Fraternity-Testvériség, 1986 (64. évfolyam, 1-3. szám)

1986-07-01 / 3. szám

FRATERNITY Page 11 vén az ő alakját állította oda a magyarság képvi­seletében az utókor tiszteletére. Azzal pedig, hogy Bocskai fejedelem éppen a hontalanná vált hajdúk viharverte életéből épített védőfalat és gátat Erdély védtelen kapui, folyó­völgyei elé (amivel egyszersmind a magyar reformá- tusság legnagyobb központja, Debrecen városa köré is élő embergyűrűt teremtett), erős kapoccsal kö­tötte össze a „két magyar hazát” is. így aztán, a későbbi nemzedékek, kardforgatva, földet művelve, a debreceni és sárospataki kollégiumokban és egyre épülő templomaikban tudománnyal, hittel, jóléttel megrakodva őrködtek a saját és egész magyar nem­zetük szabadsága fölött. Bár a hajdú-fajta mindig szigorúan őrködött a maga kiváltságai fölött is, és ezért el nem mozdult volna a most már lassanként négy évszázadot meg­ért városaikból és mezővárosaikból, a későbbi nem­zedékek soraiból sokan elkerültek Magyarország és Erdély más vidékeire, sőt ide, az Amerikai Egyesült Államokba is. Célszerű tehát megemlíteni (hátha lesznek, akiket érdekelni fog), hogy a ma élő haj­dú-utódokat, református vallásukon és színmagyar vidékhez kötő származásukon kívül még egy má­sik, szemmel is látható kapocs is összeköt az a Bocskai István által a hajdúságot letelepítő ado­mánylevéllel együtt adott nemesi címer, amelyet együttesen és külön-külön, egyénenként, családon­ként vagy intézményeik által, minden időkre joguk van használni, nekik is, utódaiknak is. Ez a „Hajdú-címer”, amelynek a leírása és képe a családtörténészek előtt jól ismert, nemzetközi tekintélynek örvendő, Johann Siebmacher-féle Síe- benbürgischer Adel (Erdélyi Nemesség) című, Nürnbergben, 1893-ban megjelent nagy műben úgy van jelölve, hogy az „Aczél Péter és 9253 más hajdúvitéz számára” adományoztatok, mert az „1604. és 1605. évi hadjáratokban kitüntették ma­gukat”, magyar fordításban a következő szöveggel szerepel: „Címer. Kék mezőben sárga sárkány, fejével egé­szen a címerpajzs felső részéig érve, nyakát a farka végével többszörösen körültekerve, és így egy kerek keretet alkotva (helyezkedik el). — Alul egy pán­célos kar behajtva, amely öklében, függőlegesen felemelve egy egyenes kardot tart, amelynek sárga a markolata és sárga a kosarai; illetve ezt egy lövő­fegyver (tulajdonképpen hosszúcsövű pisztoly) ke­resztezi, amely a kard mögött vízszintes elhelyez­kedésben látható, és amelynek a gyújtókamrájából és csőtorkolatából láng és lőporfüst tör elő. Jobbra fent sárga nap (ragyog). A sárkány baloldali puha részei egy hosszúkás alakú, vörös kereszttel van­nak beterítve.” „Címerdísz.” Vörös öltözetű, bajuszos harcos A „hajdú-címer”. (Varsáné Koszorús Gabriella rajza.) emelkedik ki, feje zöld babérral koszorúzva. Fel­emelt jobb kezében (egyenes) kard van, sárga ke­resztmarkolattal, behajtott baljában görbe kardot (huszárszablyát) tart. — A címertakaró: kék-sárga (arany) és vörös-ezüst.” A zárójelek közé tett magyarázataimat a kérdés­hez tartozó irodalomból vettem, amelynek a fel­sorolása ez alkalommal nem lehetséges. Még csak annyit, hogy a címer fölött kiemelkedő hajdú vitéz énekel: a hagyomány szerint ugyanis a hajdúk egy­házi énekekkel az ajkukon indultak az álmosdi csa­tába. A felemelt, páncélos kar a támadásra induló jelet adja, a huszárszablya és az egyenes lovastőr a 16-17. századi magyarság lovas fegyverzetéhez tar­tozott, valamint a hosszúcsövű pisztoly is. A fel­kelő nap arra emlékeztett, hogy a hajdúk támadása napfelkeltekor indult a császári sereg ellen. A sár­kány, a Bocskai-család ősi címeréből való: arra em­lékeztet, hogy mint a török ellen Zsigmond király és a Hunyadiak korában harcoló ősök, a hajdú vi­tézek se szűnjenek meg harcolni a keresztyénség kiirtására megindult pogányság ellen, amelyet az alvilági sötétséget és vadságot jelképező sárkány- krokodilus jelenít meg. Reméljük, hogy lesz itt, Amerikában jó néhány (Folytatás a 14. oldalon.) T

Next

/
Thumbnails
Contents