Fraternity-Testvériség, 1986 (64. évfolyam, 1-3. szám)
1986-04-01 / 2. szám
FRATERNITY Page 21 BRANCH 269 - PERTH AMBOY, NJ At the meeting of the branch held on February 2nd, the following were elected officers for 1986: Rev. Dr. Francis Vitéz — president, Rev. Bela Poznan — vice president, Vilma Vitéz — secretary, Gizella Lenart — controller. Vilma Vitéz, secretary BRANCH 300 - WASHINGTON JEGYZŐKÖNYV felvétetett 1986. március 6-án a Wesley Theological Seminary épületében, 4500 Massachusetts Avenue, Washington, DC alatt, a Magyar Református Egyesület 300-as osztályának gyűlésén. Jelen vannak: Taba János elnök, Bertalan Im- réné, Baksy Tibor, Chikes Tibor, Chikes Tiborné, Eszenyi László, Eszenyi Lászlóné, Kiss Sándorné, Kiss Borbála, Koszorús Ferenc, Pflum Tériké, Ta- raszovics Sándor és Tóth Béla. Taba János elnök a gyűlést megnyitja. Beszámol az elmúlt évről. Majd úgy a maga nevében, mint a vezetőség nevében, benyújtja lemondását és kéri, hogy a gyűlés új vezetőséget válasszon. Eszenyi László javasolja, hogy a gyűlés mondjon köszönetét Taba Jánosnak az áldozatos munkájáért. A gyűlés a köszönetét megszavazza. Taba János felkéri Koszorús Ferencet és Tóth Bélát, hogy készítse el a jelölő listát. Koszorús Ferenc és Tóth Béla elvonul, hogy összeállítsa a jelöltek listáját. Koszorús Ferenc bejelenti, hogy elnöknek: Taba Jánost, alelnöknek: Taraszovics Sándort, pénztárosnak: Tóth Bélát, ellenőrnek: Pflum Terikét és titkárnak: Kiss Sándornét javasolják. A gyűlés kézfeltartással egyhangúlag megszavazza a jelöltek megválasztását. Taba János megköszöni a jelenlévők megjelenését és a gyűlést bezárja. Kiss Sándorné titkár BRANCH 302 - NEW BRUNSWICK Egyesületünk és osztályunk életében a márciusi hónap előkészületekben és élményekben gazdag volt. A tavaszvárás öröme és a nagyhét fennkölt nosztalgiája koszorúba fonódott azzal a történelmi jelentőségű eseménnyel, mely magyar református múltunk egy féltve őrzött darabját hozta el közénk Fiúsvét ünnepére. Megújulást, újjászületést jelentett számunkra a Debreceni Kollégium Kántusának látogatása és hangversenysorozata. Osztályunk tagjai aktívan részt vettek a helybeli hangverseny megrendezésében és a New Bruns- wick-i Magyar Református Egyházzal karöltve, városunk magyar szervezeteinek képviselői részvételével megkezdődtek a lelkes előkészületi munkák. Március 25-én d.u. izgatottan dobogó szívvel várta háromtagú bizottságunk (Nt. Rőczey Barnabás, Hamza István és Tompa Julianna) a csoport érkezését. Miután az autóbusz kerekei begördültek a Livingston Ave.-i presbiteriánus templom udvarára, boldogságtól ragyogó arccal köszöntöttük a kórus kísérőit és tagjait. Olyan jó volt látni őket és megszorítani kezüket! Ismeretlenül is testvérek voltak. Rövid próba után, a New Brunswick-i Magyar Ref. Egyház vacsorával látta vendégül a csoportot, ahol Borbás László főgondnok köszöntője után Nt. Rőczey mondta az asztali áldást. Este, a Livingston Ave.-i Presbiteriánus Templomban, kb. 500 tagú közönség előtt, felejthetetlen élményt nyújtó hangversenyt tartott a Kántus. A szólamok harmonikus egysége úgy a magasztos zsoltárok, mint a szeretett népdalfeldolgozások előadásában a fiatalok alapos felkészültségéről és fegyelmezettségéről tanúskodott. Fergeteges tapsvihar volt a közönség elismerésének fokmérője. Csodálatos zenei élményben volt részünk! Osztályunk tagjai a fiatalok és kísérőik elszállásolásában is segítségünkre voltak, amiért ez úton is köszönetiinket fejezzük ki. Boldogok vagyunk, hogy részesei lehettünk a Kántus sikeres hangverseny-kőrútjának! Rosemarie Noon, a New Brunswick-i Magyar Ref. Templom orgonistája és énekkar vezetője a következőkben méltatta a DEBRECENI KÁNTUS helybeli szereplését: “Quality” is an appropriate description of the performance by the Kantus of Debrecen. The overall presentation — from the sung procession into the church, to the beautiful formal and folk dress of the singers, to the final encore — was polished and tastefully executed. The singers were poised and very much absorbed in their task, but, nevertheless, easily established a warm rapport with the audience. Their choral sound was balanced, unaffected and full, a tribute to their training and vocal maturity in spite of their young ages. They paid a somewhat dutiful homage to the choral music tradition by including several works of the masters, and although technically well done, these pieces were almost eraced from the memory of this listener when they got into the contributions
