közösség képviseletében pedig dr. Irányi László püspök avatta föl, illetve áldotta meg az emlékművet és az épületet. Az egyesület vezető tisztviselői, Tegze József országos titkár és Puskás Béla pénztáros piros-fehér- zöld virágokból összeállított gyönyörű koszorút helyeztek el a dombormű alatt. Ezt követően Bertalan Imre elnök egy kedves vendéget köszöntött: Mark Palnrert, az Egyesült Államok újonnan kinevezett budapesti nagykövetét. A nagykövet pár közvetlen szóval örömének adott hangot, hogy jelen lehet ezen a magyar ünnepségen. Ezután megtekintette a székházat. Az elnöki szobában kedves jelenetnek lehetünk tanúi: az elnök egy eredeti színes nyomatot adott át ajándékul az amerikai nagykövetnek. A kép Kossuth New York-i bevonulását ábrázolja. A követ nagyon örült az ajándéknak és ígéretet tett arra, hogy budapesti irodájának falán fogja elhelyezni. A székház ízlésesen berendezett helyiségeiben nagy a járás-kelés. A szobák, a tanácstermek és folyosók falán mindenütt az egyesület múltját megörökítő fényképek, festmények, okmányok s egyéb dokumentumok vannak. Megannyi drága emlék a múltból, a nagy elődök életéből. Az AMRE híven őrizte és őrizte ezeket a relikviákat, melyek által összefonódik a múlt és a jelen: a hétköznapokban a jövőért, a magyarokért folyó szorgos munkához a múlt nemes hagyományainak tisztelete nyújt értékálló aranyfedezetet. A felavatási ünnepség után bankett következett a Cosmos Club épületében. Hosszú lenne felsorolni és megfelelőképp méltatni a gazdag műsor minden mozzanatát, mindössze néhány részletet emelünk ki. Többen köszöntötték a jubiláló egyesületet, de mint az ökumenikus gondolat szép bizonyítékát, elsősorban dr. Irányi László püspök beszédének lényegét kell idéznünk:
